Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kutyaugatás hangjára nyitottam ki a szemem, amit azonnal visszacsuktam az ablakomon beszűrődő vakító fény miatt. Érdeklődő tekintettel pillantottam körbe a szobában keresve a hang forrását, ugyanis nekünk nincs kutyánk. Újra hallottam a jellegzetes hangulatismertető nyüszítést, majd megakadt a tekintetem a párnámon fekvő készüléken.
-Felébresztettünk?
-Nem dehogy is. Magamtól keltem. – hangom rekedten és fáradtan csengett, amit meg is értek, hisz tisztában vagyok vele, hogy közel az egész éjszakát végig beszéltük a fiúval.
-Akkor jó. Tudtam, hogy sokat tudunk beszélni még a semmiről is, de azt azért nem hittem, hogy egy egész estét végig tudunk csevegni. – nevetett fel.
-Hát én se. Viszont nekem mennem kell, majd írok amint tudok. – álltam fel az ágyból és indultam a fürdő felé.
-Persze nekem is kikell vinnem megsétáltatni ezt a jószágot. Majd beszélünk. – bontottuk a hívást így én is nyugodtan mehettem elvégezni a reggeli dolgaim.
Kiszaladtam a konyhába, töltöttem magamnak egy bögrével a finom gőzölgő kávéból, majd a ,,reggelimmel" visszamentem a szobámba. Ahogy tegnap hagytam az asztalt úgy is volt. Mindenfele füzetek, tankönyvek, tollak és ceruzák hevertek arra várva, hogy kezdjek velük valamit.
Leraktam a bögrét egy szabad területre, majd elkezdtem összepakolni, hogy legyen hely folytatni amit elkezdtem. A laptopot felhajtottam, a szükséges oldalakat újranyitottam és nekiláttam a munkának ott, ahol abbahagytam.
2 órán keresztül görnyedtem az asztalom felett, és csak néha álltam fel nyújtózni egyet, de azon kívül rendíthetetlenül próbáltam összerakni a kiselőadást, ami másnapra kellett. Anyukám behozta az ebédet a szobámba amiből ettem pár falatot de nagy része még a tányéron volt. Megengedtem magamnak fél óra szünetet, amikor ledőltem az ágyra és kezembe vettem a telefonomat.
Megnyitottam Ollie üzenetét, majd mosolyogva reagáltam a kutya sétáltatós képére, és visszaküldtem neki egyet. Abban a fél órába csak képeket küldözgettünk, de amint itt volt az ideje elköszöntem tőle és folytattam a projektet.
Kora estig tanultam és készültem a holnapi napra, hisz a tanárok erőszeretettel adnak egy tonna házi feladatot, és úgy tesznek, mintha más óránk nem is lenne. Amikor végre felálltam az asztaltól minden porcikám fájt, de nem törődve vele ropogtattam ki a hátamat, majd lementem a konyhába. A többiek már megvacsorázva néztek valami filmet a nappaliban, így én megmelegítettem a kajámat és senkitől sem zavartatva visszamentem a saját kis zugomba.
