A tűz védelmezője I. A sárkánytűz tündére

25.fejezet: Csapatmegbeszélés

Archer szemszöge:

Oké, az életem hivatalosan is egy káosz lett. Először túléltük a harcot a perzselttel, aztán Daemon elkezdte mondani a hülyeségét miszerint Bella meg én együtt vagyunk, de messze nem ez a legkétségbeejtőbb. Az hogy az a személy akivel eddig tényleg mindig egymás vérét szívtuk bennem, pont bennem bízott meg annyira hogy elmondja a titkát.. ráadásul még egy csók is elcsattant.. de ez most nem lényeges. Megnyugtattam hogy majd én beszélek a lányokkal és minden rendben lesz. Azonban annyira elment az idő miközben beszélgettünk, nekem pedig teljesen kiment a fejemből a találkozó. Mire odaértem a fához már mindenki ott volt, kivéve Bellát.

-Bocs a késésért. Egyébként hol van Bella? - kérdeztem lihegve, hisz idáig rohantam.

-Mindjárt jön, csak még volt egy kis dolga. - titokzatoskodott Chloe.

-Itt vagyok, kicsit elhúzódott. - jelent meg Bella mögöttem.

Nem tudom hogyan, de valahogy tudatnom kell vele hogy Daemon mit hisz.

-Semmi gond, de akkor bele is kezdenék. - vonta magára a figyelmet Seb.

Miután Seb elmondta mit hallott és hogy ebből mire következtetett. Mindenki elmerült a gondolatai között, hogy feldolgozza amit hallott.

-És most mit tegyünk? - tért magához először Adam.

-Valami készül és fogalmunk sincs hogy mi, így nincs más választásunk mint folytatni amit elkezdtünk. Edzünk, tanulunk és természetesen vigyázunk egymásra. - mondta Seb.

Nem tudom megmagyarázni azt amit akkor éreztem, de mintha azt súgta volna az eszem hogy Jennát is meg kell védenem. Valahogy muszáj elmondanom nekik hogy mi történt és egyúttal meg is kell őriznem a titkát. Mi sem egyszerűbb..

-Figyeljetek..

-Srácok..

Bella és én amennyire egyszerre belekezdtünk olyan gyorsan is hagytuk abba. Éreztem a hangsúlyából hogy valami komoly dologról akar beszélni, ezért úgy voltam vele inkább mondja ő előbb.

-Nos.. én azért késtem mert.. találkoztam Daemonnal. - vakarta a tarkóját.

Egy pillanatra megállt bennem az ütő.

-Istenem, mit csinált? Miután elmentetek az órára nekem azt mondta tudja hogy mit akar és nem fogja hagyni hogy velem legyél. Meg ha a mi kis akciónk miatt bajod esik azt megbánjuk. Elakartam mondani, csak nem tudtam hogy mikor és hogyan. - buktak ki belőlem a történtek.

-Nem csinált semmit! Megváltozott és csak aggódik értem. - védte Bella Daemont.

A többiek nem szóltak semmit csak kapkodták közöttünk a tekintetüket.

-Megváltozott? Mégis mit akarsz ezzel mondani? - néztem rá furcsán.

-Azt hogy.. adtam neki egy esélyt.. - hajtotta le a fejét.

-Mi? - nyögte közbe Adam, hisz ő ismerte a legjobban.

-Adtam neki egy esélyt, a barátom. Nem érdekel mit gondoltok, de az életem ezen részébe nem szólhattok bele. Az én döntésem volt és így döntöttem. - fonta keresztbe a kezeit Bella.

A döbbenettől senki sem tudott megszólalni, kivéve engem. Én azért nem mondtam semmit, mert azon gondolkodtam hogy mi lenne ha én is most mondanám el?

-Rendben, igazad van. Ez a te döntésed és ha úgy érzed hogy megbízhatsz benne akkor tégy úgy. Éppen ezért én is így teszek. Én pedig azért késtem mert Jennával találkoztam. - húztam ki magam a mondat végére.

-Tessék? - kérdezte Madison.

-Változnak az idők és az emberek is. Sőt lehet hogy igazából nem is olyanok mint amilyennek gondoljuk őket, csak valamiért kénytelenek elnyomni önmagukat. - kezdtem dühös lenni.

-Ezzel mire célzol? - kérdezte Seb.

-Amikor megismerted Jennát tudod hogy nem ilyen volt. Valami megváltoztatta amiről nem ő tehet. Gondoljátok nyugodtan hogy megőröltem, nem érdekel. Én is adtam neki egy esélyt, mert megbízott bennem. Még pedig annyira hogy elmondja azt a titkát amit senki nem tud róla, meg azt hogy miért küldte el Madisont. Nem fogom elmondani nektek, mert ez az ő dolga lesz ha adtok neki egy esélyt és egyszer majd megbízik bennetek annyira. - fújtattam idegesen.

-Oké. Nem fogom firtatni nála ezt a témát és kezdjük el tisztalappal, rendben? - nézett rám Bella.

-Rendben és amennyiben elmagyarázod Daemonnak hogy köztünk nincs és nem is lesz semmi, akkor én is adok neki egy esélyt. - nyújtottam Bella felé a kezem.

-Megbeszéltük. - rázta meg a kezem.

-Na és ti srácok? - néztem a többiekre.

-Amennyiben garantálod hogy nem fog többet rám mászni és megváltozik, rendben. - nézett rám Seb.

-Ez csak természetes és ne aggódj, Annabethnek sem lesz semmi baja ha megtudja hogy vele vagy. - mosolyodtam el.

Kijelentésemre mind a ketten fülig pirultak, de beleegyeztek ahogy a többiek is.

-Miért érzem azt hogy te mindegyik esetről tudtál? - kérdezte Bella Chloetól.

-Azért mert így volt, de maradjunk annyiban hogy amíg nem bízunk meg bennük száz százalékosan nem mondjuk el amit Sebastian az elején mondott nekünk. - vélekedett Chloe.

-Szerintem nem probléma. - egyeztem bele.

-Szerintem sem. - értett egyet Bella.

-Akkor irány vissza a normális életünkbe. - mondta Seb.

Na persze, ha ezt a helyzetet normálisnak lehet nevezni...