Életem utolsó napja egy Vámpirral ( Befejezett)

2.rész, Látlak még valaha?

A vékony matracomon fekszem a híd alatt.
Már vagy három napja egyfolytában esik az eső, egyre hidegebb van, lassan beköszönt a hideg ősz.
A parkban ahol kéregetni szoktam már a fa levelei is sárgulnak.

Hideg van és fázom, újra elöntötte testemet a kínzó láz. Póbálom magamat a vékony takaróval felmelegíteni, de nem nagyon megy.
Ez a láz nagyon le gyengítette, a köhögésről ami olykor fullasztóan rámtőr nem is beszélve.

Azt reméltem, hogy a mai napra el áll az esős de tévedtem.
Reménykedve nyomott el az álom.

Behunyt szemeim előtt Kook arca jelentik meg. Újra vele álmodok, ami mostanában elég gyakori.

A szemem előtt látom oly tisztán, minta valóban itt lenne.
Holló fekete haja, ami olyan mint maga az éjszaka. Vörösen izzó rubin szemeit rám elemi, az iriszeiben a vágy tüze ég.

De nem a véremre szomjazik, hanem a testemre.
Teste olyan dominanciát sugároz magából, hogy ha csak ránézek a vérem egyből az alhasamba vándorol, s ezernyi pillangót enged szabadjára.

Lassan megindul felém, a mozgása mit egy ragadozóé.
Hirtelen erős karjaiba von és össze érinti ajkainkat, mire apró sóhaj hadja el ajkaimat.

Gyengéden, de mégis birtoklóan kezdi el mozgatni száját az enyémen, amit viszonyok.

Bátorságot véve magamon, kezemet dús fekete hajába vezetem, és játszok félig göndör tincseivel.

Ez tetszik neki, mert egyre gyorsabban mozgatja mámorítóan édes ajkait az enyémen.

- Ah... Kook.... - nyögtem nevét..

De ebben a pillanatban, egy hatalmasatt döntött az ég, mire felriadtam gyönyörű almomból.

- Ahh nem már. Neked is pont most kell dörögnöd - szidtam az eget magam elé bámulva.

- He kislány.. Nem vagy éhes? - kérdezte meg Joony, az egyik idős hajléktalan. Amikor még Hyujin élt elég jóban voltak.

Néha szokott adni ennivalót, ha úgy tud összegyűjteni pénzt, még ha nekem nincs napokra semmim.
De ha nekem is van úgy, akkor természetes kisegitem én is, meg a többieket is.

Nekünk ugyan az a sorsunk, de mindenki másképp jutott ide. Legalább tartsunk össze, amíg el nem jön a halál angyala hozzánk.
Ami szerintem nálam, ha így megy tovább elég gyorsan be fog következni.

- Most hogy mondod Jonny. Van valamid? Ha egy darab keksz, még az is jó a semminél - próbáltam felállni, de nagyon nehezen ment.

- Hát Kislány, annál jobb is van - nevetett rekettes hangon - Várj oda megyek, még a végén össze esel holtan.
- Nagyon vicces vagy - de ekkor újra előjött a köhögésem. Alig kaptam levegőt, fáj a tüdőm és a mellkasom.

- Hé csak nem beteg vagy? - jött oda hozzám egy forró instand levessel. Ahogy megéreztem az illatát a nyál is össze csordult a számban, a hasam egy hatalmasat korgott. Napok óta nem ettem, már a fejem is fájt az épségtől.

- Áhhh... Csak Tudő gyuszi meglátogatott múlt héten. De ne aggódj, majd elmúlik, ettől a csoda instant levesedtől - próbáltam elviccelni a dogot, ami sikerült is.

- Hát akkor egészségedre - ezzel ott is hagyott.

Óvatosan elkezdtem enni, minden falatot jól megrágva és ki élveztem, ahogyan lassan felmelegíti jég hideg testemet. Lehet, hogy ez az utolsó vacsorám, hát élvezzük is ki.