The Maze Runner: Ez csak a kezdet

7. fejezet

Natalie hulla fáradtan ébredt. Rémült volt. Zavarodott. Majdnem mindent fel tudott idézni a múltjából. A családját, orvosokat, hogy miket csináltak velük az Útvesztő előtt. És emlékezett a fiúkra. Már biztosan tudta, hogy ismerte őket ez előtt a francos hely előtt is. Barátok voltak.

De egy-két érzést, ezekkel az emlékkel kapcsolatban még helyre kellett tennie. Hiszen látott számára elég megdöbbentő, de egyben boldog dolgokat is. Azonban, hogy miért küldték ide őket, vagy mi volt az a katasztrófa, ami a világban történt, nem tudta megmondani. Talán majd később ezekre is megkapja a választ.

De azokról, amiket látott, még képtelen lett volna beszélni. És nem akarta elveszíteni újdonsült barátait, azzal, hogy elmondja nekik, ő emlékszik. Majd talán egyszer beszélni fog róla. De most még biztosan nem áll rá készen.

Miután felriadt a hosszú, furcsa álmából, már mindenre emlékezett. Úgy jöttek elő neki az emlékképek, mintha sohasem tűntek volna el.

Mikor felébredt még sötét volt. Egy darabig feküdt az ágyában és csak a plafont bámulta, miközben az emlékek ide-oda cikáztak a fejében.

Egyszer csak felült, mert tudta, aludni már nem fog. Megfogta a nyakában lógó láncot és megnézte a rajta lévő írást. Már emlékezett, hogy minek a rövidítése áll rajta és ez boldogsággal töltötte el. Ugyanakkor nyomasztotta, hogy egy ekkora terhet kell magával cipelnie, és nem mondhatja el senkinek.

Felállt az ágyáról,  összehajtotta a takaróját és kilépett a házikóból. Már látszott, hogy kezd világosodni, de még mindig sötét volt. A Tisztáson teljes nyugalom uralkodott. Natalie néha meghallotta egy-egy fiúnak a horkolását, de ezeken csak elmosolyodott. Csak most tűnt fel neki, hogy a kunyhója előtt van egy kis pad, így arra rátelepedett, a hátát pedig a ház falának támasztotta. Az emlékei nagyrészt visszatértek és így már tudta, hogy ismerte a fiúkat az Útvesztő előtt is, de látott még két alakot. Egy fiút és egy másik lányt. De ők nincsenek itt. Pedig emlékezett, hogy ők is beletartoztak a barátai közé.
,,-Vajon hol lehetnek? "- ismétlődött a kérdés a fejében.

A nagy gondolkozás közepette már elég világos lett.  Natalie úgy döntött vesz egy hideg zuhanyt. A házban keresett tiszta ruhát és törölközőt, majd a tusolók felé vette az irányt. Amint a frissítő víz a bőréhez ért, egyből megnyugodott. Tusolás közben sikerült tisztáznia a gondolatait. Elfogadta, hogy ő emlékszik, és úgy döntött, majd ha készen áll rá, akkor mindenképp beszélni fog az emlékeiről.

A zuhany alól kiszállva teljesen tiszta lappal kezdett. Felöltözött és visszament a házához. A Nap már fent volt az égen, és teljesen megvilágította a Tisztást. Miután lepakolta a cuccait, és kilépett a házból egy mélyet szippantott a friss reggeli levegőből. Ekkor vette észre, hogy a Kapuk már nyitva vannak, vagyis amíg fürdött a Futárok elmentek.

-Jó reggelt! - köszönt neki valaki - Elég korai vagy - lépett elé Alby.
-Csak nem tudtam aludni - szabadkozott Natalie - Newt mondta, hogy beszélni akarsz velem.
-Ja, igen. Gyere velem, kérlek - intett Alby. Natalie meglepődött, hogy a fiú most milyen nyugodt. Tegnap nagyképűnek  tűnt neki.

Alby az egyik falhoz vezette, amelyen egy nyílás volt, amit üveg fedett.
-Mi ez? - nézett Natalie Albyra.
-Nézd meg - mondta a fiú. Natalie benézett az ablakon. Falakat látott. Folyosókat.,, Ez az Útvesztő. "- gondolta. De ahogy jobban megnézte, a folyosókon mozgott valami.

Egy élő, mégis robotnak kinéző lény tartott feléjük. Volt rajta hús, de a váza tömör fém volt. Akkor volt, mint egy tehén, és nem voltak szemei, ám hatalmas szájában rengeteg éles fog sorakozott. Hosszú farka végén egy szúrásra kész tüske volt található. A lény egy skorpióra hasonlított leginkább. Rohanni kezdett feléjük, majd nekicsapódott az üvegnek. Natalie erre összerezzent, majd Alby felé fordult.
-Ez egy sirató, igaz? - szegezte neki e kérdést, annak ellenére, hogy jól tudta a választ.
-Vág az eszed - felelt Alby.
-Igyekszem - ejtett meg Natalie egy halvány mosolyt.
-Ezért nem mehetünk ki. A falak megvédenek - mondta Alby.

-Gyere - indult el.  Kicsivel az ablak mellett a falon rengeteg név sorakozott. Az összes Tisztárs neve fel volt írva.
-Velük mi történt? - mutatott Natalie egy áthúzott névre.
-Sötét idők jártak - válaszolt Alby, majd egy kést húzott elő és Natalienak adta.
-Most te jössz - mutatott a falra.

A lány mégegyszer végignézett a falon, majd Newt neve mellé véste a sajátját.
-Figyelj, Natalie  - kezdte Alby - nem tudom honnan jöttél, de azt látom, hogy más vagy. Nem félsz és határozott vagy. De arra kérlek, ne kerülj bajba, vagy annak súlyos következményei lesznek - mondta a srác, majd otthagyva Nataliet, a dolgára ment. Natalie egy darabig nézte a falakat, majd a földbe szúrta a kést és felfedező útra indult.