Csak egy Senki (JK. ff. Befejezett)

17. rész

HyeRin szemszöge

1 évvel később

Egy év. Pontosan ennyi telt el azóta, hogy visszajöttünk az ügynökségünkhöz. Azóta mondhatni igen csak sok változáson mentünk keresztül, mint csapat és személy szerint én is. Először is a hajamat átfestették feketéből halvány barnára. Eleinte próbálgatták melyik szín állna jól, néha úgyis éreztem magam, mint valami fodrászati kellék, de végül rajongói vélemények alapján a barnára esett a választás. YooRanak megmaradhatott a szőke imidzse miatt, MinJi szintén maradt fekete bár itt-ott néhány kék melír csíkott festettek bele neki, Ana pedig rövid hajat kapott a hosszú helyett. Szerencsére nem kellett buta művészneveket magunkra aggatni, a vezetőség megengedte, hogy a sajátjainkkal fussunk be. Nos ahogy JuJin is mondta 29-én megvolt debüt és meglepett de igen csak hamar felkapottak lettünk. Az első héten meghívtak minket a helyi showműsorba beszélni magunkról, az életünkről, a debütálás előtti korszakról és az élményeinkről. Rettentően izgultam mikor először léptem kamera elé, még el is ájultam pár percre az öltözőben a staffosok locsoltak fel és kaptam egy enyhe nyugtatót is, nehogy élőadásban csináljam ugyanezt. MinJi, mint vérbeli vezető mindent a kezében tartott, főként ő beszélt, ő mondta el azt a szöveget amit a vezetőség erősen a szánkba rágott. Nos igen, minden amit eddig mondtunk vagy tettünk semmi sem a mi döntésünk vagy elképzelésünk alapján történt. Minden tv-s vagy rádiós szereplés előtt a szövegírók megírták előre a forgatókönyvet és minden egyes szót meg kellett tanulnunk. Persze voltak váratlan kérdések, amire szintén fel lettünk készítve, így gond nélkül adhattunk olyan választ amire az emberek számítanak. Bár azt nem tudom mennyire látják rajtunk, hogy nem vagyunk őszinték? De eddig panasz egy sem volt. Az első fellépésünk a debüt utáni harmadik hétben volt az egyik regionális díjátadón. A hivatásos írók által készített nyitódalt adtuk elő, a Hate-et. Azért ezt, mert -még mielőtt meglett volna a kis JeongGukos kis balhé- Park igazgató beharangozta, hogy egy egészen más, formabontó csapatot készül piacra dobni, így mivel ez már napvilágott látott kénytelenek voltak elkészíteni néhány dalt ami kicsit különbözik a többitől. Így megszületett a Hate, az I'm stronge és a My love. Nos még a My love úgy ahogy el is nyerte tetszésem, bár nem igazán tudnék ellenvetéssel élni hiszen fogalmam sincs milyen a szerelem. Egy ideig azt hittem tudom, de rá kellett jöjjek az mind csak illúzió volt.
Igen gondolom mindenki arra kíváncsi mi lett JeongGukal miután megcsókolt a tetőn? Nos, semmi. Azóta nem beszéltünk egymással. Mióta visszatértünk a JYP ügynökségre a menedzser, a producerek és még az igazgató is árgus szemekkel figyeltek minket. Nem mehetünk sehová sem, csak ha engedélyt kapunk és persze csak is kizárólag kísérettel. Nem akarták, hogy az a képes incidens újra megtörténjen. Persze hazudnék ha azt mondanám, hogy eleinte nem akartam rohadtul látni, beszélni vele vagy csak úgy a tetőn ülve bámulni a várost vagy a csillagokat, de ahogy telt az idő az a folyton nyomasztó hiány érzet is kezdett alább hagyni. Vagy inkább csak mélyen elnyomtam magamban. Nem is tudom, talán a múltamból kifolyólag de hozzászoktam, hogy az emberek folyton elhagynak, hogy nem kellek nekik. Viszont hazudnék ha azt mondanám, hogy nem jut eszembe néha-néha. 1-1 beszélgetés, baromkodás vagy egy közös éneklés. De elfogadtam, hogy nem lehetünk barátok és, hogy nem láthatjuk egymást többé. Igaz akkor a tetőn úgy váltunk el, hogy egyszer majd találkozunk de már akkor tisztában voltam vele, hogy az csak egy kegyes hazugság volt és szerintem ezt ő is pontosan tudta, csak könnyebb volt egy viszlátot mondani, mint egy ég veledet. De azt hiszem mindketten pontosan tudtuk, hogy az a szia egy ég veled volt, csupán nem mondtuk ki hangosan. Hiszen nem is értem mit képzeltem -bár mondjuk ő is- mikor azt gondoltam majd lehetünk barátok vagy szakmabeli ismerősök. De hamar rájöttem, ez egy baromság. Hiszen ő egy igazán híres, tehetséges idol, lányok ezrei vannak oda érte (persze a többiekért is) és mindene az éneklés, a zene. Nekem pedig eszem ágában sincs ettől megfosztani! Plusz nekem is van már veszteni valóm, hiszen ott a családom az ő jólétük, a növekedni látszó karrierem és a szerződésem a JYP céggel. Elfogadtam, hogy van az életben olyan ami sosem jöhet össze.