A tűz védelmezője I. A sárkánytűz tündére

3.fejezet: Alfea

Madison szemszöge:

A portál vagy mi az isten volt az amibe Ms Serena belökött egy szempillantás alatt átalakult egy hatalmas kerté ami tele volt.. diákokkal. Vagyis nem átalakult csak elértem az úti célt. Senki nem szólt hozzám, csak szúrós pillantásokat kaptam amiktől rosszul éreztem magam. Nem tudtam mit csináljak, azt se tudtam hogy hol vagyok, senkit se ismertem. Felidéztem az utolsó mondatot amit hallottam mielőtt elnyelt volna a portál.

Kérlek menj, ez az átjáró el teleportál Alfea udvarára ahol már biztonságos, néhány perc múlva én is ott leszek és minden kérdésedre választ adok.

Akkor csak várnom kell és mindjárt itt lesz, ugye? Miközben magamban őrlődtem fel sem fogtam hogy valaki a vállamra teszi a kezét. Amikor megéreztem a kezet megmerevedtem, nem mertem mozdulni csak ösztönösen összehúztam magam és becsuktam a szemem.

-Öm.. Szia, jól vagy? - kérdezte egy kedves férfihang.

Kinyitottam a szemem és nagy nehezen szembefordultam a fiúval. Rövid, szürke haja oldalt fel volt nyírva, szeme pedig ugyan olyan szürke volt akárcsak a haja. Észbe kaptam és rájöttem hogy egy udvaron állok diákokkal akik csak nem akarnak megölni, ugye? Kérdezgettem magamtól. A fiú csak állt és furán nézett, de nem szólt semmit. Rájöttem hogy a válaszomat várja.

-Jajj, izé.. szia, igen megvagyok csak.. - gondolkodtam el hogy mit mondjak.

-Csak nem tudod hol vagy. - fejezte be a mondatom mire csak bólintottam.

-Ne aggódj az első nap mindenkivel megesik az ilyesmi. Én Sebastian Hamilton vagyok és harcos. - nyújtotta felém a kezét.

Örültem hogy az első.. harcos? aki szóba áll velem ilyen kedves és nem előítéletes.

-Az én nevem Madison, Madison Parker és elvileg tündér vagyok. - ráztam meg a kezét.

Sebastian összeráncolt szemöldökkel nézett rám.

-Hogy érted azt hogy elvileg? - értetlenkedett.

-Hát.. néhány perccel ezelőtt még otthon voltam most meg idekerülök egy ismeretlen helyre és azt sem tudom hol áll a fejem. - adtam elég zavaros választ.

-Nos, akkor keressük meg az igazgatónőt ő majd biztos tud segíteni. - ajánlotta Sebastian.

-Ez nem szükséges mivel itt vagyok. - csendült fel az ismerős hang a hátam mögött.

Megfordultam és szembe találtam magam vele. Nem kellett semmit mondanom tudta hogy válaszokra van szükségem.

-Ne késlekedjünk, gyere Madison. - szólt Ms Serena és indult is.

-Na mi van Seb, becsajoztál, vagy csak egy éjszakás? - hallottam egy reszelős hangot amitől összerezzentem, de nem törődtem vele inkább követtem az igazgatónőt.

Még messziről hallottam Sebastian hangját.

-Nagyon vicces vagy Archer, csak segítettem neki.

-Ne is foglalkozzon Mr Oldman-nel, elsőre mindig ilyen undok, de igazából kedves . - jegyezte meg Ms Serena.

Bementünk az épületbe. Te jó ég, kívülről nem látszott ilyen hatalmasnak, de belülről egy kész palotának nézett ki. Elmentünk rengeteg szoba és egy nagy ebédlő mellett mire elértünk az irodába. 

-Nos most van időnk, nyugodtan kérdezz és ha tudok válaszolok. - mondta nyugodtan Ms Serena.

-Hogyhogy tündér vagyok? A szüleim emberek. - kezdtem bele a feketelevesbe.

-Egyből a mélyvízbe, akárcsak apád. - sóhajtott fel.

-Ezt hogy érti? Ismeri az apámat? Pedig nem is szólt hozzá. - emlékeztem vissza.

-Én nem Robert-re gondoltam hanem az igazi apádra. Madison.. téged még kisbaba korodban kicseréltek Robert és Mariah kislányára aki meghalt. - mondta megértően.

Hogy a szüleim.. nem is a szüleim? Ez már tényleg túl sok volt meg sem bírtam szólalni.

-Madison a te szüleid voltak a hét királyság közül az egyik birodalom nevezetesen Dominó királya és királynéja. Amíg a perzseltek.. meg nem támadták az országukat és meg nem öltek mindenkit.. kivéve téged a sárkány tűzének utolsó védelmezőjét. - magyarázta feszülten.

-Mi ez a sárkány tüze amiről azok a férfiak is beszéltek? - kérdeztem azt ami eszembe jutott.

-A sárkány tüze.. Kezdjük ott hogy mind a hét birodalomnak van egy.. úgymond eleme amit minden áron meg kell védeni. Dominónak a tűz volt. Az uralkodók magukba zárják a varázserő legnagyobb részét és védik nehogy rossz kezekbe kerüljön. A gyerekeik ezt gyengébb formában, de öröklik. Amíg a szülő életben van addig a gyermek könnyebben és nyugodtan tudja használni az erőt, de a te esetedben.. a szüleid meghaltak. Ezért oly megfékezhetetlen az erőd és ezért kell itt tanulnod hogy uralkodni tudj az erején. Ha ez sikerül talán képes leszel újra életet lehelni Dominóba. - csillant fel a remény a szemében.

-Kik azok.. a perzseltek? - kérdeztem kábán a sokktól.

-A perzseltek egy ősi faj amely már kihalt. Ők a tündérek ősellenségei voltak, de évekkel ezelőtt kiirtottuk mindet. Még mielőtt megkérdeznéd az a három férfi vámpír volt. Ők is léteznek akárcsak az ő ősellenségeik is a vérfarkasok. Eddig nem volt rá példa hogy tündérre támadjanak, de ennek meg lesz a következménye. - mondta már nyugodtan.

-Hogy értette azt Sebastian hogy harcos? - jutott eszembe az utolsó kérdés.

-Van olyan is hogy egy tündér egy emberbe szeret bele, akkor fele-fele esély van rá hogy tündér vagy harcos lesz. A harcosok erősebbek az embereknél és a testi erejükre hagyatkoznak. Mr Hamilton már végzett nálunk, csupán segéd tanárként van itt. - magyarázott.

-És akkor most elkezdem megtanulni irányítani az erőmet és utána fel kell élesztenem egy elfeledett országot? - vontam fel a szemöldökömet.

-Egyenlőre maradjunk annyiban hogy tanulsz, ha végzel majd megbeszéljük hogyan tovább. - nyugtatott meg.

-Mindjárt ide hívatom Mr Hamiltont hogy kísérjen el a szobádhoz és vezessen körbe. - mondta kedvesen.

-Rendben és köszönök mindent. - mondtam és indultam ki az irodájából.

-Ha bármi kérdésed van nyugodtan keress meg. - köszönt el, én meg már az ajtón kívül voltam.