Valódi álmok

~1~

Menekülök,pontosan én sem tudom mi elől,de félek és nem tudok nem megállni.Hátra nézek ahol egy nagy darab,hosszú szőrű kutya fejű szörnyszülött kerget. Szája óriási,fogai akár a cápa tépőfogai,hús cafatok a fogai között,friss hús.A lábai akár egy női kéz,torz de felismerhetőek,szemei tűz vörösek,akár a pokol.Nem tudom miért kerget,de én csak futok és futok megállás nélkül.Egy szakadékhoz érek,lenézek ,nem látok mást csak hasonló teremtményeket,visítanak,akár a hiénák.Megfordulok és meglátom ahogy ez a démonfajzat lassítva közeledik hozzám.Félelmet érzek,de egyben nyugodtságot,végre vége lehet ennek a szörnyűségnek. A démon kutya megáll és támadásba lendül,lehunyom szemem és a vesztemet várom.
Zihálva keltem fel az ágyban,csak egy újabb rémálom volt.Felülök és megnézem a telefonom.Hajnali 4 óra,minden rémálom után ugyan ebben az időben kelek fel.Sóhajtok majd kikelek az ágyból.Kifele menet felveszem a papucsom és megsimogatom a kiskutyám aki szintén felkelt.
-Jó reggelt Luchi.
Ki mentem a konyhába és elkészítettem a kávém,közben be kapcsoltam a tévét.Meg fogtam forró bögrém és leültem a kanapéra Luchi kutyám mellé.
*Rendkívüli hírek! Egy fiatal lány holttestére találtak a régi kórházban, szemtanú nincs,a környékbeliek hangos sikoltozásra lettek figyelmesek mikor kihívták a rendőröket. Gyanusítottat a rendőrök még nem találtak de az ügyön dolgoznak.*
Elállt a szavam,nem ez az első gyilkosság ami ebben a városban történt, de egyre gyakoribb,a legtöbbjük pedig korombeli lány.Ki kapcsoltam a tévét,majd be mentem a gardróbomba ahol kiválasztottam az aznapi viseletem. Egy fekete toppot ,egy fekete magasított derkú rövidnadrággal vettem fel.Be mentem a fürdőbe ahol fogat mostam kifésültem sötét szürkés hajam és felkötöttem.Visszatérve a szobámba elpakoltam iskolába és egy kicsit ledőltem még az ágyra. Luchi nyalogatására keltem fel.
-Basszus megint elfogok késni!
Felpattantam,kiszaladtam a konyhába ahol a hűtőből ki vettem a tegnapi maradékot és elraktam.Gyorsan felhúztam a cipőm adtam egy puszit Luchinak és elindultam a kocsim felé. Út közben rá jöttem hogy a lakásban hagytam ezért vissza futottam,felkaptam a kulcsom és így már ténylegesen el tudtam indulni.
A suli parkolójába érve megláttam a sok gyászoló diákot. Leparkoltam ,kiszálltam az autóból majd befelé indultam. Mindenki az esetről beszélt,megpillantottam drága barátaim és oda futottam hozzájuk.
-Sziasztok!
-Szia Lil! -köszönt nekem Mike.
-Lil, hallottál az újabb esetről? -kérdezte Oli. Igen, a barátaim Lil-nek hívnak,a Lilith becézése,igen a szüleim eléggé kitoltak velem ezzel a névvel ,perszehogy egy démon után kellett engem elnevezni.
-Igen hallottam,tudjátok ki volt az?
A fiúk egymásra néznek majd vissza rám.
-Lil... Angela volt az. - szólal meg halk hangon Mike.Angela, a suli leghíresebb csaja,hasonlóan néztünk ki,sokan megkérdezték nem vagyunk-e ikrek,persze ilyenkor Angela csak nevetett és valamit  beszólt.Egy igazi szemétláda volt de halált akkor sem érdemelt volna.
-Legalább többet nem fog szivatni minket. 
-Oli ez nem volt szép,tudod igen szivatott minket és egy cica baba volt,de akkor sem érdemelt halált. Tudod mit érezhet a családja? -válaszol Mike.
-Nem,nem tudom, de azt tudom hogy jobb lesz így nélküle.
-Igazi szarzsák vagy ilyenkor Oli. -válaszol felháborodva Mike.
-Azért mert én kimondom azt amit mindenki így gondol?  Szerintem a többség örül neki hogy Angela többet nem szivat senkit!
-Lil mondj valamit mert én már nem bírom.
-Igen,Oli igazad van,mindenki kicsit megkönnyebült hogy többé nem fogják szivatni.De akkor sem érdemelt volna halált,senkise érdemelné meg. -válaszoltam nyugodt hangon.Oli csak forgatta a szemét.
-Mindegy,mindenkinek meg van a saját véleménye.
- Olivier! -megfordul ,elindul a terem felé és hátra pillantva villant egy mosolyt.
-Tudod hogy nem szereti ha így hívják őt Lil.- szólal meg Mike
-Tudom,de nem érdekel.Túl könnyedén veszi ezt.
-Nem értem őt,a szülei halála után hogy lehet ilyet. -dől neki a szekrénynek Mike.
-Tragédia ami történt,én személyszerint soha nem szerettem Angelát ahogy ő sem engem.De tudom hogyha velem történt volna ez az eset,ugyan úgy szomorú lenne és bántaná őt a dolog.
-Van benne igazság. De te csak maradj életben! Nem tudom mit kezdenék ha te nem lennél. - mosolyog,majd ellöki magát a szekrényektől.
-Nyugi nem lesz bajom Luchi megvéd! -Mike elkezdett nevetni,hát igen Luchi nem egy méretes kutyus,hamarabb egy patkány enné meg őt minthogy megvédene. Be mentünk a termünkbe és helyet foglaltunk.Az óra kezdetével Mrs.Dothson elmondta nekünk a szomorú hírt,sokan meglepődtek és sokan sírtak is,viszont nem Angela miatt, hanem a félelemtől,hogy akármikor őket is megölhetik.
Az óra befejeztével az udvarra lettünk hivatva. Ki mentünk és szépen sorba be álltunk.A pulton az igazgató ,a tanárikar többsége, rendőrök és Angela szülei álltak.
-Kedves diákok! Mint ahogy azt hallhattátok városunknak,iskolánknak újabb halálesete történt. Szomorúan kell közölnöm,hogy diáktársatok,barátotok Angela Ross a tegnapi nap folyamán elhunyt.Részvétem a barátainak és legfőképpen családjának. -az igazgató ellép a mikrofontól majd Angela anyukája kezd beszélni.
-Szörnyű tragédia ért minket,az én kicsi lányomat valaki megölte.Kérem azokat a diáklányokat akik nem akarják így végezni...ne menjetek ki az utcára este.A lányom,Angela...éppen csak elment edzeni és nem tért vissza.Azt hittem,hogy...csak nem szólt és Felixnél aludt..De reggel jött a telefon amiben elmondták hogy a lányom már nem él. Oda rohantam a tetthelyre de belőle márcsak cafatok voltak... -ekkor Mr.Ross elvitte a mikrofon elől feleségét.Mindenki megrémült,reszkedtünk. Körbe néztem és megpillantottam egy alakot. Fekete haja,majdnem fekete szemeivel és komor tekintetével engem nézett.Soha nem láttam még,meglehet hogy új a suliban.Meglököm a mellettem álló Mike kezét aki kérdően rám néz.
-Mike,te is látod azt a srácot? -suttogtam.
-Milyen srácot Lil? -kérdőn nézett rám.
-Ott fent az emelkedőn,az igazgató mellett,fekete pulcsiban.
-Lil most csak szivatsz,rossz vicc mert nem vettem be -elmosolyodik és előre fordul.
Bambán nézem tovább őt,majd előre fordulok hogy lássam ezt a titokzatos fiút.Nincs ott,tekintetemet ide-oda kapkodom de sehol se látom.Az igazgató befelé int nekünk ami azt jelenti,hogy mehetünk az óráinkra.Befele menet megpillantom a titokzatos fiút,aki éppenséggel a lezárt épületbe tart. Persze mikor máskor kell át újítani az épületet ha nem június végén. Megállok egy pillanatra,körbenézek. ”Lil menj tovább,csak képzelődsz az alvás hiányától,nem mehetsz be.” De mikor újból meglátom ,mintha egy hipnózis alatt lennék át bújok a ”Veszély” feliratú szalagok alatt és követni kezdem az idegent. Amint befordulok utána a sarkon elvesztem a szemem elől. Lassú, halk léptekkel sétálok tovább. Mintha érezném a jelenlétét,itt van, pontosan itt. Megállok egy széles ajtó előtt.
”Megvagy”-mondom magamban.Óvatosan megfogom a kilincset és lassan lefele nyomom.
-Én a helyedben nem mennék oda be. -szól egy idegen hang. Elengedem a kilincset majd jobbra és balra nézek.Lassan megfordulok,de mögöttem egy lélek sincs.Egy pillanatig dermedten állok,majd mocorgást hallok az ajtó felől.Oda nézek és látom ahogyan a kilincs lassan mozdul lefele. Pánikba esek és azt kívánom, bárcsak ne jöttem volna ide,miért kell mindig a képzeletemnek hajtania? Becsukom a szemem és abban a pillanatban mikor kinyílik Oli lép ki a teremből.
-Lilith! Te mi a faszt keresel itt?-kicsit megnyugodtam mikor Oli jött ki a teremből,de ezt kérdezhetném én is tőle.
-Te mi a faszt keresel itt?-látom az arcán a nyugtalanságot,mit rejtegetsz? Pár percig csendben nézzük egymást mikor megszólalok.
-Olivier kérdeztem valamit!
-Ne hívj így!-förmed rám. A nyakán kidudorodnak az erek,látszik hogy fél,vagy inkább ideges? Arcán végigfolyik egy izzadság csepp. Ideges vagy Oli,de miért? Mi okod lehet az idegességre? Mit csináltál ott bent,méghozzá egyedül? Oli az órájára pillant és megragadja a karom.
-Hova megyünk?
-Órára Lil és erről nem beszélsz senkinek. Világos voltam?-a szemembe néz,de valaki mást látok.Ez nem Oli,ez valaki más aki Oli alakját vette magára. Ez nem ő. Arca fal fehér volt,csak a kék ereket lehetett látni rajta.Rikító zöld szemeit most eltakarja tág pupillája.Szemefehérje ,már ami látszik belőle, citromsárga volt.Ki akartam szabadulni a keze szorításából,de túl erős volt hozzám képest.Szóra nyitná a száját ,de azonnal össze is csukja.Éles,vastag és hosszú fogai miatt alig tudta rendesen össze csukni.Elengedte a kezem és én a földre estem mint egy rongybaba,ilyenkor átkozom a gravitációt.Minél messzebb próbálom tolni magam tőle,fel szeretnék állni és elfutni de a lábaim nem engedik,sikítanák ha tudnék de hangszálaim nincsenek,elnyelte őket.
-Lil,nyugodj meg és csak...-de nem fejezi be.Te csak mi Oli? Egy szörnyeteg vagy és még én sem tudom micsoda.Előveszi a telefonját és nagy nehezen valamit pötyög bele,majd eldobja és a földre rogy. Én még mindig hátrálok,míg a falnak nem ütközök. A hülye fal,próbalok fel állni a falnak dőlve,közben a menekülő utat tervezem. Körbenézek ,hátha valaki erre járna és segítene.Jobbra pillantok,ahol van egy terem,de biztosan zárva van.Balra pedig a felvele vezető lépcső. ”Lil gondolkozz!” Ha jobbra szaladok megvan az esélye annak,hogy az ajtó nyitva van és eltudok bújni előle.Balra nézek a lépcső felé,bárcsak valaki erre jönne és meglátna.
-Lil,hiába kérnél segítséget,nincs itt senki.-sétál felém Oli.Amíg a tervvel voltam elfoglalva észre se vettem,hogy elindult felém.Rá nézek és azt kell észrevennem,hogy Oli újból Oli lett. Sápadt bőrén nem látszódnak az erek,szemei újból normálisak lettek .
-Lil,had magyarázzam meg.-könyörög. Oli soha nem könyörögne.
-Menj tőlem jó messzire te fasz!Nem tudom ki vagy és mi vagy de biztosan nem Oli!-kiabáltam rá. Csalódottan rám néz és villant egy majdnem Olis mosolyt,a fogait leszámítva. Be kell vallanom magamnak,hogy ő az. Ő Olivier . A könnyeimmel küszködök,mire a falnak dőlve lecsúszok a földre.A talaj hideg volt,kezemet védőn magam elé teszem és sírni kezdek.
-Kérlek, Oli, ne bánts!
-Soha nem bántanálak Lil.Sem téged,sem Mike-ot. Soha senkit nem bántanák.-fel nézek. Oli ugyan ott áll mint eddig,egy lépést sem tett felém.Falnak döntöm a fejem és elémtárul a sötétség.