𝓢𝓬𝓪𝓻𝓮𝓼 𝓪𝓷𝓭 𝓒𝓱𝓪𝓷𝓬𝓮𝓼 / 𝘈𝘥𝘪𝘢𝘯 𝘎𝘢𝘭𝘭𝘢𝘨𝘩𝘦𝘳 / 𝘧𝘧.

5. fejezet; A supposed someone

Isabella
-∆-

~ Flowers need time to bloom.
So you do. ~

^^

Végre fél négyet ütött az óra. Azonnal indultam öltözni. Furcsa érzést fedeztem fel magamban, izgultam. Mégis miért? Aidan miatt? Hagyjuk már... Meg sem éri, hogy izguljak azért, mert láthatom, de a szemei és a mosolya. Jajj ne a mosolya.

– Beléd meg mi ütött? — csatlakozott hozzám Abby kíváncsian pislogott.

– Találkozom valakivel délután — vallottam be az illetékes nevét szándékosan kihagyva.

– Az a valaki egész véletlenül nem Aidan? — szembesített azzal mennyire szörnyen füllentek vagyis, ha azt nézzük nem hazudtam csupán kihagytam egy Abby számára létfontosságú információt.

– Honnan szeded? — dermedt meg minden porcikám.

– Ma megkérdezte tőlem mit szeretsz — húzta fel takarásban hiányos öltözetét.

– Tényleg? — kerekedett ki szemem, viszont rájöttem, hogy ezzel szinte be ismerem igazát. – Chh... Nem, dehogy miért találkoznék egy, olyannal, mint ő? — kínos nevetésem rá tett még egy lapáttal.

– Hála az égnek! — könnyebbült meg látványosan – Éreztem köztünk a vibráló levegőt Isa! Megadtam neki a számom, ráírtam a kezére, olyan különleges volt — ámuldozott. – Holnap — fésülte szokásos bevett mozdulatokkal haját –, iszunk és elmesélsz mindent — Ötletelt ellenvetést kizárva.

– Tudod, hogy nem ihatok ott van Nathaniel, valamint a rengeteg szüleim álltal hátra hagyott irat és szeretett környezetünk – Meg a gyötrelmes minden éjszakás szenvedések és a látványos elszigetelődésem minden emberi lénytől – — soroltam egy levegő vétellel számos indokomat miért maradjak józan.

– Pont ezért kéne alkohol a szervezeted be — tapintott a saját lényegére. – Szünet nélkül dolgozol, élvezd kicsit az életet — szólt könnyedén. Ha lélektelen bunkó lennék most azt feleltem volna, hogy „könnyű mondani”, de nem.

– Ezért álljak neki inni a hét kellős közepén? — kételkedtem tovább ötletének „pozitív" oldalában.

– Jó lesz — veregette meg vállam, mintha csak annyit feleltem volna; persze ez a világ legjobb programja. Vonakodva egyeztem bele hajthatatlanságát látva majd haza indultam. Már megszoktam, miszerint folytonos késésben vagyok, ahogy most is, de Aidan még nem. Lehet azt gondolja felültettem vagy bármi. Némi nyugalom telepedett rám mikor láttam nincs ott, ellenben az is lehet, hogy már ráunt a várakozásra.

– Annyira nem vészes — néztem telefonom órájára, negyed óra elegáns késések minősül, bár nem is tudtam honnan kések pontosan. Gyors kaja szagom miatt vettem egy frissítő hideg zuhanyt. Legkevésbé sem szokásom ennyi ideig készülni főleg fiú témában nem. Sietősen baktattam szobámba, fel kaptam az első ruhát, ami kezembe akadt, vissza fogott fekete alkalomhoz illő rövid ujjú pólót vettem magamra egy szürkés rövid nadrág és hosszú mása között filóztam épp mikor felmértem combomon elterülő vágásaim nyomát. Kényszeresen döntöttem a hosszú szárú változat mellett. Mások azt gondolhatják miért? Hisz mindene megvan avagy volt, viszont a valós okok valahol lélekben kezdődtek, egy ideje leálltam ezzel az önpusztító szokással, ugyanis történt valami.