Bosszantó szerelem

11. Fejezet

Változás az előző fejezet végén, csekkold hogy felvedd a fonalat. ;)

Csodálkozva álltunk a szituáció előtt. Kabuto szemüvege darabokban hevert a földön, miközben ő öklendezve térdelt minden felett. Naruto és Sakura hirtelen ott termett mellette, amit alap esetben undorítónak találnék de a csodálkozásom elnyomta ezt a gyűlöletet. Három ninja állt Kabuto előtt tisztes távolságban. Homlokukon a hangrejteki fejpánt díszelgett én mégsem tudtam kik ők. Valami nem stimmelt velük, ez már első pillantásból leesett. Két szélen egy lány és egy fiú állt közönyös tekintettel méregetve áldozatukat. Egyiküket sem ismertem fel. Viszont a középső férfi komolyan megrémisztett. Feje gézbe volt csavarva, csak az egyik szemével tudott tájékozódni, mivel nem fedte a fehér anyag. Egy nagy szőrme takarta a hátát és a vállait, meghajolva, kidülledt szemmel meredt Kabutora, aki értetlenül térdelt előttük. Nem ismertem az illetőt. De talán jobb is, hogy nem tudok róla semmit. Annál kevésbé keveredek bele az ügy további részeibe. Csak egy számít. Apa. Hirtelen egy tekintetet kezdtem el érezni magamon. Shikamaru engem méregetett. Az arcáról érzelemmentesség sugárzott. Odamentem Sasukéhoz, mivel Shikamaruhoz nem mehettem oda.

-Mi történt? - kérdeztem, bár a válasz nem volt hasznos.
-Hogy nem láttad? Mindig a magad világával vagy elfoglalva. -mondta lenézően.
- Nem arra vagyok kíváncsi velem mi történt, hanem hogy ezt mi a fene csinálta! - suttogtam erőteljesen, mire Sasuke egy halvány mosolyt villantott. Ez most humorosnak talált valamit?
- Az a fiú ott. Kabuto, az előbb úgy esett össze hogy az a szőrös fickó hozzá sem ért. -közölte velem halkan.
-Az mégis hogy lehet?
-Senki se tudja. Egyszer csak a magasból támadott és az öklét lendítve akart behúzni Kabutonak. -amit én is szívesen megtennék, de ezt csak gondolatban tettem hozzá. -ő simán elugrott az ütés elől de egyszer csak a szemüveg lencséje széttört. Aztán... mintha egymásra néztek volna és Kabutonak hirtelen hánynia kellett. -mesélte őszínte csodálkozással Sasuke. Most beszéltem vele szerintem a legtöbbet az itt létem során. A történet érdekes és megdöbbentő. Kabutot leterítik a saját falujából? Ez több mint gyanús. De a spekulációmat félbeszakította a terem végében megjelenő sensei-ek és egy úr képe. Arcán egy hatalmas heg húzódott.

-Bocs a késésért. -szólalt meg, mintha Kakashi senseit hallanám. - Ez a vizsga első tesztje és én vagyok a vizsgabiztos. Morino Ibiki. -a férfi nagyon magas volt és viszonylag félelmetes hatást keltett. Nem szívesen lennék a munkatársa. Egyszer csak mutatóujjával felénk mutatott. -Hé hangrejteki ninják! A nem engedélyezett csata szigorúan tilos! Kizárjalak benneteket? - a megszólításra összerezzentem és ezt Sasuke és Shikamaru is észrevette.

-Bocsásson meg, ez az első vizsgánk és egy kicsit izgatottak vagyunk. Tudja? -szólalt meg a szőrmével borított hátú. Már a hangjától is felállt a hátamon a szőr. A vizsgáztató halványan elmosolyodott majd ismertette a szabályokat.

-Figyeljetek jelöltek! Egymás közti verekedés a vizsgabiztos külön engedélye nélkül azonnali kizárást von maga után! De a gyilkosságot szabályos küzdelemben sem toleráljuk! Aki csak a legkisebb mértékben is engedetlen az ki lesz vágva! Megértettétek? -kérdezte ezt erőteljes, nyugodt hangján. A teremben síri csend uralkodott míg egy másik hangrejteki meg nem törte a csendet.

-Hmm... Pite lehet a vizsga! Ennyi az egész? - kérdezte majd gúnyosan elmosolyodott. A senseiek is elmosolyodtak, viszont azt már nem gúnyból tették. A naivitáson szórakoztak és, hogy egyes diákok mennyire el tudják bízni magukat. Nagyszerű szórakozást nyújthat évente egy-egy ilyen embert kiszűrni a vizsgákon.

-Most hogy ezt tisztáztuk. -vette vissza a szót a sebhelyes férfi. - Belefoghatunk a chuunin vizsga első tesztjébe. Vergődjetek egyes sorba! Azután mindenki kap tőlem egy számot. Az határozza meg, hogy hol ültök majd. Amint megvagyunk kiosztjuk a dolgozatokat. -jelentette ki, mire nekem majdnem az égig szaladt fel a szemöldököm. Dolgozat? Ugye csak viccel? És mintha olvastak volna a gondolataimban, az egyik sensei felmutatott egy kötet papírt.

-ÍRÁSBELI?! -kiáltottak a hátam mögül. Naruto kétségbeesetten próbálta feldolgozni, hogy az első vizsga nem más mint egy szintfelmérő.

***

A terem tele volt a vizsgáztatókkal és vizsgázókkal. Minden sor végén ott ült egy sensei papírral a kezében. Én a terem legvégében, jobbszélen ültem, előttem a lefordított dolgozat és az írószerek. A két rám eröltetett csaptattárs messze a terem másik végében ültek. Itt a szabályok még bonyolultabbak voltak, mint a verekedésről szólók. Egy óránk van, hogy megoldjunk tíz feladatot, melyből az utolsót csak a végső tizenöt percben fogjuk megkapni. Minden rossz válasz egy pont a tízből, ami a kezdő pontszámunk. Ha a csapatból valaki nulla ponttal zár, kizárják a csapatot. Ha valaki csalni mer az kettő pontlevonással jár, ha észreveszik. Ez a senseiek feladata. Megfordítva a lapot a csalás elkerülhetetlennek számított. A feladatok nagy része olyan szintű feladat, amit egy genin nem tud megoldani. Vagyis valakinek megvannak a válaszok. De a csalás pontlevonással jár. Ha észreveszik. Tehát ez a feladat. Csaljunk úgy, hogy ne vegyék észre. Ezzel akarják tesztelni a kém képességeinket, hogy hogyan tudjuk megszerezni a szükséges információkat. Összetalálkozott a tekintetem az egyik vizsgáztatóval. Hidegen méregettük egymást, majd másra vetette tekintetét. Én még idegesebb lettem. Valahogy meg kell szereznem a válaszokat. Hirtelen ceruza sercegésére lettem figyelmes a mellettem lévő papíron. A mellettem ülő srác az egyik csapattársától kapta fülest az egyik feladathoz. A néma csöndben szépen sorban kezdtek el terjedni az információmorzsák. Most rajtam a sor hogy kiderítsem. Ha a csapattársaim is hangrejtekiek érteniük kell azt a nyelvet, amit már kicsi korunk óta belénk neveltek. Hangokkal kell kommunikálnunk. A ceruzát felvéve halkan hozzáütöttem a fejpántomhoz a végét. Nem kellett nagyon, hogy az egész termet zengje, csak mintha nagyon gondolkoznék az egyik feladat válaszán. A hang a terem másik végéből ismét felhangzott. Senki nem hallotta meg rajtam kívül, mindenki a saját csalásával volt elfoglalva, ahogy én is. Most kettőt koppintottam jelezve, hogy kezdjük. Elkezdte diktálni nekem a koppintásokkal, melyek a fejemben áttranszformálódtak betűkké és számokká. De az írás közepén hirtelen megállt a kezemben a ceruza. Már nem én irányítottam az ujjaimat. Shikamaru mit csinálsz? Egyszer csak átírtam az egyik hetest egy nyolcasra. Majd egy betűt írtam le. Majd mégegyet. S... Sa... de hirtelen abba maradt. Bénultan meredtem a papírra. Mit szeretett volna Shikamaru? Az árnyék eleresztett, újra a magam ura voltam. A nyolcast meghagyva, kiradíroztam a betüket. Értetlenül meredtem magam elé miközben egyre nagyobb lett a felfordulás, ahogy egyre több diák bukott le a csapatával. Volt, aki szó nélkül kiment de volt, akinek kellett egy kis löket, hogy kimenjen a teremből. Végül elérkezett az utolsó tizenöt perc és a végső tizedik kérdés.