A tűz védelmezője I. A sárkánytűz tündére

7.fejezet: Idegen ismerős

Annabeth szemszöge:

Amikor reggel megérkeztem a híres Alfeába nem gondoltam hogy ilyen eseménydús lesz. A nagybátyám teljesen átlagosnak írta le, de egy gyógynövény tanártól mire is számítottam. Annak hogy Jennával szobatársak lettünk nem örültem hisz tudom milyen a természete. Később viszont jött Madison aki már első látásra szimpatikus volt és az a helyes fiú aki állítólag nem a pasija. Nem vagyok egy "pasi faló" típus. Igazából még soha nem volt barátom. Na de vissza a napomhoz. Madison elmondott nekem egy titkot ami a vállát nyomja és én szeretnék minél több terhet levenni róla, hisz tudom milyen nehéz hercegnőnek lenni, ráadásul ő még az egész világunkról nem is tudott mostanáig. A másik meglepetés akkor ért amikor megtudtam hogy a másik két szobatársunk Chloe és Bella. Mivel mind hercegnők vagyunk ismerjük egymást, ráadásul ők ketten nagyon jó barátaim. Természetesen Jenna kiakadt és elviharzott amikor megtudta hogy Madison is hercegnő, mi már hozzá szoktunk a dührohamaihoz, de Madison még nem.

-Ne aggódj, ő mindig ilyen. Majd megnyugszik. - vette ki a számból Chloe a szavakat.

-Oké, de mivel bántottam meg? - kérdezte aggódva Madison.

-Csak nincs hozzászokva hogy nem ő van a középpontban. - forgatta meg a szemeit Bella.

-Ha ti mondjátok.. - meredt maga elé Madison.

Annyira a régi önmagamat látom benne..

-Ne légy szomorú, gyertek menjünk ebédelni. - karoltam Madisonba és a válaszát várva megálltam.

A szüleim mindig azt mondják hogy túl sok vagyok, így otthon mindig próbáltam visszafogni magam. Itt viszont nem kell, de nem akarom Madisont már az első napon túlterhelni.

-Jó menjünk. - egyezett bele.

Négyen mentünk az ebédlőbe ahol mindenki sugdolózott és ránk nézett, pontosabban Madisonra. Nagyszerű, Jenna akcióba lendült.

-Mindenki engem néz.. - szólalt meg halkan Madison amikor leültünk.

-Ne foglalkozz velük, nem tudják hogy ki vagy ezért olyan ellenségesek. - próbálta bíztatni Bella.

Én Chloéra néztem hogy tudjam mit gondolnak a többiek. Meglepődtem, mert gondolatban azt üzente menjek a folyosóra mert valaki beszélni akar velem. Furcsa, Chloe nem szokott rébuszokban beszélni.

-Bocsi, de nekem ki kell mennem a mosdóba. - mosolyogtam Madisonra.

-Oké, menj csak. - erőltetett mosolyt az arcára.

-Nyugi, mindjárt jövök. - suttogtam neki.

Szerencsére sikerült egy kis őszinte mosolyt kicsalnom belőle. Ötletem sincs ki akarhat beszélni velem azt meg pláne nem tudom hogy miről. Kiálltam a folyosóra és vártam. A szemem sarkából megpillantottam egy ismerős ugyanakkor idegen arcot. Szürke szemeivel mintha lyukat égetne rajtam keresztül. Akaratlanul is eszembe jutott hogy az ártatlan megjegyzésemre elpirult, a gondolattól ezúttal én pirultam el és hajtottam le a fejem. Nem csak egyedül volt, egy szőke és egy barna hajú fiúval közeledett felém, reméltem hogy nem vesznek észre és tovább mennek az ebédlőbe.

-Szia Annabeth, szánnál rám egy percet? - hallottam meg a hangját.

Akkor ő akart velem beszélni? De mégis miről és miért pont velem?

-Szia vagyis sziasztok, persze mit szeretnél? - mosolyogtam kedvesen.

A szőke és a barna egymásra nézett mintha néma beszélgetést folytatnának.

-Helló, mi megvárunk odabenn. - veregette vállba a szőke.

-Oké, mindjárt megyek. - és már el is tűntek.