11.

150 15 5
                                    

- Oi, mindennek van egy határa, és ez a határ már bőven túl van lépve - jött oda hozzánk a sensei, mikor elszakadtunk egymástól

- Tch... Ezt pont maga mondja - néztem el oldalra

- Jean, te menj a terembe, mindjárt becsengetnek, Akira, veled még beszélnék.

Jean egy kis idő után tényleg el ment. Most felfogta, hogy ez kicsit komolyabb, mint az eddigiek...

- Na most egy rohadt okot mondj, hogy miért ne nyírjam ki. - kezdte idegesen

-Hát... - kezdtem, de félbeszakított.

- Nem Akira, ez most komoly! Jean csak játszik veled, és én nem szeretném, hogy bajod legyen

- Na ezt pont maga mondja?! Most komolyan?? - akadtam ki

-Tch...- indult meg Levi Petra után

Még mondott valamit a sensei azthiszem, viszont nem figyeltem rá, mert elvonta a figyelmemet a suli rádióból megszólalaó karácsonyi zene. Hm... Észre se vettem, hogy ennyire eltelt az idő. Mint később kiderítettem ez volt november 30-án...
Jobban visszagondolva egyébként még sok minden történt. Én az időm nagy részében Jeannal voltam
Eren és Mikasa nagyon szeretik egymást és igazából ezt mindenki tudja, csak ők ketten nem.
Arminnak meg egyre jobban sikerült befűznie Anniet.
Ezen kívül meg azt hiszem az osztály egyre jobban összekovácsolódott, és egész összetartóak lettünk, a másik osztállyal ellentétben.
És végül a sensei és Petra... Ha csak rájuk gondolok is elkap a rosszullét. Szóval a suliban mindenki sejti, hogy együtt vannak, hiszen teljesen egyértelmű jeleket adnak rá... Ahh. Azt a rémképet a bálról még mindíg nem tudom elfelejteni...

Pár héttel később viszont kezdtek gyanússá válni a dolgok. Petra és a sensei általában minden reggel együtt jönnek, de most nem így történt. A suliban is külön ebédeltek, nem úgy mint szoktak, sőt még köszönni se köszöntek egymásnak. Ez több mint gyanús volt, és nem csak nekem.
Az egyik szünetben össze is hívtam a kis társaságunk.

- Információk kellenek! Ki mit tud Petráról és a senseiről? - tettem fel már sokadszorra a kérdést.

- Hiába kérdezed meg százezerszer akkor se fogunk tudni semmit. - fogta meg a vállam Jean.

- Jól van a terv a következő - szólalt meg Annie aki már egy ideje csak csendben meredt maga elé- Mikasa és Eren ti Levi-senseit figyelitek meg, Connie és Shasa pedig Petrát. Én addig elmegyek és beszélek Hanjival.

Jó terv volt, mindenkinek tetszett és azonnal bele is egyeztünk. Kicsit zavart hogy én nem nyomozhatok, de így legalább jobban tudtam színlelni Jeannal a dolgokat. Színésznőnek kéne tanulnom komolyan.

Órák után épp tartottunk hazafelé a pacival kézen fogva, amikor meghallottuk a jól ismert méltatlankodó hangot a hátunk mögött.

- Tch, mi ez óvoda? Nem tudtok egymás nélkül sétálni?

- Sajnálom tanár úr, de félő hogy leesek a lépcsőn.- válaszoltam neki továbbra is Jean kezét szorongatva.

-Ha én le tudok menni akkor te is, na huzzatok innen.

- Húha valaki ma bal lábbal kelt. - motyogta Jean.

- Hogy mondod?!- persze hogy Levi meghallotta hogy a viharba ne hallotta volna.

- S-semmi... - mondtuk egyszerre a pacival, és már sprinteltünk is ki a suliból.

Négy óra körül Annie hívott, hogy menjek át hozzá mert a kinderkommandó információt szerzett. Mire oda értem már mindenki ott volt, és Annie neki is látott elmagyarázni a szituációt, miszerint a sensei és Petra szakítottak. Utána meg magyarázott valamit arról hogy nekik ezt mennyi munka volt kideríteni, de ezzel már nem foglalkoztam. Folyamatosan egy szó ismétlődött a fejemben : szakítottak. Tudom nem szép dolog kárörvendőnek lenni dehát... naa mégis csak szakítottak, szét mentek, nincs többé Petra és Levi. Ennek örömére csaptunk is egy ottalvós bulit Annienál, bár ők inkább a közelgő téli szünetet ünnepelték, ami öt nap múlva kezdődik.

Másnap a kis csapatunk együtt özönlött be az iskolába, és valami csoda folytán egyáltalán nem késtünk el. Ennek ellenére Levi- sensei már első órán röpit íratott, de szerencsére ez volt az utolsó a téli szünet előtt. Következő szünetben megbeszéltük Jeannal, hogy nem játszuk tovább a kamu barát, barátnőt. És mivel ezt is sikeresen megvitattuk, valahogy meg kéne szerezni Levit. Nem, egy kicsit sem vagyok megszállott, ááá egy kicsit sem.

Bár a téli szünet egész jól telt viszont én voltam az a pszichopata, aki vissza visszavágyott abba a földi pokolba, csak azért, hogy lássam az imádott ofőmet. Bármennyire is szerettem volna, a szünetben nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna rá.

Viszont hiába vártam a találkozást mivel Levi-sensei még csak hozzám se szólt. Egyszerűen csak rám nézett és tovább sétált, hiába köszöntem neki. Jean próbált vigasztalni, igaz sikertelenül, hogy majd csak lesz valahogy. Nem tűnt úgy, hogy ez így is lesz. Bár azért a szertárat továbbra is takaríthattam. Ami már csak azért is volt jó, mert így legalább hozzám szólt. Ma is takarítottam hiszen első óra tesi. Utána meg osztályfőnöki, hatalmas örömömre.

- Tch -szakította félbe gondolatmenetemet -azt mondtad takarítasz.

- Jah, öhm... persze azt csinálom, tanár úr. - válaszoltam egy igen megnyerő mosoly kíséretében.

- Dehogy csinálod, itt fetrengsz a szivacsokon és átszellemült fejjel vigyorogsz. Nem tudom min fantáziálsz de nagyon gyorsan hagyd abba és kezdj el takarítani.

Szerencsére a csengő megmentett a takarítástól, viszont a senseitől nem.

- Holnap ajánlom hogy tiszta legyen az egész szertár. Na menj átöltözni és nem merészelj késni a következő óráról.

Bólintottam és már rohantam is fel az öltözőbe, ahol hatalmas hangzavar fogadott.
Mint kiderült óra után szegény paci szerelmet vallott Mikasanak, amit Eren valahogy meghallott, ezért Jean érzéseivel egyeltalán nem törődve határozottan odasétált és lekapta Mikasat. Hát azért finomabban is lekoptathatta volna Jeant, bár meglepő módon nem törte le annyira.

- Megértem hogy hatalmas poén más szerelmi élete, de könyörgöm kussoljatok, már vagy öt perce becsengettek. - jött be Levi, és ezen csodálatos, kedves mondatokkal meg is kezdődött az óra.

- Először is, ő az új osztálytársatok - mutatott az ajtó felé ahol éppen belépett egy sötét hajú, szeplős fiú. - Marco, ismerkedjetek meg vele, engem meg hagyjatok békén.

A mellettem ülő Jean felé fordultam aki elég fura fejet vágott.

- Te tudtad hogy új osztálytársunk lesz? - sugtam neki.

- Mi? Ööö...nem.

- Hmm nem is néz ki olyan rosszul. - mondtam, ezt már inkább magamnak.

- Ugye? - válaszolt a paci alig hallhatóan

Érdeklődve Jean felé fordultam aki enyhén vörös fejét próbálta takarni.

- Mármint...úgy értem...hogy izééé...- próbálta reménytelenül menteni a helyzetet.

Szabályok nélkülWhere stories live. Discover now