23

712 52 6
                                    

Reggel hangos üvöltözésre keltem, ami a hányinger mellé nem esett túl jól.

 - Meg mondtam, hogy ne hozd át azt a szerencsétlen kölyköt a házamba!- hallottam NamJoont.

- Téged miért zavar, ha az ideiglenes szobámba bezárkózunk egy kicsit?- üvöltött vissza Kook.

 - Mert Jin még alszik és nem szívesen kelne fel arra, hogy valakit éppen megbasznak a szomszédszobában!- lett az alfa még hangosabb.

- Miből gondolod, hogy azzal indítanánk? Tegnap ismerkedtünk meg, te szemét láda!- Jungkooknál kezdett elpattanni a cérna, ami nem éppen szerencsés. Lerohantam hozzájuk és megpróbáltam rendet rakni köztük.

- Kook, te és Taehyung szerintem inkább mennyetek az erdőbe ismerkedni! Nam, te pedig igazán lenyugodhatnál egy kicsit.- mormogtam fáradtan, majd inkább elindultam a dolgomra a mosdó felé. Amikor végeztem visszamentem Namhoz, aki már egyedül volt a konyhában.

 - Nem akartunk felkelteni. Csak valamiért nem érzem úgy, hogy jó lenne Jungkookot és Taehyungot kettesben hagyni!- kezdett a mentegetőzésbe, mire leintettem.

 - Megértem, hogy félted őt is, de felesleges. Tud vigyázni magára és amúgy sem hallgatna most senkire. Csak Taet látja maga előtt.- mosolyogtam az alfára és inkább leültem egy székre. - Mi a kaja?- néztem a félig odaégett és félig nyers akármire.

 - Elméletben bundás kenyér, de most már nem tudnék megesküdni rá..- felnevettem és megöleltem Namot és inkább elkezdtem én reggelit csinálni. Végül inkább tejbegrízt főztem, mert az gyorsan megvan és édes is.

 - Gyere, egyél te is!- szedtem neki is egy kicsit, majd én is enni kezdtem.- Lassan már a főzőlapot sem éred el, de még mindig istenien csinálod!- mondta, miután megette és elment elmosni a szennyes tányérját is. Miután befejeztem az evést elvette az én tányéromat is és azt is elmosogatta.

 - Köszönöm!- öleltem meg és egy kicsit bele is fúrtam a fejem a mellkasába. - Meglessük Jungkookékat?- vigyorodtam el sunyin.

- Nem te mondtad, hogy hagyjuk őket magukra?- vonta fel Nam az egyik szemöldökét.

 - Nem kell tudniuk róla, hogy ott vagyunk!- léptem az ajtóhoz, hogy felvegyem a cipőmet.

- A hátamon jössz!- ment az ajtó elé és átváltozott és lefeküdt a földre. Megadóan szusszantottam és felmásztam a hátára. Lassan döcögve mentünk az erdő felé, ahonnan már nem kellett sokáig menni, mert Tae és Kook az erdő szélétől pár méterre birkóztak. Némán másztam le Nam hátáról és változtam át én is. Némán sétálgattam és vigyorogtam az öcsémre, aki éppen akkor gyűrte maga alá Taehyungot, mert az persze hagyta magát. Tae csak vigyorgott és nézte, ahogy JK finoman rágcsálja a nyakát. Pár perc múlva átfordította magukat és ő támaszkodott Kook fölött. Nam próbálta hallatni nem tetszését, de inkább finoman orrba vágtam. Ne rontsa el! Tök édesek!

 Finoman játszottak egymással, hogy semelyiküknek se legyen semmi baja. Pár perc múlva változtak csak vissza és Tae egy nagyobb fa oldalának dőlve húzta Kookot az ölébe. Nem csókolták meg egymást, csak csendben ültek és figyeltek. Jungkook végül félve, de átölelte Taehyungot, aki ezen csak mosolygott egy nagyot és visszaölelte. Aranyosnak találja. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz valaki, aki Kook fölött dominál. Eddig soha nem hallgatott senkire és nem is volt hajlandó behódólni senkinek. Szigorúan a maga ura volt és most még is betörték. Egy kicsit még figyeltük őket, majd a hasamtól lassan totyogva indultam el visszafelé. Biztos vicces lehettem, mert Nam halkan röhögve feküdt a lábamhoz én pedig fejcsóválva változtam vissza és ültem fel rá. Remélem többször is fogom látni ilyennek az öcsémet! Az alfa most sem ment gyorsan, ne hogy valami bajom legyen a rázkódástól, de ezért az út is hosszabb volt, ami miatt el is fáradtam. Kijöhetnének végre a kicsik! Nem hiszem, hogy sokáig fogom ezt bírni! Amikor hazaértünk és lemásztam NamJoonról betelepedtem a kanapé sarkába és onnan néztem tévét, amíg JK haza nem ért végre.

 - Na, milyen volt Taevel?- kérdeztem, amikor leült mellém.

 - Aranyos. Szerintem jó barátok leszünk.- amikor ezt kimondta, elfelejtettem uralkodni az arcomon és egy hatalmas sunyi vigyorral kérdeztem vissza.

 - Barátok?

a megtört omegaWhere stories live. Discover now