Én és a Maffia!?

15.Rész

SARA szemszöge:

Reggel, amikor felkeltem csodák csodájára Daniel még mellettem aludt, ez is ritka mivel ilyenkor általában dolgozni szokott. Úgy gondoltam csinálok valami reggelit így lementem a konyhába, ahol Olga sürgött forgott már.

- Jó reggelt!-köszöntem neki

- Jó reggelt! Kérsz kávét?

- Igen, csinálnál légyszíves Danielnek is? Illetve segítesz csinálni valami reggelit amit szeret?

- Persze- és már csinálta is a kávét mindkettőnknek- Általában sósat szokott reggelizni de nagy ritkán van hogy palacsintát, vagy valami péksütit eszik ha siet.-ecsetelte mit is szeret. Valljuk be elég fura hogy itt vagyok lassan két hete és ismerem már legalább 2 hónapja, de nem igen tudok róla semmit

- Akkor csináljunk neki rántottát baconnal, azt én is megenném most-gyorsan megcsináltuk a reggelit, közben beszélgettünk- Ja Olga- fordultam vissza az ajtóból- Menj haza nyugodtan mert ma mi sem leszünk olyan sokat itthon, és mi előtt tiltakoznál elmondom, hogy ebédet meg vacsit mi is tudunk csinálni, te meg megérdemled a szabadnapot

- Köszi-nézett rám hálásan.

Beszélgetésünk után én felmentem a szobánkba, letettem a kaját Daniel éjjeliszekrényre én pedig leültem mellé és elkezdtem felkelteni Őt.

- Hé Dan- adtam egy csókot arcára-Kelj fel, csináltam reggelit és kávét is hoztam

- A kávét elfogadom de reggelinek téged választanálak-mondta még csukott szemmel

- Te hogy lehetsz még álmosan is ilyen kanos-kérdeztem egy szemforgatás kíséretében, már épp szólásra nyitotta a száját amikor a kezébe nyomtam a reggeliző tálcát- Inkább együnk

- Mit szeretnél ma csinálni?-kérdezte két falat között

- Mivel azt mondtad hogy elmegyünk vásárolni így azt, meg az egyetemre is be kéne akkor menni

- Jó akkor először elmegyünk az egyetemre az úgyis gyorsabban megvan mint a vásárlás

- Ez igaz viszont hazafelé bolta is kéne menni mert nem lesz mit vacsizni-erre elég értelmetlenül nézet- Mivan te sose jársz boltba?

- Életembe nem voltam még, mindig Olga ment el, most miért nem ő megy?

- Szabadnapot adtam neki, néha neki is kell. Amúgy ma dolgozol?

- Igen de nem megyek be csak ha feltétlen kell de akkor is csak veled, mert különben megint olyan szart kell néznem mint tegnap, az meg nem igen hiányzik.

Gyorsan megreggeliztünk, aztán felöltöztünk és kocsiba pattantunk természetesen testőrökkel mert miért ne de legalább külön kocsival mentünk, ez is valami. Az egyetemen tényleg gyorsan végeztünk, így mától ott tanulok de nem kell mindig bejárnom csak ha gondolom illetve a vizsgákon természetesen kötelező megjelennem. Ezek után egy outlet felé vettük az irányt.

- Dan itt én biztos nem veszek semmit olyan drága itt minden-mondtam neki a Chanelba befelé

- Még jó hogy én veszem, és mielőtt elkezdesz tiltakozni vagy te választasz vagy én de szerintem mindketten jobban járunk ha te

- Jó legyen-indultam el a sorok közt, mikor már tele volt Dan mindkét keze elmentem próbálni. Végül pedig úgy egy jó másfél óra után a pénztárhoz mentünk.

- Oké hogy én fizetek meg minden de nem gondoltam hogy az egész vagyonomat itt hagyjuk- mondta kifelé jövet

- Hát nehéz az élet velem

- Az biztos

Olyan egy óra körül elmentünk enni majd folytattuk a vásárlást mert persze az uraságnak is kellet egy két dolog. Ezt úgy értsétek, hogy többet fizettünk egyetlen üzletben neki mint nekem összesen.

- És még én vagyok a nehéz este? Véletlenül nem te vettél vagy 20 ugyan olyan inget meg öltönyt?

- Ingből és öltönyből sose elég ezt jegyezd meg

A vásárlás befejeztével elindultunk bevásárolni ,hogy legyen otthon valami kaja. Szerintem mondanom sem kell hogy milyen szenvedés volt vele elmenni boltba, konkrétan úgy viselkedett mint egy ötéves aki most járt ilyen helyen először, ami igaz is volt annyi kivétellel, hogy elvileg nem öt hanem huszonöt éves. Na mindegy ezután haza mentünk ahol rávettem hogy segítsen elpakolni majd néztünk egy Marvel filmet és rávettem egy romantikus filmre ami meglepő de tetszett neki. Olyan egy óra lehetett amikor elaludtunk mert még beszélgettünk egy kicsit.

Három óra körül arra keltem hogy nincs mellettem senki, de úgy voltam vele hogy biztos elment inni vagy mosdóba de mikor 20 perc mulva se jött kezdtem aggódni így elindultam megkeresni. Megnéztem az irodájában de senki, konyhában senki így elindultam kifelé, ahol szintén nem volt senki. A medencénél jártam épp amikor is hangokat hallottam a medence melletti borospincéből így vettem a bátorságot és elindultam lefelé. Bár soha ne indultam volna el, sőt fel se kellett volna kelnem... Amikor leértem Daniel valakivel üvöltözött megfenyegette de mivel nem hallottam jól így közelebb mentem.

- Ha nem mondod el most azonnal, hogy ki áll a háttérben nem fog érdekelni hogy van e családod vagy sem itt helyben foglak megölni a puszta kezemmel!!-halálra rémültem. Ki ez az ember, mert hogy ez nem az a Daniel akit én ismerek az biztos

- Úgyse mondom el

- Kell egy kis ízelítő abból ami vár rád? Hát tessék-egy jól irányzott mozdulattal combon lőtte- Most már elmondod?- kérdezte még egy lövés kíséretében én pedig már zokogtam

- Az egyik maffia- Dan gondolom értetlenül nézhetett mert gyorsan hozzátette hogy- orosz- ennyi kellett Daniel fejbe lőtte.

- Nee-ordítottam sírva, ő pedig észre vett és oda szaladt csak hogy én gyorsabb voltam és felmentem a hálóba ahol magamra zártam a fürdőnk ajtaját, ott sírtam tovább.

Igaza volt, ha tudom ki is ő soha nem ültem volna mellé a RED-ben.