A maffia karjában

part 25

Mindenki fél valamitől és mindenki menekül valami elől. Én a múltam elől menekülök ami egyre nehezebb.

Haza értünk és Jiho már karjaim közt aludt, szobájába felvitem és le tettem ágyára, betakartam majd puszit nyomtam homlokára és ki mentem.
Le érve a nappaliba furcsa érzésem lett, hangos síkitást hallotam a pincéből és kiváncsiságom révén le mentem. Bár ne mentem volna le....
Egy kikötött nő volt lent és mellete még vagy három úgyanilyen de rosszabb állapotú nő ült egy száll fehérneműben. Érkezésemre riadtan simultak a falhoz. Nem hittem volna soha hogy látok valaha ilyen remény vesztett nőket és most volt négy is és a házunk pincéjében. Hátam mögül lépteket hallotam így hátra fordultam. Jungkook állt előttem egy kést szorongatva. Csalódtam benne és már nem ez volt az első alkalom, mindig ígér valamit de soha nem tartja be, naiv fejemmel meg mindig hiszem hogy tud jó ember is lenni de ezúttal nem hagyom hogy maga mellet tartson, most és utoljára voltam a Maffia karjában és most ki török erősen szorító karjaiból és magam mögött hagyom őt és mindent ami ide tartozik. Félre löktem majd gyors léptekkel siettem fel Jiho szobájába. Elő vettem sport táskáját kezdtem bele dobálni a ruháit, át mentem szobámba és úgyan ezt meg csináltam
Vissza sietve fiamhoz kezdtem el ébreszteni amit nyügösen fogadott, felemelve karjaimba zárva mentem le vele autómhoz, beültettem az ülésébe és gyorsan akartam én is beülni
- Selena, nem mehetsz el csak így, beszéljük ezt meg kérlek Selena a férjed vagyok a gyereked apja nem hagyhatsz el- kezdet bele kétségbe esve, félre lőkve őt mit sem törődve vele hajtottam el a birtokról, folyton hátra néztem a szuszogó fiamra azt figyelve gogy alszik- e még.
Minden anya a gyerekét védi és ha nem jövök el onnan bele gondolni is rossz mi lett volna ha épp abban a percben mi lent játszunk és látja azokat a nőket. Féltettem és minden okom meg volt rá hogy ott hagyjam azt a helyet. Nem akarom hogy olyan legyen mint én vagy az apja. Nem akarom hogy tudjon eről a világról azt akarom hogy ilyen téren tudatlan legyen és ne tudjon használni fegyvereket, ne akarjon kínozni embereket csak azért mert rosszul nézet rá. Eljöttem mert ezt tartottam jónak elhoztam Jihot mert így tartottam jónak. Az én fiam én szenvedtem vele mikor világra hoztam. Én sírtam ha sírt. Én vigasztaltam mikor eleset. Én nekem van jogom ahoz hogy döntsek az életéről amíg ő ere nem képes. Már nem Jungkook volt az első hannem ő aki ha rossz kedvem is van mindig megvigasztal és úgyan olyan csillogó szemmel mondja hogy szeret vagy hogy anya. A mindent jelenti ez a kicsi gyerek, és talán most értettem meg igazán hogy milyen az ha van egy gyereked akit minden hibájával együtt szeretsz.
Nem tudtam hogy hova megyek csak néztem az úttat kissé könnyes szemmel. Nem sírtam, erős akartam lenni hogy büszke lehessen rám Jiho.
Akaratlanul de a tenger parti házhoz mentem, nem tudom miért de ez a ház mindig is a kedvencem volt. Jin, Jungkook, Yoongi folyton hívtak de nem érdekelt,már nem. Mindent és mindenkit el akartam felejteni és csak is fiamra akarok koncentrálni.
A már ébren lévő fiam kezét megfogva sétáltunk be a házba. Nem kérdezett semmit, jól tudta hogy miért vagyunk itt, okos fiú és mindent megjegyez amit mondok neki legyen az bármi. Tudta hogy valami rossz történt és azt is hogy érte csinálok mindent.
- anya apa bajban van?- kérdezte meg végül azt ami a kicsi szívét nyomta
- tudod kicsim anya olyat láttot ami felzaklatta a lelkét és apa csinálta azt a gonosz dolgot ezért vagyunk itt.
- mi az amit láttál - kezdett kíváncsian nézni rám kicsit toporzékolva hogy mondjam el mít láttam, nem tehetem ezt mert akkor utálni fogja az apját és azt nem akarom
- olyat ami nem neked való még, de anya már át élte és ezért eset neki rosszul- beszéltem úgy neki mindha nem az anya lennék hanem egy másik ember aki Selenáról mesél a fiúnak
Sokszor éreztem már azt az űrt amit Jungkook hagy bennem minden ilyen tettével. Tudta hogy már voltam kikőtözve de még is a házunk pincéjébe tartotta ott a nőket, mindha állatok lennének, embertelen körülmények között voltak ott lent úgy mint ahogy én voltam. Vannak dolgok a múltban amit az ember próbál elfelejteni, de képtelen rá, ez is ilyen volt. Nem bírtam feledni azokat a napokat amikor elraboltak és kínoztak egy sötét pincébe. Nem bírtam elfeledni hogy nem láthattam akkor a szüleimet és most sem lehetek velük. Mindenkinek vannak titkai és fájdalmai nekem ez volt és talán már soha nem fogom elfelejteni.
- anya éhes vagyok- kezdett el hisztizni Jiho
- kisfiam el megyünk egyet enni és útána be megyünk a boltba és ha szeretnél el megyünk Ahim nénihez, mit szólsz- amint ki mondtam a nő nevét egyből felcsillant a szemme és rohangálni kezdet össze- vissza
- Ahim néni, Ahim néni, menjünk hozzá- kántálta pöszén a nevét, kezét megfogtam és nagy nehezen el tudtunk menni a kocsijig, előre tettem az ülését hogy melletem legyen majd boldogan kiáltott hogy már nagyfiú.
Az étteremhez vezető úton Yoongi hívott amit Jiho boldogan fogadott átt váltott videó hívásba és így kezdet el neki magyarázni nem szólaltam meg jobbnak láttam ha ők ketten beszélnek, Jiho minden válasz adáa előtt rám nézet engedélyt kérve arra hogy el mondhatja-e a férfinek
- anya melleted van?- kérdezte meg a férfi, hírtelen emelkedett meg a pulzusom és a szívem verése is gyorsult olyannyira hogy azt hittem ki szakad a helyéről
- igen, itt van de megyünk ham, ham- mutta kis kezével az evést, még nem tanult meg teljesen minden szót de láttom rajta hogy igyekszik.
- ohh értem Jiho akkor most nem tud beszélni- fiam hevesen bólogatott kis fejével, végre ide értünk az étterembe
- Yoongi most leteszem itt vagyunk majd még beszélünk, szia- tettem le gyorsan a készüléket hogy még csak ellenkezni se tudjon, gyorsan kiszáltam majd fiamat is ki vettem, kezét megfogva sétáltunk be az épületbe
- sziasztok- csókolom - köszöntünk mindenkinek fiammal majd az egyik asztalhoz ültünk ahol volt etetőszék Jihonak, még nem éri fel a nagy asztalt így ő még ebben foglal helyet, magam mellé toltam hogy ha kell tudjak neki segíteni
- Selena már régen voltatok itt- ölelt meg Ahim az étterem tulaja és Jiho kedvenc nénije
- Jihokám milyen nagy vagy már, hozhatok neked egy kis dinó husit
- igen,igen dinó husi- monda nagy bele éléssel, régen is ha itt voltunk azt ette, de én sehol nem találtam ilyen húst a boltba ezért csak evett ilyen dinós húsit
Ahim fel vette a rendelésem ami egy kimchi volt. Egy tíz perc múlva már ki is hozta az ételeket így neki tudtunk látni a finom fogásoknak.
- mitörtént hogy itt vagytok, Jungkookkal harag van hogy nincs itt - kérdezte meg mára kasszánál Ahim
- olyasmi- vontam meg vállam hanyagul
- mitörtènt? Valami olyat csinált vagy mondott?
- nem igen akarok róla beszélni
- pince nő igazam van?- ezeket a szavakat sutova mondta hogy Jiho ne hallja meg, Ahim tud mindenről így csak egy aprót bolintottam, szája elé emelte kezét döbenetében, nem szólt semmit csak ki kísért minket és gyorsan vissza ment
Vásárolni is elmentünk és egy csomó édeséget vettem Jihonak. Haza fele menet magába tömött egy csomó csokit tiszta maszat volt a pofija de nem bántam, mert jól érezte magát ahogy én is
Mire haza értünk már aludt és nem volt szívem felkelteni így óvatosan bevettem a szobámba. Puszit nyomtam homlokára és ki mentem a szobából.
Telefonomat megnyitva egy rakás nem fogadott hívásom és üzenetem volt Jungkooktól.
Soha nem gondoltam volna hogy az aki eddig a legfontosabb volt számomra ekkora csalodást fog okozni. Elő hozta a traumáim és ez talán meg-bocsáthatatlan.