A maffia karjában

part 17

Úgy döntöttem hogy maradok, lehet ez életem leggrosszabb döntése,de ha róla van szó mindig a szívemre hallgatok
Szeretem őt és mellete akarok maradni, ha ez fájdalmakkal jár hát legyen.

Korán reggel már fent voltam, átt mentem a gardrób szekrényekhez, láttam hogy Kook még alszik ezért halkan mentem be a szobába nehogy felkeljen.
A szekrényem mellet volt mindig is egy üres rés ami most eltünk helyette volt ott egy kis szekrény amiben baba ruhák voltam, éreztem hogy átt jár a melegség és könyek gyűlnek a szemembe, ide senki nem jön be csak mi ketten, Jungkook gondolt a fiúnkra és ő csinálta ezt a kis meglepit
Két kart éreztem még pocakom körül majd azt kezdte el simizni, fejét vállamra tette és közelebb vont magához
- tetszik?- kérdezte reggeli mély rekedtes hangján, kérdésére bólintottam
Aranyosnak találtam hogy gondolt már ere is én még csak vizsgálatokra jártam nem jutottam el odáig hogy úgy igazán felfogjam hogy kis fiam lesz, egészen mostanáig
- felkeltettelek?- kérdeztem meg tőle, kezei között megfordultam hogy szembe lehesek vele
- igen, de nem baj így legalább együtt tudunk reggelizni- mosolygott rám úgy mindta valami nagy dolog lenne az hogy velem reggelizhet
- gyere menjünk- fogta meg kezem és kísért le az étkezőbe,le érve egyből köszöntek nekünk az étkezőben lévő emberek
- Jó reggelt Mr és Mrs Jeon mit kérnek- mosolygott páromra a fiatal lány, undorító hogy látja hogy itt vagyok és már pocakom is van de kelletti magát, elöntött a féltékenység és már- már robani készültem a haragtól amit Kook észre is vett de nem szólt csak várta mikor tépem meg a nőt
- a szokásosat kérem és ha kihozzta akkor távozon a házamból- mondtam leülve az asztalhoz
- nem maga a főnököm, és nem a tiéd ez a ház- mondta kenyesen hátha imponáló a páromnak, szólásra nyitottam számat de Jungkook közbe szólt
- ez itt ami téged körbe vesz az mind az ővé- mutatott rám párom- ha ő azt mondja hogy el mész akkor azt egy szó nélkül meg teszed, ha nem meg halsz és most hoz nekem egy tójásrántottát- fejezte be a kis mondandóját, majd mosolyogva nézet rám
- ügye elmúlt már a tojás iránti undorod
- azthiszem igen
- biztos?mert ha nem...
- biztos, de inkább együnk- néztem rá mosolyogva
Aranyos amikor aggódik, talán jól döntöttem hogy maradok

Már megint nagy késésben vagyunk az ultrahanra, ma már százszázalékosan meg mondják hogy fiú vagy lány lesz. A huszonötödim hétben járok már és minden ilyen vizsgálatot imádok
- Jungkook gyere már el fogunk késni- üvöltöttem fel páromnak
-megyek már- sétált lefelé- miért nem mondtad hogy vizsgálatra mész
- elfelejtettem- mondtam, kezét megfogva hogy még véletlenül se tudjon vissza fordulni valamiért
A kocsiban nem beszélgettünk, de nem volt kínos csend, kellemes volt mellete ülni, és csak a tájat nézni
A korházhoz érve mint mindig most is nagyon izgultam. Be sétáltunk a váró terembe, mindenki ránk szegte tekintetét volt aki gratulált és volt olyan is aki páromat bámulta, ez ő észre véve kajánul elvigyorodott és közelebb sétált hozzám hogy kezét pocakomra tudja tenni. Alig telt el pár perc és az orvos ki jött nekünk intve hogy menjünk be, Jungkook szorosan utánam jött és le ült szokásos helyére. Fel ültem a kényelmetlen vizsgáló ágyra, fel hajtottam pólóm és vártam hogy most már végre Jin tegye rá a hideg zselét
- Selena nadrág- szólt Jin hogy még van egy akadályozó ruha darab, terhes nadrágot kell már hordanom és az is a pocakomon volt, le hajtottam az is és mostmár a doki is tudta csinálni a dolgát.
- láthatjátok a babát a monitoron és egy pillanat múlva a szív hang is hallható lesz- kezdett el a gépen nyomkodni valamit, meg hallotam fiam egyenletes szívverését és egyből könyek gyűltek szemembe...

Haza érve, Jungkook fel vonul a szobánkba olyan indokkal hogy dolgoznia kell, kérdeztem hogy mit de nem kaptam választ, ezért jobbnak láttam ha eszek valamit.
Utam az étkezőbe vezetett, le ültem szokásos helyemre és azon agyaltam mit egyek. Vártam hogy a szokásos néni jöjjön de nem ő jött hanem Lisa, hát ez remek
- mivan,a terhesség el vitte a nyelved hogy nem tudsz szólni,ha így folytadid Jungkook is hamar rád fog unni- kezdte a sértegetésem
- rágalmaidat már meg sem hallom
- a helyedben azért nem lennék ilyen nyugodt
- de ügye nem vagy a helyemben, és soha nem is leszel olcsó kis cseléd- vágtam neki vissza majd szégyenkezve sétált ki a helyiségből
- Mrs Jeon, már is ebédelne?- kérdezte a hölgy akinek még mindig nem tudom a nevét
- igen, megéheztem, valami finomat szeretnék enni
- máris készítek valamit- mosolygott rám kedvesen majd hátat fordított és be ment a konyhába
Gondoltam nem most lesz még kész a finom ebédem ezért fel mentem Jungkookhoz. Az asztalnál görnyedt az esküvői magazinjaim fölött, meg lepet hogy őtt is kezdi érdekelni a lassacskán két hét múlva esedékes esküvönk
Nem vette észre hogy már vagy egy perce bámulom őtt ezért közelebb sétáltam hozzá majd az asztal meg kerülve álltam meg széke mellet, szebbnél szebb dekorációkat nezegetett az egyiknél hosszasan elgondolgodott
- ezt írd fel a listára- mondam neki amitől meg ugrott és felkiáltott
- Selena mióta vagy már itt- tolta ki magát és ölébe húzott
- már egy ideje- válaszoltam kérdésére majd közelebb hajolva hozzá megcsókoltam, éreztem hogy nyelve átt kerül számba így csókunkat egyre jobban elmélyitettük, levegő hiányában el váltunk majd hosszasan néztük egymást.
Meg fordultam ölében hogy hátam mellkasának tudjam dönteni, majd így nézegettem a dekorációs ötleteket.
Az egész délutánt így töltöttük, beszélgettünk nevedgéltünk és ötleteltünk az eskűvön. A ruhámat az utolsó pillanatra hagytam és azt hiszem el jött az ideje ennek is. Ki ment a fejemből minden és mindenki csak ő létezett számomra és a pocakomban lévő baba. Minden készen állt ara hogy össze kössük életünket. Csak mi ketten voltunk a szobában egymást ölelve puszilgatva, párom kezét hasamon pihentette amikor hírtelen fura érzésem volt, meg mozdult
- Selena ezt te is érezted- kérdezte hitetlenkedve Kook
- meg mozdult- ejtettem ki a szavakat könyes szemmel bámultam rá majd szorosan magamhoz öleltem és megcsókoltam
Az életem egyik legjobb napja a fiammal és a leendő férjemmel, soha nem felejtem el hogy milyen boldog voltam ezen a napon