Epised From 2 Külföldia ~ A Dupla Watafakk!

𝐂söndben ne lépj az éjszakába, inkább fingval'

  Semmi sem maradott. Minden a retardáció martalékává lészett, s egy felhőnyi végbélszellővel hasonlatos módszerekkel lebegett a végtelen semmiségben. Ismét győzött a Lángos. Kifürkészhetetlen tervezetei oly régóta kisértik világinkat, mint a dobozos tej, s tejpor. Ebben a kakaszagú poshadóság porfelhejében úszkáltak hősink is, név szerint Siklódi Seriff Sándor, a seriff, Géza Gonzalez, a banditózó, és Lász, a Ló. Reménytelen szituációjukat amaz is tetézte, hogy űrlényeket véltek fel, és megfedezni horizontukon belül, melyet nem áldott sok napfény, csak egy kicsi. E Nap többé már nem volt krekkfüggő, és vígan puffantotta le úvégamma sugárzásaival az űrlények csészetetejű hajóikat. Ebben a minimalista kavalkádban jövött rá Sanyika bá', hogy a nála levő UNÓ reverziós kártya még nem levett felhasználva. Belenyúlott hát megkérdőjelezhető tartalmú zsebecskéibe, és kipattintotta a kártyát amonnan.

- Készüljenek, uraim! Ez erőst' vagány lesz! - Jelezte a sötét anyagban annál világítósabban foszforeszkáló cimboráinak Sándor eszeveszett szándékait, majd a kártyát úgy felmutatta, hogy hónaljszőre tíz messzi galaxist is beutazott az izgalom szelétől. 

- Hmm... Nem is rossz, egy tatához képest. - Pökhendiskedett a durcifejű Lász, a Ló, kinek álla akkor sem esett volna le, ha Ronald Tump járt volna sztriptíztáncot szemei előtt. Ám itt nem történtek kirívó dolgok, pusztán a seriff UNO kártyácskája tevett csodát, hisz visszaállította az Univerzumot eredeti formájába egy pillantásos szem alatt.

- Áááh, Sándor! Te maldito basura, köpjek arra a sárguló fejedre! Ezt nevezem! - Zengette a krákogás vidám nótáját egy kis szájnedvvel megspékelve Géza.

- Értékelem a dícséretet, de ma nem volt tervbe' a hajmosás. - Jelentette ki e szavak tömkelegét Sándor, mellyel éppen annyira összezavarta Gézát, hogy volt ideje hallani a saját gondolatait. Ott álltak ők hármasban, mint a megkérdőjelezhető kapcsolatban levő mostohatestvérek a sivatag közepes kellőjén, pontosabban a kanyonnál, hol leledzett az Ikszdézős Harmónika, mielőtt a Lángos rá nem emelte volna sajtos-tejfölös kezeit. 

- Na, mindenki figyelni rám. - Nyitotta szájra szavát Lász, a Ló, majd megigazintotta piros karimájú fekete kalapját, s így folytatta - Mielőtt ismét feltennétek azzal a két agysejtetekkel a kérdést, nem, nem akarlak megölni, és nem, nem vagyok valójában a Lángos oldalán. - Foglalt állást a paripa, majd patáival kapargatni kezdte a homokot, és feldugaszolni orrának likába.

- Akkor kivel vagyol szőrösképű?! - Vádaskodott Géza, ki egy csúnya "veréb mondja bagolynak" csapdába ugrott amazzal, hogy szóbahozta vitatársa szőrzetét. 

- Kussoljá', hanem fallosszőröd a kezedbe adom. Egyébként, ha annyira tudni akarjátok, a CSRÉF küldött azzal a céllal, hogy férkőzzek a Lángos közelébe, és vizsgáljam ki az itteni anomáliákat. - Köpködött egyenes tényeket Lász, aki mondandóját egy mexikói fenyegetéssel kezdeményezte bajszos banditózó bajtársa felé. 

- A CSRÉF?  Azokat ismerem! Valami Csernobili Rücskös És Fák... Nem? - Kíváncsiskodott Siklódi Seriff Sándor, ki gondolatmenete kezdetének végét egy bőrszivarral nyugtázta. 

- Hmff.. Majdnem eltaláltad tata. Csernobili Radioaktív Élő Fák a pontos nevük, és azon munkálkodnak még Tróger City-ben is, hogy kifürkésszék a túlzottan fogyatékos entitásokat, és véget vessenek nékik. - Vázolta ismételten a tájékoztatásait Lász, aki a sivatag forró homokján elindult a Gekkókaka Kavics irányába. Lábain ott virítottak a vörös nyaljki márkájú cipők, és e paripa megállíthatatlannak bizonyult a sétálás mesterségében. 

- Hé, meg a kás! Lajosnak először adunk temetés! Utána megyünk nem tudom hová! - Hőbörödött meg Géza Gonzalez, ki a homokból felkapott egy sivatagi bikadínó csontvázat, és a Ló fejéhez vágta, mint egy sinper. 

- A temetés ráér! Először el kell jutnunk a hatalmas Kavics túloldalára, ahol leledződik a CSRÉF  bázisa, és ha élni akartok, akkor azt javaslom menjünk! - Torpant meg Lász a hedsáttól, majd még mindig hátrafordulatlan, tovább szelte a dűnét rajos lépőiben. 

- Figyeljé', Géza. Nekem se tetszik, de muszáj követnünk ezt a csitkót. Fáj beismerni, de ketten ehhez kevesek vagyunk! Ha ennek az egésznek majd vége lészen, visszajövünk a kanyonba, és eltemetjük Lajost. Kérlek, ezt most értsd meg. - Fordult egykori ellensége felé Sándor, majd a lelkesítő monológja után jól vállba is veregette. Géza könnyes szemmel bólintózott egyet, mint borjú a régi kapu előtt, s azzal mindketten elindultak Lász, a Ló lépteiben. Nem tudták, hogy mi leledzik a Gekkókaka Kavics mögött, csak annyit, hogy az már vagy egy évezrede elhagyatott s meghagyatott helység. Kevés bizalommal, és annál több testnedvvel követték a megkérdőjelezhető szándékú csikófejű Lászt, a Lovat a nyugatvad különböző tájain keresztül. Átbandukoltak a kopár préri elhagyatottságtól sikító lezárt bányái mellett, az ördögszekerek orgiáján át, még a pisikáló foggyos kaktuszokon is. Ismételten bebizonyítván, hogy eme hely de még mennyire, hogy retardált. Egy jó tíz percnyi séta után, mely tűnt vagy tíz évnek, megérkeztek a Gekkókaka Kavics misztikus magasságához. E helyről amazt regélték az egykori telepesek, és a lila kríper kuruzslók, hogy egy őskori hatalmatos gekkó pottyantotta ide. Hiszen maga a tájegység nem volt más, mint három hatalmas, gyanúsan szabályos gekkókökény formájú szikla, egymás hátán s hegyén. A régmúlt, a közelmúlt, s a mostmúlt kóvbojai azt feltételezték a gigászi kavicsokról, hogy el levék átkozva, mivel annyi furcsaság zajlott köreikben. Éppen emez okból kifolyólag sose lépkedtek hát közelükbe. Az egész vidék teljesen elhagyatott volt, még Külföldia többi kopár, sivatagos, fogyatékos részeinél is jobban. Kecsketejszopogató, és újságpapír majszoló hőseink erőtt vettek önnön magikon, és megkerülték a kísértetiesen kétes eredetű sziklákat.  

  Amit itten láttak, amaztól lehullott pofázmányuk a földre, de még Lászé, a Lóé is. Egy teljesen új világ nyílt meg fogykos vitézeink szemérempontjai előtt, melyhez foghatóra még sosem esett tekintésük. A kietlenül lakatlan, és a lakatlanul kietlen vidék, mely Külföldia többi részeire volt jellemző, teljesen eltűnt, és a seriffék egy zöldelő buja retardációban találták önmagikat. Tüdejüket megtöltötte a kóklerség magával ragadó szabad varázsa, és egy jó öt percen át csak bámultak maguk elé. Hisz e kedves és nedves, ismeretlen növényektől tarkított vidéket oly furcsa állatok hívtak rezidenciának, mint a tatupinty, vagy a salátakobora. A nagy hüledezés közepette Sanyika bá' végigpásztázta öreg szemeivel a csodás terepet, és megpillantott egy hihetetlenül kókler módon festő fenyőfát. 

- Dios mío! Az ottan egy bikadínó! Aztot hittem kihaltak! - Kapott hatalmatos bajszába Géza, aki észre sem vette, hogy a seriff által konstatált fenyőfa hirtelen megmozdult. A három müskétás ugyanis mire észbekapott volna, egy csapat hatalmas Ent által levett őrizetbe véve. Bekerítették őket, s nem volt hová meneküvés. 

-  Cserje, ez itt a 482-es rügy, azonosítatlan életformákat észleltünk. Várjuk a parancsot, csokinyuszi. - Mondotta ki e szavakat kérges szájacskáján a beszélő fenyőfa, miközben a gyorstüzeléső gekkókökény lövőjét vitézeinkre szegezte.

Egy újabb bizonytalan helyzet, ezúttal nem a kokárdaszagú sivatgban, hanem egy új, csudálatosan kívánatos, ződelő' világba'. Vajon hőseink bízhatnak Lászban, a Lóban, és szövetkezhetnek a CSRÉF egyesületével, hogy megállítsák a Lángost? A KÉSŐBBIEKBEN KIDERÜL, JIPPPIKÁJJÉJJJJ!