[befejezett]
Vajon lehet valakit szeretni, ha még sosem láttad az arcát?
Theo két éve követte el azt a végzetes lépést, hogy véletlenszerű csapatot választott a kedvenc videójátékában, és ezzel örökre összecsatolta a nevét Augustéval. Háromszáz vide...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
August még sosem volt ennyire izgatott a szülinapját illetően, mint most. Talán azt jobban várta, amikor tizenkét éves lett a nyári táborban, de mindkét alkalommal ugyanaz az ember volt az izgatottságának az oka: Simon.
Simon mindig képes volt kirángatni Augustot a komfortzónájából. Így volt ez évekkel ezelőtt is, amikor közösen loptak csokoládéfagylaltot a táborvezetők épületéből vagy amikor Simon többször is arra buzdította, hogy szökjön ki a közös faházukból, hogy találkozzon a lánnyal, akit élete szerelmének tartott. Az a kapcsolat mondjuk nem tartott pár hétnél tovább, de Simon még mindig August életének szerves részét tette ki.
Ha más csüngött volna rá a csengőjére a szülinapján, lehet, hogy August elküldte volna, de ahogy megpillantotta Simon vörös fürtjeit a kaputelefon kamerájában, egy nagy mosoly ült az arcára. Akármennyire is rosszul teltek az elmúlt napjai, Simon jelenléte feldobta a kedvét.
– Meglepetés! – kiabálta Simon, amint August ajtót nyitott neki. – Nagyon hiányoztál.
– Te is nekem – ölelte át August Simont, majd berángatta a nappaliba. – Amikor azt mondtad, hogy nagy ajándékra számíthatok, nem erre gondoltam. Ha hamarabb szólsz, felveszem a zöld öltönyöm a tiszteletedre. Nagyon jól nézek ki benne, sajnálhatod, hogy lemaradsz róla – kacsintott August kacérkodva.
– Csak egyszer lesz tizenkilenc az ember, meg kell ünnepeljünk. Egész napos programtervet találtam ki, úgyhogy remélem, hogy Theo nem bujkál valahol a vendégszobában. Vagy a te szobádban, ez csak részletkérdés.
– Theo Liloval van Franciaországban, úgyhogy ne aggódj. Egész nap a tiéd leszek Simon – nevetett fel August.
– Én is így gondoltam, nem ezért utaztam öt órát – ingatta a fejét a vörös. – Először is, sütnünk kell egy tortát, úgyhogy vezess a konyhádba
– Igenis, kapitány – szalutált viccből August, majd karon ragadta Simont és a tágas konyhájába vezette. Egy hosszú napnak nézett elébe, aminek igyekezett minden pillanatából kizárni Theot. Ez a nap nem a barátságukról, a kérdésekről vagy a kételyről szólt, hanem róla és Simonról. És ezt semmi sem ronthatta el.
–
August és Simon miután minden alapanyagot előpakoltak döbbentek rá arra a tényre, hogy egyikőjük sem tud tortát sütni. A konyhapulton felsorakozó élelmiszerek közül nem tudták, hogy melyiket kéne először belerakni a tálba, ahhoz, hogy torta legyen belőle.
– Oké, keresni kéne egy receptet először – jelentette ki Simon és máris a telefonja képernyőjét kémlelte. – "Elronthatatlan csokitorta kezdőknek, hogy ők se maradjanak ki az élményből!" Ez hogy hangzik?
– Nem szeretem a csokitortát – vallotta be August. Simon tágra nyitott szemekkel felnézett a telefonjáról. – Nekem túl tömény és erős íze van.
