"Szerintem nem volt jó ötlet ott hagyni Jacket egyedül"- jelentette ki Ryan.
" De magunkkal sem hozhattuk, csak zavart volna."
"Egyáltalán minek vittük magukkal? Sokszor ez a kérdés jár a fejemben. Miért nem öltük meg Karenékkel együtt?"-kérdezte Ryan.
"Mert nem akarjuk, hogy az emberiség teljesen elvesszen, hiszen te mondtad. És a fiút elhozhattuk, mert még fiatal, még gyerek"-védte Leila Jacket. "És te megengedted, azt mondtad, hogy elhozhatjuk, mert te is egyetértettél azzal, hogy tudatlan, nem veszélyes a titkainkra nézve és cuki."
"Igen, de attól függetlenül kezdek rájönni, hogy rossz ötlet volt. Akartam adni még egy esélyt az embereknek, de ez a fiú nagyon sok galibát okozhat. És hisztis. "
"Csak új számára minden, de ne aggódj, megszokja, ne légy így ellene! Hiszen még nem történt semmi rossz"- ült be Leila a Ryan melletti ülésbe.
"Még nem történt, de történhet. És én nem vagyok ellene, sőt, tetszik az a tény, hogy szereti a növényeket és a kutyákat."
"Na látod! Minden rendben lesz, Ryan. Majd megtanulja használni a képességeit és akkor új gyerekeket hozhatunk ide. És egy jobb féle emberiség újra létrejön, ami nem lesz annyira nagyravágyó."
" És akkor minden a régi lesz, vagyis, mint volt, évezredekkel ezelőtt. Senki sem fogja bolygatni az univerzumok békéjét, nemde? "-elevenítette fel régi tervüket a fiú.
"Pontosan ebben állapodtunk meg."
"Most mégsem tűnik jó ötletnek.. "
" Miért? Nem veszélyes senkire sem nézve, hisz még egy fegyvert se tud használni, le merem fogadni. "
"Nem tudom, de az emberek megbízhatatlanok. Meg van egy rossz előérzetem. Leila, nem fontoltuk meg eléggé, amikor kieszeltük ezt a tervet."
"Ne aggódj, túl sokat gondolkozol rossz dolgokon, kezd visszatérni az emberi éned. "-simogatta meg a fiú vállát mosolyogva Leila.
" Csak elképzeltem, hogy milyen galiba lehetne ebből az egészből.. Egy embert nem könnyű jó útra téríteni. Az ember annyira hozzánőtt az agyához és a kerge gondolatokhoz, hogy itt éveken keresztül kéne bajlódni ahhoz, hogy megtanulja azt, amit mi. "
"Ryan, csak dőlj hátra és bízzál Jackben"- nyugtatta őt a kék hajú. "Mostmár amúgyis túl késő lenne visszavinni őt a Földre. És a fiú már megtanulta ignorálni az ajtókat, ez óriási haladás. "
"Ebben igazad van.. Szerintem akkor adok neki még egy esélyt"-sóhajtott fel a fekete hajú.
Leila elmosolyodott és Ryan vállára dőltötte fejét.
...
Az űrhajó végre megérkezett a K-univerzumba és ugyanott parkolt le, ahol azelőtt is. Ryan és Leila leszálltak róla és körbenéztek. A központi bolygón, ahol mindig folyt a munka, most csend honolt, egy lélek sem járt az utcákon, a gondozandó növények pedig magányosan álltak a járdák szélén.
" Mondtam, hogy csak a baj származik tőle! "-idegeskedett Ryan és gyors léptekkel elindult a városba.
Leila utána sietett és megragadta a karját.
"Csak nyugalom! Gondolkozzunk hol lehet! "
Ryan megállt és mérgesen a lányra nézett.
"Csak mondd, hogy nem merészkedett be egy épületbe sem. Mert akkor 100%, hogy valamihez hozzányúlt"- tette karba a kezeit a fiú.
Leila sejtelmesen pillantott rá. " De, pontosan ez történt"-akarta a fekete hajú tudatára adni, amikor rohanó léptekre lettek figyelmesek.
Egyszerre fordították fejüket a hang irányába.
-Aisha!! -kiáltottak fel örvendezve, amint meglátták a feléjük rohanó dobermannt.
-Hol hagytad Jacket? -kérdezte halkabban Ryan. Leila közben letérdelt és vidáman megölelgette a kutyát.
-Biztosan farkaséhes vagy- súgta a kutya fülébe. -Nemsokára eszel. Gyere- hívta magával.
Aisha óvatosan megfogta a lány nadrágja szélét és húzni kezdte magával.
"Tudja az utat! "-nézett Leila a fiúra. Mindhárman szaladni kezdtek a kutya után, aki egy épülethez vezette őket.
" Szóval bebizonyosodott, hogy igazam volt az épületbeni látogatással kapcsolatban"-fonta karba a kezeit Ryan.
"Ne morogj annyit, inkább gyere és nézzünk körül. Hátha ott van még"-húzta magával Leila. -" És amúgyis, mi voltunk a hibásak, amiért nem figyelmeztettük az épületekkel kapcsolatban is. "
A két fiatal belépett a növényekkel teli helyre.
Átfésülték az egész területet, de Jacket nem találták ott. Az utolsó emeleten megálltak az asztal mellett, amin a fénylő kövirózsa állt.
" Fogadunk, hogy ez az Aqua Neel vette el a figyelmét mindenről? "- mutatott rá a növényre Ryan.
" Miből gondolod? "
"Hát csillog. És az emberek olyanok, mint a varjak. Ami csillog és érdekesnek tűnik, azt muszáj megvizsgálniuk. "
Leila elmosolyodott, nem tudva, hogy a fiú most viccel vagy komolyan gondolja-e.
" (ಠ_ಠ) "
A két fiatal hirtelen megfordult. Egy Okko állt a hátuk mögött.
"Aqua Neel?" -érdeklődött.
"Egy fiút keresünk"-adta tudatára Ryan.
" (•̀ㅁ•́) " -háborodott fel a lény.
"Merre ment?? "
" (✋˘ ˘👌)"
Az Okko telepatikusan megmutatta a képet a helyről, ahova menniük kellett.
"Ez az egyik kisebb bolygó, ami egy híddal kapcsolódik ehhez a bolygóhoz" -jött rá a lány.
"Köszönjük a segítséget"- hálálta meg Ryan az Okko-nak.
" (!!!) "- hívta fel a lény a figyelmüket. -" Aqua Neel"- mondta és az asztalkához csúszott. Felvette a csápjaival a cserepet és a fiúnak nyújtotta át.
"Neki adod? "-kérdezték Ryan és Leila.
" (ू•ᴗ•ू❁) "
A két fiatal megköszönte az Okko-nak a segítséget és a növényt és átteleportálták magukat a másik bolygóra.
YOU ARE READING
✩•̩̩͙*˚Aqua Neel˚*•̩̩͙✩
Science Fiction.・。.・゜✭・.・✫・゜・。. 2 univerzum őrző fiatal és egy fiú története, akik arra ügyelnek, hogy az emberiség ne tegyen szert a világ ősi titkaira. A 3 főszereplő idővel egyre közelebb kerül egymáshoz és két szimbolikus tárgy fogja jelképezni barátságukat...
