Kés a szívben (Countryhumans RUSAME) [Első Évad]

(14.) Villámcsapásból kellemes meleg

Hirtelen megéreztem, ahogyan a maradék szervezetemben lévő vodka beüt. Hm. Az egyre torzuló, homályosuló táj beszükül és előtérbe kerülnek az egyre furább gondolataim.
A vibráló táj mozgásában ajkam az övére tapad. Nem igazán vannak gondolataim.  Bár az igaz, hogy az ajkai igen puhák. Faszomat verjem belé én éppen egy fiúval csókolózok. Mocskos buzi lettem? Ennyire szeretet hiányos lennék?

Kurva anyád.

Hátra hőkölök viszont a lendület hevében valami kemény éri a hátam majd a fejem. Minden eszméletlenül forogni kezd. Azta kurva.
Vágyom ennek az embernek a szeretetére, vágyom a szeretere és ezt most nem akarom elveszíteni. Ez a gondolat pedig felébreszt bennem minden maradék erőt és talpra állít.

Gondolkodás nélkül szájára tapasztom az enyémet és falni kezdem. Miafasz még magamat is meglepem... Na mindegy. Nem igazan érdekel most semmi. A gondolataim nagyrésze kipereg a fejemből és csak cselekszem.

Cselekszem, azt hogy elkezdem lefeszíteni róla a pólóját.
- Várj, Russ várj. Ezt nagyon meg fogod bánni. Tudom. - szól és próbál leállítani, azzal, hogy a mellkasomra teszi a kezét. Ugyan.
- Nem akarlak elveszíteni, mostmár,hogy itt vagy te geci mostmár azt akarom, hogy velem maradj. Mostmár nem mehetsz sehova. Mostmár ki foglak tulajdonitani. - lihegem a nyakára kábultan.
- Russ. Meg fogod bánni. Holnapra már nem ez az ember leszel.
- Fogd be és szeress. Nem tudom, hány éve éreztem azt, hogy valaki érdeklődik a lényem iránt, hát én soha többet nem akarom elengedni. Ha kell buzivá leszek.
- Nem gondold te ezt komolyan. - szól, majd kis gondolkozás után vissza csókol. Ó, hát szóval úgy érdeklem. Lényegtelen.

Jó érzés ilyen intimitásban lenni valakivel.

Szóval ez az, amiért mindenki annyira oda van? Amiért annyi pár, vita, házasság, gyerek, halál születik?

Csak valahogy jól esik.

Szóval leszedem róla pólót és hozzá simulok. Nem tudom mi ez de nagyon jó. Az sem érdekel, hogy fiú.

- Russ, állj le. Holnap nagyon rosz lesz erre emlékezni.
Belehúzok a vodkás üvegbe, ami a földön állt magányosan majd rászólok:
- Akkor ne emlékezzek. Pofád lapos.
- Ne, ne tényleg. Neked lesz rosz. Én nem tiltakoznék. Csak ez nem te vagy.

Valami úgy meg állt bennem. Talán erre passzol a " meg állt bennem az ütő" kifejezés. Majd hirtelen valami fájni kezd.

- Már nem is kell? Nem is érdekellek? Ennyi volt? Négy napja, vagy öt már a faszom sem tudja, de akkor még érdekeltelek hát bazmeg, akkor takarodj!
- De, de drágá, érdekelsz, de nem fekszem le veled.
- De... - mondtam valamire, bár nem tudom igazán mire. Le akarok vele feküdni? Komolyan? Vagy ez csak már a kanosság és az alkohol hibája.
Igen, valószinűleg. Meg a mint kiderült, létező szeretethiányomé. - De hányni fogok.
- Na látod, nem vonz téged a homokos szex...
- Nem, én tényleg. - mondom émelyegve majd a földre borulva próbálom elviselni a hirtelen rámtörő kínokat, mikor valaki felrángat és valami nem kellemes szagú dolog fölé tesz, amibe csodásan bele is rókázok.
- Itt a kuka. Majd holnap kitakarítod. - szól rám, az utolsó szótagot megnyomva. Bólogatok majd tovább hányok az éjszakában.

- Miért is jöttél el hozzám részegen? Hajnali egykor?
- Már elmondtam. - mondom két hányás közt, torkomat maró szenvedések alatt.
- Oké, akkor miért ittál?
- Mert gyűlöllek de empátiát kezdtem érezni irántad. Miattad nem vagyok már homofób és el sem tudod képzelni, mekkora fájdalommal van meghazuttolni magad... - hadarom el majd hányok, majd elcsodálkozom, milyen komplex mondatot szerkeztettem.
- Most is azt csináltad. Lesmároltál.
- Tudom, és most hányástok bűzölögve is le smárollak, csakhogy szenvedj, buzi köcsög. - szólok neki, majd kábán a puha hajába markolok és a számhoz illesztem a száját ő pedig fintorogva tűri. Nem semmi a csávó...
- Ahh... Oké, mindegy. - kezdi simogatni a hátam - Hányd ki magad. Itt alszol, aztán kora reggel meg haza mész. Okés? Majd alhatsz velem, ha ennyire akarod.
- Takarodj buzi, én veled nem alszom...
- Jó, akkor csinálsz amit akarsz.
- Akkor simogatom a hajad.