✩.・*:。1.rész•*:。✩

19 2 27
                                    

Újságcikk

" 1998 szept. 5

Sajnálattal közöljük, hogy tegnap, szept. 4-én két fiatal űrhajós vesztette életét. Éppen a Mars felé tartottak a kutyájukkal, amikor egy kis időre megszakadt velük a kapcsolatunk. Pár perc múlva már csak az egyikük jelentkezett, tudatva velünk, hogy többé nem fognak visszatérni. A háttérben hangos zaj hallatszott és az adás megszakadt.

Egy újabb csapat arra tart, hogy keressék meg a rakétát és a fiatalok holttestét. "

....
~jelen~

-Most hallanak minket?

-Igen, főnök! Minden rendben van- válaszolt az egyik űrhajós.

-A kamerák nem működnek, nem látunk semmit.

-Tényleg? Pedig itt azt írja, hogy mennek.

-Valami hiba történhetett. De nincs vész, amíg tartjuk a kapcsolatot.

-Hát persze.

Pár perc elteltével:
-Főnök, baj van- hallatszott az űrhajós hangja.

-Mi történt? A kamerák még mindig nem mennek.

-Túl nagy zaj van, nem tudjuk, hogy.... -nan va-...

-Karen, nagyon akadozik. Hallanak minket?

-Még... -ncs... nem tu-... honnan...

-Nem értünk semmit! -A főnök a teremben lévőkre vetett egy pillantást- Próbálják tartani a kapcsolatot- szólt nekik.

- Karen, minden rendben? -intézte újra szavait az űrhajóshoz.

Az űrből először csak furcsa zajok hallatszódtak, míg végül a hang elkezdett recsegni.

-Ez így nem lesz jó... -mondta a főnök idegesen, karba téve a kezeit.

-Főnök!! -hallatszott Karen kétségbeesett hangja. -Mindenkit megöltek! Újra! A fiam.. -hadarta hisztérikusan- miért hoztam magammal??! Miért---.... ..... -Újra hangos recsegés következett.

-Halló halló- szólt egy vidám női hang az adó-vevőbe. -Mondtuk már, ne próbálkozzanak minket megtalálni. Az űr nagy, sok titkot rejt, amikről Önök semmit sem tudnak és nem is fognak soha tudni. Bármennyi embert is küldenek utánunk, mi úgysem fogjuk kímélni őket.

A főnök idegesen hallgatta a lebecsülő szavakat, de végül határozottan megszólalt:

-Egyszer úgyis megkaparintunk! És akkor aztán az összes titok a miénk lesz, az egész Űr a miénk lesz!

-Az emberek nem olyan erősek, mint gondolnák. Mi sokan vagyunk, Önök kevesen. Mi fogunk győzni.

-Ti is emberek vagytok!

A vonal végén egy halk kacagás hangzott el, ignorálva az előző mondatot:

-A fiút magunkkal visszük.

A főnök tisztán el tudta képzelni a vigyorgó arcot, miközben ezeket az utolsó szavakat hallgatta.
Recsegések után a kapcsolat teljesen megszakadt.

-Az Karen fia- tudakolta a főnök a teremben lévőknek. -Valamit sürgősen tennünk kell....

Ééés köszöntök mindenkit, aki elolvasta ezt a rövidke bevezető részt az új könyvemből :3
(Remélem tetszett😇)

Nagyon hirtelen támadt ez a könyv ötlet és nagyon könnyen sikerült megírnom.
Szerettem volna valami unique történetet írni.

A cím nem mond sokat és nem is fog, egy bizonyos pontig. Majd minden kiderül róla :3

Köszönöm annak, aki beleolvas vagy végig is olvassa, mindent megteszek azért, h érdekes legyen💞.

✩•̩̩͙*˚Aqua Neel˚*•̩̩͙✩Where stories live. Discover now