Nyitott Elmék | Eddie Munson

1

APRIL HENDERSON

1987, JÚNIUS 4

GLADEWATER

----

April Henderson vagyok, 19 éves. Egyértelműen fura név egy lánynak, mivel Amerikában nem megszokott a név 'April'. Inkább a Stacy, Jessica vagy az egyéb tipikus, egyszerű nevek. Ezt ugyanis sok ember megjegyezte már az iskolában, illetve kinevettek. Sok pletykák terjengettek rólam még akkor, mikor ide kerültem. De azóta változtak a dolgok. Nincsenek több pletykák vagy bármilyen utálkozó megjegyzések. Legtöbbszőr nem is látnak az emberek engem. De most nem arról beszélek, mikor valakit már annyira utálnak, hogy levegőnek nézik, hanem arra, hogy szó szerint eltűnök előttük.

3 éves lehettem mikor bevonzoltak engem ugyanabban az intézetben, mint húgomat, Janet. 9 éves koromig az intézetben voltam, különböző vizsgálatokon vettem részt, tudósok, mint 'Papa', rám erőltettek olyan dolgokat mint a másoknak az elméjébe belépése a sós víz segítségével vagy akár a gén manipuláció. Másoknak a gyilkolása. Embereknek és a cselekedetéinek a befolyásolása. Ezek mind hozzám tartoztak. Szóval egy kicsit sem voltam különb Tizinél.

Viszont ezt egy ideje már rejtegettem. Nem használom az erőmet nap mint nap, sőt, sokan azt állítják, hogy ilyen képességeknek a használatát képtelenség elfelejteni, de nálam ez más. Teljesen elfelejtettem, hogy hogy kell gén manipulációt elvégezni másokon, hogy hogy kell egyéb dolgokat mint azt csinálni. Hiszen már 2-3 éve volt, ami. Vagyis hogy használtam az erőmet.

Mindig is tudtam, hogy Hawkinsba furcsábbnál furcsább dolgok történnek. A demogorgonok támadása, a 'demokutyák' (ahogy Dustin becézte őket) szintén megtámadtak minket, meg persze az agyszívó. Az agyszívót együtt győztük le Janel, ő kívülről sebezte őt, míg én belülről okoztam neki kárt. Erről persze senki se következtette le, hogy nekem is vannak emberfeletti ereim, így minden dicsősség Janera szállt. De ő tudta, hogy én is segítettem, amit persze egy privát beszélgetésünkbe meghálált. És amúgy is, nem terveztem hogy használni fogom az ereimet.

Június 4-e volt, 9:45. A reggeli nap beszivárgott a szobám ablakán, így felmelegedett a szőnyegem. Ahogyan a szobám is így tette. Már fel voltam öltözve: Rózsaszín szoknya, fekete, ördögös pólóval és egy farmer dzseki, meg persze a fekete vans cipőm. Minda két csuklómon legalább 5 karkötő díszelgett. Egy fekete, kristály nyaklánc lógott a nyakamba, és 4 gyűrű volt mindkét kezemen. Egyiken egy halálfej volt, a másikon pedig lila gyémánt. A harmadik már egy ezüst színű rózsa volt, a negyedik pedig egy ördög, nyitott szájjal.

Elégedetten mosolyogtam ahogy végig mértem magamat a tükörbe majd elindultam a kijárat felé, mikor hirtelen megszólalt a vezetékes telefonom. Kifúja a levegőt, gyorsan össze szedtem magamat és a telefon felé vettem az irányt, az ajtót becsukva a lábammal. Felvettem és a fülemhez nyomtam a készüléket.

"Helló, itt April Henderson, miben segíthettek?" Kérdeztem nagy lelkűen, majd vártam a választ a másik oldalról.

"Szia April! Itt Dustin beszél!"

Nos igen. Nagyon sokan azt hiszik, hogy én Dustin Henderson nővére vagyok. Viszont ebben tévednek. Ugyanis, én az unokatestvére vagyok. Nagyon szeretem a kis pajtást, viszont néha túlzásba viszi a dolgokat és a legkomplikáltabb utat választja. Mindig. Nem volt egy olyan esett mikor egy egyszerű döntést hozott volna. Néha azt hittem, hogy direkt csinálja. Olyankor dühbe tudtam volna gurulni.