Nyitott Elmék | Eddie Munson

5

EDDIE MUNSON

1987, JÚNIUS 5.-6.

GLADEWATER

----

"Hidd el Dustin, ha akartam is volna, képtelen voltam segíteni." Sóhajtottam, miközben April a szobába aludt. Dustin idegesen vett levegőt, majd kifújta. "Szóval azt mondod, hogy Aprilnek megjelent Vecna?" Kérdezte vissza. Egy halk hangot adtam ki magamból, mire Dustin oldalából valami hangos csattanás hallatszott. Felhúztam a szemöldökömet és az oszlopnak támaszkodtam. 

"Bocsi, most jöttek meg Lucasék. Elmesélem nekik mi történt, utána vissza hívlak, oké?" Hadart Dustin, és kinyomta. A telefonra meredve pislogtam egy párat és inkább vissza tettem a helyére. Rettegve meredtem az esti égboltra. Nem akartam hogy újból azt történjen, ami akkor történt mikor Vecna Chrissyt megölte. Ezt semmiféleképpen nem akartam. Chrissyt is alig ismertem- nem akartam hogy Aprilel is így legyek. 

"Beszéltél Dustinnal?" Hátra fordultam és Aprilt láttam, ki ásítva dörzsölte meg a szemét. Elmosolyodtam és megindultam felé. "Igen, felhívtam. Azt mondta majd vissza hív. Most már csak várni kell." Nyugtattam őt, mire leült az egyik székre és csak a távolba bambult. "Nem tudok aludni." Vallotta be, mire én elnevettem magamat. April egy bosszús pillantással ajándékozott meg. 

"És mit tegyek azért hogy tudjál?" Kérdeztem, mire April elmosolyodott és az arcát a kezének támasztotta. "Talán csendesebben beszélgethetnél Dustinal." Ajánlotta fel, mire én csak bólintottam. Nem akartam azt hogy mérges legyen rám vagy bárkire, így jobbnak láttam ha csak egyetértek. Rosszabb lett volna ha ezt a csodás ötletet elutasítom. April már persze állt volna fel, mikor utána kaptam- ezáltal megpördült és a nagy, barna szemeivel fürkészet engem. Mintha megállt volna bennem az ütő, úgy bámultam ki a szememből. 

"Ha valami történik..akkor szólj." Mondtam. April arckifejezése megenyhült és bólintott egyet, mire aztán megindult és vissza ment a szobába. Sóhajtottam egyet, jobbra-balra imbolyogva indultam meg a székek felé, majd leültem. Megdörzsöltem az arcomat. Körbe néztem a takaros konyhába: Tényleg szép volt egy olyan lány számára, mint April. Ezek a fekete falak egyáltalán nem illettek a stílusához. Gondolkodás közbe megszólalt a telefon, így gyorsan oda is szaladtam a készülékhez. 

"Helló? Dustin?" Kérdeztem suttogva, mire a másik vonal recsegni kezdett. A készüléket eltartottam a fülemtől és vissza: Akkor már Dustin hangja csendült fel a készülékből. "Eddie! Szia! Beszéltem Lucasékkal, abban egyeztünk meg hogy jobb lenne, ha eltudnátok jönni Hawkinsba minél hamarabb, ha esetleg valami történik újból. Nagyon veszélyes Vecna, ezt te is tudod." Intézkedett a gyerek, mire én csak egyetértően bólintottam. Harrington sóhaja csendült fel a háttérbe. 

"Várj, a Harrington fiú is ott van?" Kérdeztem, szinte megbabonázva. "Igen, ő is itt van, őt is áthívtam, Eddie." Válaszolta Dustin. Hát nem annyira kedvelem Harringtont, de nem is mondhatom róla hogy ő a legrosszabb. Sőt, eléggé kedves. 

"Akkor annyiban egyeztettek meg, hogy ha esetlegesen történik valami Aprilel, akkor induljunk vissza?" Kérdeztem, csak azért hogy csekkoljam hogy értettem a tervet. "Igen" Fújt bele Dustin a készülékbe. "Rendben, köszi, szia Henderson" Siettem, és kinyomtam. A hajamat a vállam felett hátra dobtam és a szoba felé indultam, fel a lépcsőn. April már rég aludt mikor én befészkelődtem mellé: Persze a mozgásra felébredt, de ahelyett hogy rám szólt volna, inkább közelebb jött és megfogta a kezemet. Nem is próbáltam lerázni, hisz érthető hogy milyen helyzetben van. Fél.  Nos ez nem biztos, lehet hogy nem fél és csak fogni akarja a kezemet, de minden esetre hagyni fogom hogy megtegye. Nem azért mert tetszik vagy bármi- erről szó sincs!