A szemed tükre (Befejezett)

Oliver Moon

Oliver pov.
A szüleim végre megkapták az új fizetésüket és hiába ellenkeztem, azonnal vettek nekem egy új házat a kertvárosban. Tudtam, hogy csak ki akarnak tudni a házból, hogy végre a munkájukra koncentrálhassanak. Szerencsémre Yellow—t magammal vihettem. Ő az egyetlen igazi barátom. Mikor sikeresen kipakoltam a dobozaimat, akkor kivittem Yellow—ot a parkba játszani. A doki szerint sok mozgás kell neki, mert egy kicsit dagi. Kölyökkorában megtanítottam frizbit elkapni és visszahozni azt. A sárga smile frizbim mindig nagy kedvence volt. Már húsz perce dobáltam, mikor unalmamban elhajítottam a frizbit oldalra a változatosság kedvéért.
— Aú! — hallatszott, mire riadtan oldalra néztem. Egy fiatal férfi állt az ösvényen. A fejét masszírozta és a frizbi mellette hevert.
— Jézusom! — kiáltottam és odarohantam hozzá. — Jaj, nagyon sajnálom! Túl erősen dobtam el és nem figyeltem merre is repítem! Rettenetesen sajnálom! — szabadkoztam és próbaltam megnézni nem e sérült meg a feje, de amikor észrevett azt hittem kiesik a szeme, úgy megbámult. A tekintete tele volt szomorúsággal és döbbentséggel.
— Hahó! — kezdtem az arca előtt legyezi a kezem.
— Én...Semmi baj... — motyogta.
— Hálistennek, azt hittem túl erős volt az ütés és valami komoly baj történt. — sóhajtottam megkönnyebbülten.
— Aha... — motyogta még mindig lesokkolódva. Mi baja van ennek a csávónak? Talán jobb ha bemutatkozom és oldom ezt a kínos hangulatot.
— A nevem Oliver, Oliver Moon. Nemrég költöztem a városba. — mondtam mosolyogva, és nyújtottam a kezem. Ő erre azonban a kezét az arcom felé nyújtotta. Mintha épp megakarná érinteni.
— Vladi... — motyogta mire elléptem tőle. Mi van? Talán lehet mégis nagy ütés érte a fejét...
— Tessék? — kérdeztem félve. Nagyon bizarr volt az egész szituáció.
— Se... Semmi! — mondta és szó szerint elrohant. Furcsa fazon, de a New York—i taxisok még furábbak, úgyhogy nem ért annyira váratlanul.

Hazamentünk Yellow–al és kiengedtem a hátsókertbe játszani. A sípolós játékai mind kint voltak. A csipogós hang mellett azonban meghallottam valamit. Szipogó és síró hangok jöttek a szomszédból. Átnéztem a kerítés felett és leesett az állam. A parkbeli csávó ült a kinti asztal melletti széken, és a tenyerébe temetve az arcát sírt.