Kés a szívben (Countryhumans RUSAME) [Első Évad]

(5.) Sávok a mezőn

A sötétség a szememet behállzva tartja azt nyitva. A kérdései amiket olyan csodálatosan kerültem ki, most űjra meg újra ismétlődnek a fejemben és nem hagynak aludni.
Valami nagyon maróan savanyú szájízt kölcsönöznek.

Nem tudom befogadni és nem tudom őket értelmezni. Az igazat megvallva, képtelenségnek tartom, hogy bárki is szeressen és csak úgy kedves legyen hozzám. Ez a gondolat pedig keserűbb mint azt valaha gondoltam volna. Arról nem is beszélve, hogy...
Nem tudom megfogalmazni. Képtelen vagyok rá és szét szakít az idegesség. Nagyon szívesen megverném őt. De miért? Igazából semmit nem segítene ez most, úgy érzem. Talán egy cigi. Talán az segitene.

Kikászálódok a meleg takaróm alóll és elő keresem a dobozom és a nőcis gyújtóm. Egy kattintás és már szívhatom is. Mégis csak a szavai hangzanak bennem újra és újra. Idegesítő és nem tudom, hogy kergessem ki a fejemből. Vagy mégis. Tudja az isten se.

Előkeresem a telefonom és rápillantok az időre.

05:46

Habozás nélkül, a belső ösztöneimnek átadva magam lerohanok a konyhába és a vitrinből kikapok egy üveg vodkát és annak szüntelen vedelésébe kezdek.
Torkomat maró kortyok váltják a torkomat maró kortyokat. Úgy érzem ez segítene az idegesítő gondolatok elterelésében. Francért vagyok én magam a teljes Oroszország. Túl jól bírom az alkoholt de talán ha lehúzom ezt az üveget, sikerül az öntudatlanságba süllyednem.

Az üres üveget markomban tartva elindulok a szobám felé és előre érzem, hogy ugyan még nem ütött be, pár perc múlva nagyon be fog.

Felkapok magamra egy nadrágot és egy fekete pulóvert, arra pedig felkapom a kabátom, majd a bakancsomért megyek, de addigra az egyensúllyérzékem már rég nyaralni indult.

- Mindvégig csak menekültem azoktól a kérdésektől. - tisztázódik bennem minden lelkiismeretemet védő falt áttörve a tény. Ez pedig horrorisztikus érzés azzal keveredve, hogy az alkohol már elkezdett bennem felszívódni.
A bakancsomat magamra erőszakolva, szédelegve a hátamra kapom a hátizsákomat és elszédelgek az ajtlig, amin keresztül szinte kiesek.
Vicces érzés. Mintha megszakadna a kapcsolat köztem és a világ tere közt. Orra esek a kemény kő padlón. Szédülök és émelygek. Igazán mókás látványt nyújtanak a mozgó lépcsőfokok. Táncolnak. Azt viszont, hogy tangóznak vagy csárdást járnak, már nem tudom, csak leszédelgek rajtuk.

Eddig nem voltak egy szemernyit se öngyilkos hajlamaim de most nagyon szívesen megszűnnék létezni.

Most valamiért szeretném, hogy Ame itt legyen. Mi lenne ha barátok lennénk? Miért kötődöm hozzá úgy, hogy eddig csak háromszor vagy négyszer beszélgettünk. Nem is kötődöm hozzá, csak a szeretethiányos elbuzult lelkem keres lehetőséget arra, hogy ne egyedül rohanjon azon a padon. Mégis megoldom, hogy egyedül rohadjak a padon. Mert egyedül kell rohannom a padon.

A markomban most is hevesen szorongatom az üveget. Nem hagyhattam otthon mert biztos, hogy hiába vagyok apám kiskedvence, szétverha megtudja hogy ezt tettem. Pláne szétver, ha megtudja, hogy egy ellenséges buzival beszélek. De igaz, miért is ellenséges ha nem is ismerem?

- CSEZD MEG! - ordítom és földhöz vágom az üveget az út közepén. Ha most meglenne a telefonszáma, ide hívnám és megverném. Kiverném belőlle a szuszt is.
Nem érdemli meg.

Lekuporodok a járda szegélyre és rágyújtok. Nagyon nem szeretném őt ma újra látni és újra szembesülni azzal hogy egyébként ki vagyok. Csesszemeg, nincsenek barátaim.

Most a magányom érzése elhatalmasodik rajtam. Még jó, hogy elpazaroltam egy üveg tartalmát annak érdekében hogy elfussak a gondolataim előll erre most kitisztultan özönlenek rám. Hiába menekülök ösztönösen, szándék nélkül is.

Eddig nem is gondoltam erre de ha megölném magam talan békén hagynának a gondolatok. Nem is talán, biztos. Senki nincs aki vissza tart, mehetnék is akár. Előttem az út, elég lenne elüttetnem magam.
Ingatag léptekkel kiállok az út közepére majd leülök. Percek múlva pedig lefekszek.

Miért ver az Isten engem most ezzel? Élvezi a szenvedésem?
Talán pont annyira, amennyire én élvezem mások szenvedését.
Csodállatos, mégis csak ezt érdemlem.
Azt hiszem, sosem voltam még ennyire mélyen.

Ne aggódjatok, drága olvasóm. Lesz még jó sok szuicid hajlamú fejezet.
Ne felejtsetek kommentelni! ^^
Jövő hét kedden végre én is ihatok :DD
2021.01.14
645 szó