Valódi álmok

~2~

Hangos zajra ébredek.Fel emelem a fejem a padról és körbe nézek.Az osztályban vagyok,órán voltam és ez egy álom volt,nem történt meg,ez nem a valóság volt.Körbe nézek és megpillantom Olit aki Mike mellett ült.Rám néz és elmosolyodik.Viszonzom a mosolyát,majd magam elé nézek."Álom volt Lil." nyugtatom magam.Csak egy rohadt álom volt,és fejem újból az asztalra teszem.
-Na mi van álomszuszék? Jót aludtál?-kérdezi tőlem Mike.Oldalra teszem a fejem ahol Mike a padomnál támaszkodik és nevet.
-Igen,azt hiszem.De eléggé furcsa álmom volt ami azt illeti.-felülök és nevetve kinyújtózkodok.
-Miféle álmod volt drága egyetlen Lil nevű barátom?-tol arrébb a székemről Oli.
-Ne akadjatok ki de ez vicces lesz.-mindketten kíváncsian néznek rám.Meglehet,hogy ez nem álom volt és ez a valóság? Jaj, Lil,ugyanmár , szörnyek nem léteznek a képzeleted játszott veled az udvaron is,hogy lehetne a legjobb barátod egy szörny?
-Hallgatunk Lil,meséld el az újabb beteges álmod.-nevet Mike.Kicsit türelmetlenek,soha nem várták még ennyire hogy elmeséljem az egyik álmom.Olira nézek aki a megszokott nyugott formáját szokta hozni,kivételesen eléggé ideges.Vissza fordulok Mike felé,aki szint úgy ideges.Mi történik itt pontosan? Mindkét barátom kíváncsian néz rám,mintha valami bűntényt követtem volna el. Talán tudnak valamit az álmaimmal kapcsolatban? Tudnák,hogy mit jelentenek? Gondolkodást színlelek,mintha vissza kéne gondolnom az álmomra,hogy legyen egy kicsi időm gondolkodni mit is mondok nekik, az igazat nem mondhatom az is biztos.
-Mint mindig,ugyan az a forma. Futok egy vadállat elől és a végén most nem a szakadék jött hanem ti ketten szárnyakkal hogy megmentsetek.-hazudok,remélem beveszik. Egymásra néznek komor tekintettel majd rám.Mi folyik itt?
-Lil ez...-kezdi Mike.
-Egy akkora faszság amit még soha életemben nem hallottam!-folytassa Oli, és hangos nevetésbe törnek ki. Bevették.
-Lil,én angyal szárnyakkal? Ilyen névvel már megvan előre a jegyem a pokolba!-mondja nevetve Oli.
-Igazat kell adnom Olinak. Jaj,Lil ekkora baromságra nem gondoltam! Már azt hittem, hogy Olit állíttod be szörnynek!-ennél a kijelentésnél egymásra néztek és már nem nevettek. Oli kicsit aggódva és mérgesen nézett Mike-ra. Mi történik? Rám néztek ugyan azzal a komor tekintettel mint az elején. Valamit kell mondanom.
-Na és főként innen tudtam meg, hogy ez csak álom lehet!-nevetek.
-Mi a másik amiről tudod,hogy ez csak álom lehet?
-Mike,hisz ezek a lények csak a képzeletünk szüleményei!
-Igazad van.-nevetnek kínosan.
-Léteznek...-mondja komolyan Oli. Mindketten rá meredünk,Mike tekintete kissé zavaros,mintha félne. Oli Mike-ra néz, aki nemlegesen csóválja a fejét.
-Kivele! Milyen "szörnyek " léteznek?
-Tudod...ezt a mi köreinkben a te fajtádra mondjuk Lil.-Kivele Oli! Mi az hogy az én fajtámra? Mike egyre jobban kezd elsápadni. Mit titkolnak előlem?
-Lil te a...Gnómok családjába tartozol. Mert kicsi vagy,nyomi és büdös!-elkezd nevetni.
-Mi az hogy büdös?! Ezt pont te mondod aki csak az ünnep napokon hajlandó lefürdeni?!-beleboxolok a kezébe és ő drámaian leesik a székről és fájdalmat színlel. Mike-ra nézek,aki próbálja zavarodottságát és félelmét leplezni egy halvány kuncogással. Valami itt nekem nem tetszik. Valamit titkolnak előttem és ki kell derítenem mi az.
-Térjünk vissza a lényeghez! A szombati beba-partit le kell mondanom,sajnos tanulnom kell.- kezd neki Mike. Soha nem szokja lemondani a beba-partit,kivéve akkor ha a családja jön,de akkor sem teljesen, csak kicsit később érkezik.
-Ja, nekem se jó , sajnálom.-folytassa Oli. Na és itt jöttem rá, hogy ezek valamit csinálni fognak nélkülem,valamit titkolnak,soha nem volt titkunk egymás előtt.A leggázabb titkainkat is elmondtuk egymásnak mégha ki is nevetettük őt. Emlékszem Oli egyik nagy titkára,ami nem más mint egy csajos sztori.Abban az időben Oli volt a vagány fiú az iskolában de soha nem érdekelte őt egy lány sem,kivéve valamiféle Lou-t. Egyik nap mikor be jött suliba és leült mellénk nem szólt egy szót sem,nem értettük de úgy voltunk vele,hogy nem érdemes tőle ilyenkor megkérdezni mi a baja, úgyse válaszolna. Becsengettek és amint be jött a Mrs.Shana Oli ki ment az osztályból. A végére kiderült,hogy a tanárnő egész neve Mrs. Shana Lou. Hónapokig szivattuk ezzel Olit,aki legtöbbször be vágta a durcát és nem szólt hozzánk.Ezért se ismerkedek társkereső oldalakon,jobban tetszik egy "véletlen egybeesés" minthogy én elmenjek randizni egy idegennel akit még nem is láttam. De visszatérve a lényegre,mindent elmondunk egymásnak.
-Srácok, ne csináljátok már! Soha nem mondjátok le ezt a napot,főleg hogy telihold lesz és tudjátok hogy ilyenkor vannak a legrosszabb álmaim.-igen, a telihold,Oli és Mike soha nem hagynak egyedül ekkor. Mikor rá jöttem,hogy ezeken a napokon nem csak az elmémben harcolok ezekkel a lényekkel,hanem tetsileg is. Egyszer kint az utcán keltem fel véres kézzel,majd mikor megtudtam mi történt,nem volt más választásom mint elmenni egy dilidokihoz. Persze egy ilyen szakember mi mást tenne egy 19 éves lánnyal,ha nem tömné a fejét altatókkal és nyugtatókkal. Pár hónap múlva le álltam a gyógyszerekkel,mivel semmi hatásuk nem volt.
-Lil,sajnálom de most az egyszer egyedül kell ezt megoldanod.-fogja meg a kezem Mike. Zavarodottan nézek rájuk,majd megfogom a táskám és ki sétálok a teremből egyenesen a kapuig. Kint előveszek zsebemből egy szál cigarettát ,be teszem a számba és meggyújtom. Be szívom füstjét,majd ki fújom. A füst marja a torkom amint újból szívok belőle. Autóm felé veszem az irányt.Oda érve előveszem a kulcsaim és próbálom kinyitni az ajtót.
-Tudtad,hogy a cigaretta árt az egészségnek Lilith?-kérdezi egy idegen hang.Hátra fordulok,de mikor meglátom az illetőt tátva marad a szám,még a cigi is kiesett a számból amiért lehajol és vissza teszi a számba.
-Te voltál ott az épületben.-mondom hallkan,közben le se veszem róla a szemem.Pislogni sem merek mert megint eltűnik a szemem elől.
-Jó megfigyelő vagy.-halványan elmosolyodik, majd folytassa.
-De nem szabadna itt lennem,ahogy beszélnem se szabadna veled míg Olivier és a kis kutyusa el nem mondja mi folyik itt.-rám kacsint és elfordul.
-Várj! Mit kéne megtudnom?-nyúlok a keze felé hogy megállítsam.Megáll és hátra fordul.
-Várd ki a végét,én megmondtam ma Oliviernek, hogy nem kellett volna eddig várni vele,sőt jobban tenné ha minél hamarabb elmondaná mielőtt kárt teszel magadban és másokban.-felemeli a kezeim és megcsókolja.Elenged és int a fejével,majd lassan elsétál és eltűnik az utca végén.Dermedten állok és a szavai járnak az eszemben. "Mielőtt kárt teszel magadban és másokban". Mire gondolhat? Mit nem mond el Oli és Mike? Már azt sem tudom kiben bízhatok meg és kiben nem. Megfordulok és remegő kézzel nyitom ki a kocsim ajtaját,beülök és leteszem a cuccaim.Be dugom a kulcsaim ,elindítom a járművet,de nem indulok el. Két kezem a kormányt fogja és menne,de az agyam marasztal. Mi történik? Ki volt ez a srác egyáltalán? Jobb kezemmel a telefonomért nyúlok és be teszek egy zenét,hogy eltereljem a gondolataim. Vissza teszem a kezem a kormányra majd lassan elindulok haza. Az egész úton csak erre tudtam gondolni. Mikor haza értem leparkoltam a házam előtt, össze szedtem a cuccaim és be mentem az ajtón. Luchi az ajtó előtt várt engem szokásosan. Le teszem az asztalra a holmiaim és leülök a földre ahol Luchi azonnal letámad. Megsimogatom és rá mosolygok.
-Benned tudom hogy bízhatok Luchi,te vagy az egyetlen a világon aki nekem maradt.-figyelmesen néz,majd elfut és vissza hozza kis tálkáját.Fel állok és a konyha felé veszem az irányt. Kinyitom a szekrényt és elő veszem a kutya kaját. Szórok neki a tálkába,vissza teszem, majd elinduloka hűtő felé. Kiveszek egy kis műanyag dobozban tárolt gyümölcs salátát és megeszem. Amint én is és Luchi is befejezte vacsoráját,elindultunk a szobám felé, felkaptam egy szürke melegítőt és egy nagyobb pólót.Lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba,Luchi mellém feküdt és elaludt. Nemsokára engem is elnyom az álom. Az álom ami lehet megváltoztatja majd az életem. Azaz álom amiről azt hittem képzeletem szüleménye és meglehet,hogy végül kiderül mégsem az.