Szenvedő lelkem, megmaradt testem

5. fejezet

Azt hiszem nem gondoltam át ezt a kabát köntös dolgot, de most már mindegy. Nem hoztam magammal fülhallgatót, mert ilyenkor szeretek fülelni, hogy ne érjen meglepetés. A zene ritmusa helyett a leheletemmel szórakoztam. Esküszöm sokkal élvezetesebb volt, mint az unalmas válogatások.

Először lassan mentem aztán egyre jobban elkezdtem vacogni ezért gyorsítottam a tempón. Mikor megláttam a bolt fényeit nagyon boldog lettem és szinte futva tettem meg a maradék távolságot. Az ajtó nyikorogva kinyílt előttem és az arcomba csapódott a kifele áradó meleg levegő. Csak egy pillanatig álltam ledermedve aztán elindultam a sorok között.

Gyorsan kinyitottam a hűtőt levettem egy csomag párizsit és a következő polcról lekaptam egy doboz tejet is. Megkerestem a müzliket is legyen otthon a biztonság kedvéért. Letettem a kasszaszalagra mindent, amit megakarok venni. Pont kifogtam egy olyan hölgyet szépen, megfontoltan ütött be minden terméket.

- 1400 forintot kérek.

Előkotortam a zsebembe tett kétezrest, amit a vásárlásra szántam és átnyújtottam az eladónak. A kezembe szórta a visszajárót, ami visszakerült a kabátomon található feketelyukba.

Már rég kijutottam volna az üzletből, ha az ajtóban nem megyek neki valakinek. Rögtön a fejembe nyilallt a fájdalom amikor a seben nekiütközött emberünk mellkasának. Abban a pillanatban megakartam fojtani az illetőt, de elvetettem az ötletet. Viszont mikor megláttam ki is áll előttem biztos voltam benne, hogy ma itt valaki meghal.

Joel szobrozott az ajtóban. Nem tudtam eldönteni mit tükröz az arca, mert egyszerre nézett rám kérdőn és nevetett rajtam a tekintete. Azt hittem elsüllyedek szégyenemben. Pont őt kellett megtalálnom így este a bénázásommal.

- Bocsi nem láttalak.

- Mit keresel itt Joel?

- Most tényleg a nevemen szólítottál? Egyébként itt lakom a közelben. Elfogyott otthon a tej amire szükségem van reggel szóval gyorsan leugrottam érte. Amint látom te is így jártál.

Ösztönösen a hátam mögé rejtettem a szatyromat.

- Csak azért szólítottalak így mert dühös vagyok te idióta! Most pedig hazamegyek. Szia.

Kifutottam az utcára. Már majdnem hazaértem amikor halk nyávogást hallottam az egyik sikátor felől. Nem mentem tovább, hanem megálltam és füleltem. Kíváncsi voltam, mert eddig még nem találkoztam kóbormacskával ezen a környéken.

Így, hogy álltam már sokkal erőteljesebben hallottam egy macska hangját talán közvetlen a mellettem található sikátorból. Elindultam a sötét kis utcába. Reméltem, hogy senki nem jön utánam, mert ha mégis nekem végem. A nyávogás egyre hangosabb volt innen tudtam, hogy jó helyen járok.

Kb. A sikátor közepén megláttam egy kartondobozt. Rögtön arra gondoltam, hogy abban lesz a macska. Odasétáltam, kihajtogattam a doboz tetejét. Egy kiscica nézett fel rám. Ahogy csak tudott lapult a kartonhoz teljesen meg volt rémülve. Nagyon kis sovány cicusnak nézett ki talán 6-7 hetes lehetett.

Megsajnáltam szegényt. Pontosan tudtam, hogy csak magamat tudom fenntartani, de talán megoldható még ez a kis csöppség ellátása is. Akár mi is lesz nem tudom itt hagyni. Visszahajtogattam a doboz tetejét, amit le is fogtam amíg felemeltem a földről nehogy kiugorjon belőle a kismacska.

Nagyon lassan mentem hazáig és inkább a lépcsőn mentem (most tényleg). Megpróbáltam nagyon halkan kinyitni az ajtót, de nem sikerült. Éreztem ahogy a kismacska megugrik a dobozban. Leraktam az ajtó elé a kartondobozt, gyorsan lekaptam magamról minden meleg dolgot, amiben elindultam. A cipőimet is lerúgtam.