Kés a szívben (Countryhumans RUSAME) [Első Évad]

(8.) Bojtorjánhal

Ha szidom, lehet, hogy elmegy. Ez nem jó. Már elbasztam de nem kellene jobban. - Ha ezt kibírtad, miltó leszel arra, hogy megkapd, amit szeretnél. - Motiváció. Ez tökélletes.

Lassan kigördül a szeme sarkából egy könnycsepp. Lefolyik az arcán és megpihen a betonon. Most fedezem fel, hogy kékek a szemei. Igazán szépek. Mint két gyémánt, mit ne mondjak.

Nem hagyja, hogy sokáig gyönyörködjek azokban az íriszekben mert lehunyja szemeit. Jobb is így. Nem szabadna ezt tennem. Ez a pokolfajzat megvaltoztatta a nézeteimet.

Inkább gyorsan feltápászkodok róla és kezet nyújtok neki, ő pedig megrázza a fejét.
- Jó nekem itt lent.
- Nem, na. Kelj fel! - parancsolom neki. Ne most legyen pofád elmenni gyáva kutya, ha akarsz valamit.
- Miért gondoltad meg magad? - kérdezi a nem túl férfias hangján.
- Közöd? - amugy meg fogalmam sincs. Megfogalmazni nem tudnám, mi az amiért hirtelen el lennék képes tűrni egy buzit magam mellett egy napig. - Ha maradsz megtudod. - miért kezdtem ilyen hirtelen kötődni hozzá. Nem jó ötlet. Nagyon nem is tetszik. FASZOM.
- Menjünk el először egy boltba. - mondja, majd feltápászkodik egyedül a földről. Szívem kicsit megnyugszik. Furcsa érzés.

A boltban az eladó igen nagyon furcsa tekintettel mérte végig Amerikát. Teljesen meg is értem, egy szétvert igazi szuperhatalom, aki egy dobozos szőllőlét szeretne venni.

- Most menjünk el a parkba. Oké? - mondja szinte kivirulva. Én csak egyszerűen bólintok. Lehet jobb lenne ha félnék tőle.

Érdekes érzés most az arcát nézni. Húsz perce vertem szét. Azt hiszem, most bűntudatom van. Talán ezt nevezik annak. Talán bocsánatot kellene kérnem.
Szóra nyitom a számat, de hosszas habpzások után meg sem nyikkanok. Az a gyengeség jele lenne.
- Mit akartál mondani? - kérdezi, miközben unottan iszogatja az üdítőjét, miközben felém se néz. Ez gond. Őőő...
- Nos, elmondod miért basztatsz?
- Ugyan, azt hitted ilyen egyszerű lesz? Hehe... Előbb mesély kicsit magadról.
- Semmi közöd hozzám, miért beszélnék magamról?
- Miért fosztasz meg ettől? Nyaa, kérlek csak mond el mivel töltöd a napjaid! Mondjuk, kezdésnek. - néz rám csillogó szemekkel.

Hát ha ez tesz boldoggá...
- Felkelek, iskola felé vezető úton elszívok egy cigit, rohadok az iskolában, majd megyek haza és otthon vagy tanulok még vagy elmélkedek vagy alszok vagy hát tudja az isten. - Ame erre elmosolyodik. Valami gyermeki báj ül az arcára.
- Az fasza, képzeld, én is szoktam aludni.- szól mosolyogva.
- Azta.
- Nincs valami hobbid?
- Néha neki állok buzikat verni.
- Hát ez csodállatos. Valami stressz levezető küzdősportot nem akarsz csinálni?
- Ne magyarázd meg, milyen életet éljek. Plíz.
- Csak egy tipp volt. De rendben.
Kínos csend keletkezik. Végre. Nem naggyat ez a buzi... Azt hiszem. Basszus, fura érzés, hogy valaki egyáltalán közeledni próbál hozzám. Én epdig szétverem. Ahelyett, hogy örülnék... Legutoljára alsóban barátkoztak velem. Lehet hogy jobb volt úgy, de basszus... É-
- Te mivel töltöd a napod? - kérdezem igen hirtelen felindulásból. Ez meg is lepi a törpét, de örömmel válaszol:
- Felkelek, de én nem dohányzom. Iskolában próbálok figyelni de nem sok sikerrel. Otthon tanulok pár sort majd neki állok valamivel foglalatoskodni. Rendet rakok, rajzolok vagy haverokkal lógok. Attól függ mihez van kedvem.
Igen jól hangzana egy ilyen élet. Talán majd egy másik életben.
- Az fasza. Kik a haverjaid?
- Mexico, Germany, France, Canada,
bár ő a testvérem... Igazából bárkivel. Van hogy csak elmegyünk iszogatni ugy sokan.
- Oké mostmár baszottul érteni szeretném, miért beszélsz velem ha ennyi jó barátod van.
- Hehe, vicces vagy.
- Kabd be a faszom.
- Nagy örömmel! - szól mosolyogva. Én elnevetem magam.
- Na tajarodj! - mondom vidámabb hangúllyal majd ismért lehervad rólam a jókedv.
- Szerintem nem is láttalak még nevetni. De lehet, hogy mosolyogni sem. - mondja, egészen aranyos hangsúllyal. Olyan igazán szomorkásan. Én pedig nem tudom mit válaszoljak erre.
- Min kellene mosolyognom? - kérdezem ezt is nevetve.
- Miért kellene mindig olyan képet vagnod mint aki először a száz méteres körzetén belüli emberek torkát akarja elvágni majd a sajátját?

Na jó ez most tényleg fájt.

- Nem is igaz. Csak akkor vágok ilyen képet ha látlak. Haha! - Nevetek fel megint. Kicsit kevésbé őszintén és agresszívan.
- Haha, láttalak már amikor te engem nem.
- beteg stalker.

2022.01.20.
649 szó