Nyitott Elmék | Eddie Munson

2

EDDIE MUNSON

1987, JÚNIUS 4.

GLADEWATER
----

Idegfeszítően bámultan a lányt, ahogyan a múltjáról mesélt. Elmesélte nekem hogy miért kellet elmennie, elmesélte nekem hogy nagyon sokáig üldözték, pusztán csak azért mert szoros barátságban van ezzel a Tizenegy lányal. A meséltek alapján jöttem rá, hogy April- attól függetlenül hogy alig hogy ismerem- egy kedves és okos lány, aki csak pusztán megakarja védeni a barátait. Amikor Dustinról kezdett mesélni, hirtelen megütött a honvágy: hiányzott Dustin és a csomó hülyeségei, a hülye viccei meg ilyen kisebb egyéb dolgok. Elmesélte April, hogy akkoribban nagyon sokat D&D-et Dustinal és a barátaival. Mikor ezt megtudtam, a szemeim felvillantak. Egy lány..jó néz ki (csodaszép- szó szerint!), okos, szereti a metallicát, a rockot ÉS D&D-zik?! Ez egy valóra vált álom gondoltam, majd vissza szegeztem a figyelmemet a lányra.

"Hát, valójában ennyi az egész. Remélem ez megválaszolja a kérdésedet, hogy én miért lakom Gladewaterbe, Hawkins helyett." Zárta le a témát és felállt. A szatyrot a kezébe vette és rám pillantott: "Ha te már egy éve körözött bűnöző vagy, akkor képtelenség hogy el gyere velem a boltba, ugye?" Kérdezte, az egyik szemöldökét felvonva. Hátra döntöttem a fejemet és felvontam a vállamat. "Valószínűleg képtelenség, drága." Nevettem, míg ő megforgatta a szemét, és elhagyta a házat, bezárva maga mögött az ajtót. Aprilnek a távozása adott épp elég időt, hogy körbe nézhessek, és talán- bepakoljak a szobámba.

Felvittem a lépcsőn a csomagjaimat és letettem a lány szobája elé, majd beléptem. Fekete falak, poszterek a falon és a csodaszép gitárja- ami kurvára hasonlított az enyémre. Elővettem a gitáromat a saját táskámból és felakasztottam az övé mellé, majd hátra lépve, mosolyogva szemléltem ahogyan egymás mellett lógtak. Mintha egymásnak lettek volna teremtve. Egy kis ideig még szemléltem a hangszereket, aztán megfordultam, és épp hogy készültem volna kipakolni, mikor megbotlottam valamiben. Egy kis rózsaszín doboz volt a szoba közepén. Bevallom, a rózsaszín doboz úgy festet a fekete szőnyegen mint April ebben a házban- mint egy eltévedt kis bárány. Magamba nevettem egyet és felemeltem a dobozt, hogy megnézem mi van benne: levelek Dustintól, Janetől, Mike, Lucas és Maxtól. Mikor készültem vissza csukni a dobozt, a szemem megakadt egy kis zacskón a doboz sarkába. Fű. A lány..füvezik. Viszont mikor hallottam a bejárati ajtót kinyitódni, gyorsan vissza csuktam a dobozot és az ágy alá csúsztattam.

"Eddie! Itt vagyok!" Kiabálta lentről. Gyorsan lementem a lépcsőn, pontosan a lány elé és elvettem a szatyrot teli étellel és az asztalra tettem. Mellém állt és fel mosolygott rám. Én pedig vissza. A csendet én törtem meg egy idő után.

"Figyelj, tudom hogy most biztos egy bunkó seggfejnek tartasz hogy én csak így ide betoppantam, de nem nagyon mutattad meg nekem a szobámat, és nem is nagyon találom.." Vallottam be, és láttam ahogy April arckifejezése egy rémülté változik, mintha valami eszébe jutott volna. "Jól vagy?" Kérdeztem. "Hát...izé. Nem nagyon tudtam hogy jönni fogsz, Dustin nem szólt hamarabb és a vendég szobám újítás alatt ál, amióta Dustinék szét törtek mindent a hülye játékaikkal." Magyarázta, majd bólintottam. Most akkor ez azt jelenti, hogy vele kell aludnom? Vagy a kanapén? "De megtudjuk oldani. Nem szeretném ha este itt lent egyedül aludnál. Van itthon elég matrac, a szobámban meg van bőven hely. Majd lecuccolsz a földre." Mosolygott rám biztatóan, és megpaskolta a vállamat, azután meg elment, gondolom a pincébe, vagy valahonnan szerezni matracot.

"Eddie! Segíts már! Nem bírom felhozni egyedül! Ellapít engem a sujával!" Hallottam Aprilt a pincéből. Gyorsan lementem, a láncaim a nadrágomnak csapódtak, csörögtek. Megfogtam a matrac egyik végét és együtt felvittük mindkét lépcsőn, és a szobájába ledobtuk, a földre.

"Tényleg bocsi, Eddie. Ha szólt volna Dustin hamarabb.." mondta lehajtott fejjel. Felálltam és megöleltem, bár semennyire se kedveltem az öleléseket. "Semmi baj drága! nem te vagy a hibás." Nyugtattam meg őt, majd elengedtem. Hirtelen vissza húzott magához és valami nagyon furcsát éreztem. Valamit amit még én magam se tudtam elmagyarázni abban a pillanatban. Ez a lány..visszaölelt. És nem is a visszaölelés volt ilyen érdekes, hanem az, hogy most az egyszer, az életemben, olyan volt mintha valaki ragaszkodott volna hoznám. Miket is gondolok én?! Hisz most ismertem meg ezt a lányt! Oké, ennek gyorsan véget kell vetni. A lány végülis elengedett és egy óriási nagy mosollyal nézett fel rám, amit természetesen viszonoztam neki. Némi idő után már ki is pakoltam, a ruháim az ő szekrényébe kerültek, szépen össze hajtotta nekem, mivel közöltem vele hogy én sajnos nem tudom magamnak. De ő..nem nevetett ki ez miatt. Hanem segített nekem. És ezért nagyon hálás vagyok.

"Jó, mostmár akkor tudod hogy hogy kell össze hajtani a ruháidat?" Kérdezte, ahogyan az utolsó pólómat bepakolta, amit én eléggé ügyetlenül hajtottam össze. Bólintottam egyet és rámosolyogtam. "Igen" Motyogtam, és neki dőltem a falnak. April rám szegezte a tekintetét, majd a matracra. "Figyelj Eddie, te tuti biztos hogy elfogsz férni ezen a matracon?" Kérdezte, kicsit aggódóan. Feltápászkodtam, megnézni hogy miről van szó, s akkor láttam hogy a matrac bizony pár centivel kisebb volt nálam. Megdőrzsóltem a nyakamat és utána nekem is egy aggódó arckifejezés ült az arcomon. "Próbálj már meg le feküdni" Mondta. Azután le is feküdtem a matracra, de a matrac csak a térdemig ért. April összeráncolta a szemöldökét és megfogta a kezemet, hogy segítsen nekem felállni a földről. "Akkor gyere, feküdj az ágyamba-" De mielőtt a seggemet is rátehettem volna, April ellökött. "Ugye nem vagy piszkos?" Kérdezte, mire én elnevettem magamat. "Miért lennék?!" Csattantam fel, kicsit idegesen, de csak nevetni tudtam.

"Na jólvan pálcikakirály, inkább feküdj le" Lökött el, mire én a matracra feküdtem. Kiegyenesedtem és meglepően elfértem. "Hogy lehet az hogy a te matracodon elférek, de a másikon nem?" Kérdeztem. "Azért mert az Dustiné volt!" Magyarázta, majd mosolygott egyet. "Rendben, hát akkor, kicseréljük a matracot!" Aprilnek az arcán egy meglepett arckifejezés ült ki, és rám nézett, miközben a hajtincsével játszott. "Figyelj, szerintem ezt..nem lehet lecserélni. Már matraccal vettük meg." Erre persze kicsit megijedtem, de nem lehet belőle nagy baj ha egy lány mellet alszok, ugye?

"Akkor nincs más választásom" Viccelődtem és ledőltem az ágyra, jobban mondva a hátamra. A lány egy kicsit elpirult (ahogy láttam) és megrázta a fejét. "Hát rendben." Mondta, aztán elindult volna, viszont hátra fordult. "Két kérdés" Kezdte és engem nézett. Felültem, kissé zavarban. "Első, milyen kaját szeretnél enni vacsorára? És kettő, szeretnél külön takarót és párnát, vagy jó lesz az ami van?" Az elsőre szintén egyből tudtam a választ, viszont a második kérdésen gondolkodnom kellet. "Hát vacsorára jó lenne valami finom étel..mint például a tök, azt már régen ettem" Ajánlottam fel, cserében ő csak bólintott.

"Az ágy részre pedig, nincs barátnőm és nem vagyok házas, egyértelműen" Nevettem, és a gyűrűket mutattam az ujjamon. April elnevette magát, a kezével takarta a száját. "Így szívesen alszok melletted. Csak egy párna kell és annyi. Szerintem a takaró elég nagy." Bólintott egyet a lány és kiment a szobából. Hátra dőltem egy nagy sóhajjal.