Egy sötét helyen ébredtem fel, bárhová néztem csak sötétséget láttam...
Meghaltam volna?
Biztosan, hisz megharapott...
A vámpírok harapása halálos az emberekre, és én ember vagyok... Vagyis voltam...De ha meghaltam... Akkor miért érzek melegséget a szívemben?
Ha valaki meghal, akkor azután nem érez semmit... Főleg nem melegséget a szívemben...Lassan rátettem kezemet mellkasomra, ahol a szívem van.. Ami dobogott... Akkor még élek?
De ez hogy lehetséges?..A sötétségben hirtelen gyertyák lángjai gyultak fel.
Úgy voltak elhelyezve mint egy ösvény.
Lassú léptekben elindultam, s ahogy haladtam egyre több gyertya gyulladt meg.. Mintha mutatni akarnák az utat...
De hova akarnak vezetni?Mikor jobban megnéztem a gyertyákat... Mintha számok lennéknek rajtuk.
Furcsa.... Miért vannak számok rajta?
Elindultam a gyertya ösvényen, s elkezdtem számolni a gyertyákat.
1...2...3...4......06....13....46...53.....76.....86...100.....120....128.....130....es végül 136....Mikor a gyertyák elfogytak...Nem volt ott semmi... Akkor miért akartak volna elvezetni ide?
Körbe fordultam, de ekkor megjelent előttem egy híd. Pont ugyan az a boltíves híd, ami alatt laktam.
Ez meg mit keres itt?
Át vágtam a hídon, és akkor ugyan abba a parkban találtam magamat, ahol kericskelni szoktam, de itt a fák sokkal kisebbek...
Mi történik itt?
- Lehet én tudok segíteni. - szólalt meg egy női hang a hátam mögül.
Hirtelen megfordultam, egy velem egykorú lány által előttem, de háttal.A hogy jobban megnéztem, régi hagyományos Hanbok ruhát visel, a haja hosszú, derékig erő ami össze van fonva és egy piros szalag van benne.
Pont annál a fánál ált, ahol szoktam pihenni. De most valahogy másképp néz ki, sokkal kisebb és fiatalabb.
YOU ARE READING
Életem utolsó napja egy Vámpirral ( Befejezett)
FanfictionKim Sora élete a születése óta tele volt szenvedéssel. Gyerekkora óta az utcán él, mivel megszökött az árva házból, ahol csak bántalmazták. Egy nap amikor koldúl az utcán, elered az eső. Így az eggyik sikátorban húzza meg magát az eső elől, egy na...