𝙎𝙢𝙖𝙡𝙡 𝙩𝙝𝙤𝙪𝙜𝙝𝙩𝙨

𝑭𝒐𝒓𝒆𝒈𝒊𝒏 𝒂𝒊𝒅 // 𝑪𝑳

-Nyújtsd ki a lábad. - guggolt le mellém Adriana, én meg tettem amit kért miközben elfeküdtem a parkettán és hagytam, hogy csinálja a szokásos masszázst. -Mára ennyi elég volt, menj haza pihenni. Ja, és a tapaszt tedd majd fel.

Bólogattam szavaira majd segítségével felálltam, elvettem a cuccaim és mentem az öltözőbe. Nem volt kedvem átöltözni, így csak a cipőm vettem át a mintás conversem-re, majd felkapva a táskaimat elindultam.

Lassan ballagtam haza, hogy ne tegyek több kárt magamban, így is elég volt az előbbi.

Előhalásztam a kulcsomat a táskámból amivel nyitottam és zártam a kaput. Beléptem a kellemes meleg előtérbe, ahol lekaptam a cipőmet és a konyha felé vettem az irányt. Anyám a tűzhely felett állva kavart valamit egy fazékba és halkan dúdolgatott, de érkezésemre abbahagyta.

-Szia kicsim. Milyen napod volt? - lépett elém, és nyomott egy puszit a fejemre.

-Elment egynek. - vontam vállat miközben a hűtőhöz sétáltam és kivettem belőle egy joghurtot.

-Adriana írt. - nézett rám. - Elmondta mi történt, és hogy a szokásos rutint kell csinálnod.

-Tudom. Majd mindent elintézek, de lehet elő kell keresni az injekciót is a szekrényből. - kaptam fel a táskám a fal mellől és mentem a lépcső fele.

Óvatos léptekkel szeltem a fokokat, de már ezt is begyakoroltam a hónapok alatt. A világos helyiségbe beérve leraktam a cuccaimat a sarokba, felkaptam a széken heverő ruhadarabokat és elfoglaltam a fürdőt. Vettem egy forró zuhanyt, lemostam a sminkemet és nagyot sóhajtva kinyitottam a tükör melletti szekrényt, amiből kivettem a krémeket és tapaszokat. Mindent a megszokott módon csináltam, bár most jobban fájt, mint a múlt alkalommal, de hozzá vagyok már szokva ehhez az érzéshez.

A viselt ruháimat beledobtam a szennyesbe, majd lementem a konyhába a többiekhez.

-Mi a kaja? - ültem le apa mellé a helyemre, aki lerakta a kezéből az újságot és felemelve a tányéromat elkezdte megrakni tésztával.

-Carbonara, és most sülnek a muffinok. - foglalta el az üres széket anya.

Mindent befaltam ami a tányéromon volt, és még repetát is szedtem. Megköszönve a vacsorát elindultam fel, amikor anya utánam szólt.

-Az asztalodra tettem.

-Köszönöm! - kiáltottam vissza, és újra nekifogtam a lépcsőzések.

Az íróasztalon észrevettem a kis dobozkát, amiben a tű hevert. Becsuktam az ajtómat, felkaptam a tárgyat és elhelyezkedtem az ágyon. Kibontottam a csomagolást, felszívtam az apró folyadékot és megkeresve a megfelelő helyet beadtam a fájdalomcsillapítót.

Könnyezve bár, de helyet foglaltam az asztalom előtt, és mielőtt neki láttam volna a tanulásnak holnapra, kihúztam a fiókot amiből kiszedtem a majdnem teleírt papírt és magam elé helyeztem, plusz a tollakat és ceruzákat amikkel folytattam az írást és a díszítést, miközben könnyeim csillapíthatatlanul folytak végig arcomon, végállomásént elérve a lap minden egyes centiméterét.

11 előtt pár perccel végeztem az utolsó simításokkal, a levelet összehajtva beraktam egy borítékba és az asztalomon heverő ajándéktasakba helyeztem bele, majd lekapcsolva a lámpát elmentem aludni, hisz holnap nagy nap vár ránk.

Egésznap izgatott voltam és az csak rátett egy lapáttal, hogy elmaradt az utolsó órám így a tervezettnél hamarabb indulhattam el a felfedezőútra. A Ferrari pilóták délutánra voltak hivatalosak a boltba ezért gondolataimat összeszedve igyekeztem kitalálni, merre lehetnének.