A férfit megtámasztva két oldalról segítették menni.Bicegve lassan kiértek az erdőből, a kutyával az élen.
A lány megtorpant így a menet megállt, a fal látványa rémültséget tett az arcára.
-Ez az otthon, és még sok másik embernek is.-nézett a lány ijedt arcára-
-Falak. Ti falak mögött laktok.-jelentette ki a magas építmény szemlélve-
-Igen! Így egy kicsivel biztonságosabb.
A lány mintha még mondani akart volna valamit de a köztük álló férfi egy nyögése elcsitította. A kapu elé mentek és Jézus egy intésére kinyílt az. Eléjük tárult egy egész város. Emberek dolgoztak, gyerekek futkorásztak és távolabb még állatok is voltak.
Oda ment hozzájuk pár férfi és átvették a rájuk nehezedő sérültet.
-A rendelőbe viszik.-mondta neki a férfi-
-Vele tartok!-jelentette ki a lány-
-Persze, de most úgy se láthatnád. Inkább gyere körbevezetlek.
Elindultak az első építményhez ami egy kovács műhely volt. Mindenfélét csináltak kardokat, nyílhegyeket ,dárdákat mindent ami a védelméhez kell.
Aztán az állatokat vették célul. A három kutya is csatlakozott hozzájuk de volt mikor előre mentek terep szemlére.
Csak nézték a teheneket és lovakat, mikor a csendet a férfi megtörte.
~~~~a lány szemszöge innentől~~~~
-Engem itt Jézusnak szólítanak.-mondta a férfi-
- Jézus, szóval te vagy a megváltó.-mosolyodtam el-
-Hát nem éppen inkább ez csak egy becenév.Hogy hívják a sérült férfit?-tért rá a kérdésekre végre-
-A neve Bob.-mondtam-
-Ő a rokonod?
-Nem csak egy útitárs.-néztem Jézusra-
-És neked mi a neved?
-Dam vagyok.-mutatkoztam be-
-Örvendek Dam.-nyújtotta kezét, és én megráztam-
A társalgás után végre elvezetett a rendelőbe, ahol Bob már bekötözve feküdt az egyik ágyon.
-A sebet bevarrtam, egy kèt nap és minden a régi lesz.-mondta egy fehér köpenyes pasas-
-Köszönjük!-ültem a székre az agy mellett-
-Most még alszik de hamarosan fel ébred majd.
Ültem és néztem a kötött sebet és az alvó társam, békés volt egy idő után először.
-Damara.-suttogta Bob-
-Igen! Itt vagyok!- fogtam meg a kezét-
-Damara. Ne- ne a lányt... őt védjétek ... a lányt...-forgatta a fejét és szakadozva beszélt-
-Álmodik csak, nyugodj meg!-mondta az orvos-
El aludhattam Bob mellett mivel oda kint már sötét van. Nincs itt velünk senki, felkelek és körülnézek, a polcokon orvosi eszközök a fiókok meg tele vannak gyógynövényekkel. Talán van még antibiotikumok is. Végül is megkérdezhetném, ha egyszer elindultunk akkor ne menjünk vissza üres kézzel.
Az ajtó kinyitódott, egy hosszú hajú nő jött be.
-Szia!-köszönt oda nekem-
-Hello.-fordultam felé-
-Tara vagyok, Jèzus kért meg hogy nézzek rád.
-Oh rendben.
-Szóval szeretnél megmosakodni vagy valami?-kérdezte-
-Nem köszönöm.
-Tényleg, pedig nem biztos hogy lesz még ilyen jó ajánlat a közel jövőbe.-nevetett kínosan-
-Szerintem mèg lesz.
-Okes.
-Nem tudom mit gondoltok rólunk de biztos rossz úton jártok.-mondtam neki-
-Szerinted mit gondolunk rólatok?-lépett mellém-
A hangulat érezhetően a földön hevert , Tara szemébe néztem utána az ablakon néztem ki.
-Azt hogy nincs semmink.
-Azzal se lenne semmi gond.-nézett meg mindig engem-
-Azt hogy egyedül vagyunk.
-Vannak társaitok?-fogta meg a vállam és maga felé fordított-
-Oh de még mennyi.-mosolyodtam el-
