Én és a Maffia!?

12.Rész

SARA szemszöge:

Amikor leszálltunk a gépről rögtön megcsapott a hideg, mert persze én hülye eljöttem Moszkvába egy bőrdzsekiben.

- Fázol?- kérdezte Daniel mert gondolom látta hogy kirázott a hideg

- Hát nincs melegem így Los Angeles után

-Tessék vedd fel-adta oda pulóverét, viszont rajta így csak egy rövid ujjú volt

- De így meg fogsz fázni

- Мой дорогой! (szépségem) én vérbeli orosz vagyok, hidd el nem fog megártani egy kis hideg-erre már nem mondtam semmit inkább felvettem a pulcsit- Gyere üljünk be a kocsiba-fogta meg kezem és kulcsolta rá ujjait az enyémekre

- Куда я могу отвести вас, босс?(Hova vihetem főnök?)- kérdezte a sofőr

- Дом (Haza)-na igen ezt is meg kell majd szoknom hogy Daniellel élek együtt és már ez az otthonom

- Figyu Dan miért van előttünk egy kocsi meg mögöttünk Alexején kívül még egy?- még a sofőr oké de hogy konkrétan felvezető sereggel megyünk

- Azért, mert mint azt már említettem van egy pár ellenségem főleg itt-majd nem mondtam neki hogy én meg nem vagyok hülye és nem veszem be neki ezt de nem akartam már most összeveszni, így csak egy szem forgatást kapott válaszul- Amúgy meg köszi a becenevet

- Milyen becenevet?- és csak ekkor esett le hogy nem azt mondtam hogy Daniel hanem hogy Dan-Bocsi

- Nem baj, nem szeretem ha becéznek, még a családnak se hagyom de a te szádból tetszik

Egy óra kocsikázás után egy gyönyörű utcába fordultunk, ahol minden ház konkrétan egy villa volt. Soha nem láttam még ennyi gazdagot egy helyen pedig mi sem lakunk, vagyis én csak laktam a város rosszabbik felén. Egyszercsak egy hatalmas vas kapu előtt álltunk meg majd a söfőr intett egyet és az őrök már nyitották is a kaput.

- Őrök most komolyan?-néztem fel Danielre

- Mondtam sok ellenségem van és amúgy is fő a biztonság-kacsintott

- Dan nem vagyok hülye mond már el az igazat-bukott ki belőlem az amit lehet már a reptéren el kellett volna mondanom-Kérlek! Eljöttem veled ide ennyit igazán megtehetsz azok után hogy mindenkit és mindent hátra hagytam miattad

- Figyelj kedvesem megígérem hogy el fogom mondani az igazat de még nem állok készen rá és amíg lehet meg akarlak kímélni tőle-bármennyire is akartam tudni az igazat, láttam rajta hogy még tényleg nem tudja elmondani közben viszont leparkolt a kocsi a bejárat előtt így kiszáltunk viszont még mielőtt bementünk volna megállítottam Dant

- Akkor majd ha kész vagy elmondani szólj, engem pedig ne félts- kulcsoltam össze kezeinket és adtam neki egy csókot

- Nem csak téged féltelek hanem a kapcsolatunkat is

- Hé itt vagyok és itt is leszek ne félj- mondtam el a teljes igazságot hisz én tényleg komolyan gondolom ezt az egészet. Amikor bementünk egy ötvenes nő jött elénk és ölelte meg Dant, majd engem is átölelt és bemutatkozott

- Szia, Olga vagyok Daniel házvezetőnője

- És második anyám- egészítette ki amin én csak elmosolyodtam

- Jó napot Sara vagyok Daniel barátnője

- Nyugodtan tegezz hisz ha jól sejtem te is itt fogsz élni- mosolygott rám kedvesen

- Nehéz lesz de ígérem megpróbálom- mosolyogtam vissza rá

- Kértek valamit?

- Én nem köszönöm- mivel Daniel sem kért semmit így elindultunk hogy Dan megmutassa a házat

Ahogy felmentünk a lépcsőn két folyosóval találtam szembe magam

- Nos ez a jobb szárny, itt többnyire csak vendégszobák vannak meg egy kisebb szoba ami teljesen üres-mutatott az egyik folyosóra- az pedig a bal szárny gyere megmutatom

- Hány szoba is van ebben a házban?- mondjuk lehet jobb lett volna ha nem tudom

- 18 de van 3 egybenyitva meg az egyik a dolgozószobám szóval ha úgy vesszük akkor csak 14 plusz a nappali konyha és a lenti fürdő- ecsetelte

- Akkor ez már nem is ház hanem palota-nevettem el magam, mire Dan is velem együtt nevetett

- Na szóval ez a mi szobánk- álltunk meg az egyik szoba előtt

- A kettőnk szobája- gondolkoztam hangosan

- De megértem ha külön szobát szeretnél hisz még nem...- nem tudta befejezni mert kacagva félbeszakítottam

- Nekem ez tökéletes nem kell külön szoba nyugi-nyugtattam meg

- Reméltem hogy ezt mondod-adott egy csókot majd bementünk

A szoba hatalmas volt de tényleg volt benne egy kisebb nappali is.

- Arra van a gardrób- mutatott egy üvegfallal elszigetelt helyiségre- nyugodtan kipakolhatsz vagy ha szólsz Olgának segít szívesen. Mellette van a fürdő

- Értem akkor majd kipakolok- a szoba valami gyönyörű volt bárki is rendezte be fantasztikus ízlése van- és mellettünk mi van?

- Ott nincs semmi az csak egy üres szoba. Gyere megmutatom hol van a dolgozó- lementünk és rögtön az ajtó mellett volt egy hatalmas fa ajtó- nos ez a dolgozó. Amikor itthon vagyok innen szoktam irányítani mindent- ült le a székébe én pedig gondolkodás nélkül az ölébe ültem- bár szinte soha nem dolgoztam innen. Bár most hogy itt vagy- lehelt egy csókot nyakamra amitől azok a bizonyos pillangók elkezdtek éledezni a hasamban- többször leszek itt mint bent az is biztos.- jelentette ki

- Miért?

- Mert minden időmet veled akarom tölteni Мой дорогой!(szépségem)- csókolt meg mire én vissza csókoltam és kezdetét vette egy hosszú csókcsata

- Bármennyire is tetszik ez a szitu most jobb ha átülsz a fotelba mert nem akarok semmi olyat tenni-utalt itt a nadrágjában időközben adódó gondokra

- Megyek akkor felhívom az otthoniakat- mentem ki nevetve

DANEIL szemszöge:

Miután hazaértünk körbe vezettem a házban. Épp leültem a székembe amikor Sarah az ölembe ült, ami ha őszinte akarok lenni nagyon meglepett de tetszett is. Egy kis csevej után már csókcsatát vívtunk és bármennyire is tetszett a kialakult helyzet, bármennyire is kívántam már, nem akartam hogy azt higgye csak azért kell, így inkább elváltam tőle. Amíg ő telefonált és gondolom kipakolt én áthívtam Alexejt

-De érted már 2 hónapja nem voltam senkivel- ecseteltem neki a fájdalmaim

-Én értelek haver de ha tényleg fontos akkor várnod kell- na megjött a filozófus Alexej

-Tudom de már lassan elvonási tüneteim lesznek

-Akkor sem húzhatsz meg senkit különben el fogod veszíteni és akkor azért fogsz itt nekem nyavajogni.

Még beszélgettünk az üzletről meg úgy nagyjából minden másról is majd miután Alekszej elment felmentem segíteni Sarahnak utána vacsoráztunk majd a nap zárásaként együtt el aludtunk.