Csak egy Senki (JK. ff. Befejezett)

23. rész

Furcsa de az este folyamán felkerestem az igazgató urat, hogy megmondjam maradok de nem találtam sehol. Így másnap elkezdtük a készülődést az esti köszöntőre. A staffosok nagyban dolgoztak a díszleten, a világításon, a kajákon, italokon amik majd mind benne lesznek a VLive-ban. Olyan délután öt körül végre megkaptam a hírt menedzserünktől, hogy az igazgató végre visszaérkezett. Hamar az irodájába mentem, hogy szóljak neki a dologról. Két kopogás után hamar bebocsátást kaptam.

- Oh HyeRin de jó, hogy jössz. Pont küldetni akartam érted, gyere csak gyere.

Mire ez a nagy lelkesedés? Még sosem láttam ilyennek. Ez most jó vagy rossz jel?

- Igen uram? -álltam meg asztala előtt.

- Ha jók a megérzéseim akkor a tegnap elhangzottakkal kapcsolatban jöttél ugye?

- Igen uram eltalálta. Nos a döntésem...

- Remek! -szakított félbe- Figyelj tudom tegnap estére beszéltük meg ezt a konzultációt, de a dolgok elejébe kellett mennem.

- Ezt meg hogy érti?

- Hát mivel úgyis azt felelted volna, hogy elhagyod ügynökségünket még az este folyamán találtam valakit a helyedre. -leesett az állam.

Ezt olyan sablonosan, fapofával és érzelemmentesen mondta, mintha robot lennék akinek egyáltalán nincsenek érzései. Pedig ez nem így van!

- Tessék itt a felmondónyilatkozatod, írd alá és már búcsúzhatunk is egymástól.

- De uram én azt akartam mondani, hogy szeretnék maradni...

Amint kiejtettem ezeket a szavakat arca azonnal elkomorult és rettentő dühösen nézett rám.

- Oh. Nos, ha a kisasszony maradni akar ám legyen. -gügyögte úgy, mintha egy babával beszélgetne- Neked teljesen elmentek otthonról!? -csapott mérgesen az asztalra.

- Uram én csak...

- Nem érdekel! Elegem van már abból, hogy az alkalmazottaim azt hiszik, hogy beleszólásuk lehet a felsőkörök dolgaiba és bármit megtehetnek! Pedig rohadtul nem. Elegem van a folytonos kihágásaidból, engedetlenségeidből, bizonytalanságodból és a döntésképtelenségedből. Már döntöttem! Nem vagy többé Wonders tag és a JYP ügynökség alkalmazottja sem. Írd alá de tüstént! -parancsolt rám.

- Uram kérem gondolja át! Nem fogok többé nyafogni megígérem. Nem akarom otthagyni a csapatot.

- HyeRin, nem fogod fel, hogy engem kicsit sem érdekel, hogy te mit szeretnél!? Engem csak az érdekel, hogy a Wonders híres legyen és minél több profitot termeljen és amíg te a bandában vagy ez nem lehetséges. Több gondom volt veled ezalatt a 1,5 év alatt, mint pályafutásom során bárkivel. Tévedtem mikor akkor Gwangjuban esélyt adtam neked, hogy változtass. De hát ugye senki sem tévedhetetlen. Viszont az a bölcs ember aki tanul a hibáiból. Szóval a mai nappal megválunk tőled, írd alá a papírokat és nem kell tovább gyötrődnöd nálunk. Tőlem akár nyugodtan futhatsz a kis Bangtanos sráchoz, az sem érdekel már.

Szemeim rettentően égtek a felgyülemlett könnyektől, de nem akartam sírni, főleg nem a nagy és kegyetlen Park úr előtt. Nem mutathattam mennyire gyenge vagyok.

- Na és a lányok?

- Meglesznek nélküled ne aggódj. Azt hiszem -nézett órájára- épp most mutatják be nekik az új csapattagot. Biztos jól kijönnek majd és vele legalább nem lesz gondunk. -és itt gördült le az első könnycseppem- Ugyanmár HyeRin, ne bőgj itt nekem. Inkább lásd be, hogy ez az egész -járatta körbe kezeit- nem a te világod. Jobb ha azt csinálod amihez értesz és visszamész a piacra árulni a kis mütyürkéidet. Az a te életed nem ez!

Jobban belegondolva igaza van. Nem tudom mit is képzeltem mikor azt hittem megállom a helyem a nagy Kpop világában. Hiszen ki is vagyok én? Egy semmiből jött árva lány aki azt sem tudja mi fán terem egy táncpróba, előadás, fellépés, dalszöveg tanulás stb stb. Nem tudom kit is akartam becsapni mikor azt hittem sikerülni fog...? Az az igazság, hogy csak áltattam magam. Annyira bíztam, annyira reméltem, hogy bár tudatlanul de képes vagyok rá csak azért, hogy a családomnak jobb körülményeket tudjak teremteni. De elbuktam... Túl nagy falat volt nekem ez a showbiznisz, legyőzött ez a fényűző ipar.
Megragadtam a tollat amit Park úr már olyan szorosan tartott ujjai közt, hogy azok kifehéredtek. Kitöröltem szememből a könnyeim, hogy lássak is valamit majd megadtam életem utolsó autogramját.

- Szuper. Nos... Ég veled Han HyeRin! A kötbért pedig részletekben is elég fizetned, feltéve ha kapsz munkát. De ne aggódj egy havi késés után le is ülheted szóval nem muszáj annyira rágörcsölni a munkakeresésre.

Egy utolsó igazán gonosz mosolyt eresztett rám majd kizavart az irodájából. Egy órát adott, hogy összeszedjem a cuccaim és végleg elhagyjam a lányokkal közös dormot és a JYP ügynökséget. Sírva pakolásztam bőröndömbe, minél gyorsabban haza akartam menni. Mikor léptem volna ki a lányok úgy rontottak be az ajtón, mint egy felbőszült bika sereg.

- Mégis mit képzelsz, hogy felmondasz? -esett nekem először Ana.

- Nem megbeszéltük tegnap, hogy senki nem haragszik senkire és akkor lesz jó ha itt maradsz? Mi változott? -kért számon MinJi egy fokkal nyugodtabb hangon.

- Csak rájöttem, hogy túl sok gondot okoztam nektek és a cégnek is. Majdnem feloszlattak minket lányok. Nem hagyom, hogy ez megtörténjen. Sem azt, hogy kárba vesszen a tehetségetek. Értem nem kár...

- Hogy ez mekkora baromság! -horkantott fel YooRa- Hiszen mi négyen vagyunk egy csapat. És ki az a szőke liba akit ma bemutattak nekünk, mint új csapattag, hah!?

- Valószínű, hogy az új vokalista. -rántottam vállat, majd az órámra pillantottam. Már rég nem itt kéne lennem.- Légyszi ha tudtok ne haragudjatok rám annyira és kérlek legyetek nagyon sikeresek! Ég veletek lányok!

Kimellőzve őket lesiettem az emeletről még mielőtt bármit mondhattak volna. Tudom egy életre megutáltak most, de nem tehettem mást. Nem mondhattam el az igazat miért is nem vagyok többé Wonders tag. Biztos vagyok abban ha megtudták volna miért is "léptem ki" gondolkodás nélkül követtek volna, azt pedig már tényleg nem éltem volna túl. Hogy miattam mondjanak le a hírnévről és miattam vesszen kárba a tehetségük? Azt már nem! Jobb ez így. Inkább utáljanak engem, mint elvesszenek a valahol az elfeledett Kpop-erek világában. A taxihoz érve egy utolsó pillantást vettem az épületre majd örökre elköszöntem tőle.