Project C ✓

Negyedik

A Névtelen

Láttam őket. Tökéletesen. 

A hármast, akik az eltűnések után, az összes történés közepén csaptak fel nyomozónak. Titokban akarták tartani. Azt hiszik, csak hárman tudtak róla, de lám, tévedtek. 

Amíg ott voltam, jól szemügyre vettem mindent velük kapcsolatban: a szőkés lány kocsiját, a magas fiú idétlen mozdulatait, a barna hajú lány csomagját a hátán.

Darcia Violet Stanley, Seth Winston Pruitt és Molly Leandra Raegen.

Röhejes egy bagázs.

Ők aligha láthattak engem. Már mióta figyeltem őket. Szemtanúja voltam az összes kis akciójuknak, az összejöveteleiknek, egy szóval mindennek. Tudtam, hol laknak. Hol találkoznak. Azt is, hogy mindig sötétben jártak el. A legtöbbször látszott rajtuk a félelem, hogy lebuknak. Vagy a mérhetetlen düh a Névtelen, azaz ezesetben szerény személyem iránt, ami bevallom, megtisztelő volt. Lerítt róluk, hogy milyen nevetségesen amatőrök voltak, szinte kisgyerekek. Csak csetlettek-botlottak a tetthely közepén, mint egy hároméves a játszótér nagyobbik homokozójában. 

Gondolták, hogy engem ilyen könnyen el lehet kapni!

Felkészült voltam. Nemcsak akkor, egész életemben. Mindent elterveztem, óvatosan. Mindig feltérképeztem magamnak a helyszínt, többször is meglátogattam azt, mielőtt lecsaptam volna. Mindenre volt időm. Elterveztem magamban, hogy mi fog történni, és az a jó szerencsémre a legtöbbször úgy lett, ahogy kigondoltam. A rádió szerint bárkire lecsaphattam. A lakosok féltek tőlem, még úgy is, hogy nem tudták, ki vagyok. Engem meg pont ez a félelem éltetett. Még egymástól is rettegtek. Bemesélték maguknak, hogy a legjobb barátjuk, a szerelmük, vagy közeli ismerősük a Névtelen, vagy, hogy ők, maguk lesznek a következőek. Tervezgették a halálukat, holott az már réges-rég meg lett írva. Általam. Egy szóval kész káosz volt ebben a rohadék Warttonban. Hát kellett ennél több nekem? Nem. Milyen igaz! 

Szánalmasan felröhögtem, ahogy kivettem a zsebemből egy jelentéktelennek tűnő, ám számomra kulcsfontosságú papírlapot. Wartton térképe, amin az összes eddigi akcióm helyszíneit bejelöltem, hátoldalán a régi és a jövőbeli áldozatok neveivel. 

Szegény párák. 

Elégedetten elvigyorodtam elnézve őket. Kendrick Forbes, Jessica Dee Markey, Estella Tremaine, Hillary Stephenson és David Morgan. Mind az emberi hulladékok legaljai voltak, ahogy a következőek is.

Mindennek a kulcsa csak az a térkép volt. Ha azt elveszítettem volna, az egész tervem, az elmúlt egy évem ugrott. Habár számtalannyi esélyem lett volna visszatérni, vagy új életet kezdeni valahol más név alatt, és folytatni az egészet, ahol abbahagytam, csak új terepen, nem akartam.

Itt ismerős helyen voltam, régi arcok és helyek között. Annak a bizalmába férkőztem, akiébe tudtam, feltűnés vagy hátulütők nélkül. Csak annyit kellett tennem, hogy csinálok egy szép alibit magamnak, és probléma megoldva. Az a buta, naiv kis méhkirálynő, Darcia Stanley volt a kezeim között a legjobban. A többi meg már magától értetődő, nemde?

- Hé, ez meg mi volt? - Meghallottam Raegen hangját, miközben a bútorgyár kopottas, elhagyatott konténerei között rejtőztem. Óriási zajt csaptam. Majdnem elestem, mire mindhárman az irányomba néztek. Elhatároztam: ha közelebb jönnek, én leszek az utolsó ember, akit ők látnak. - Ti is hallottátok?

- Hagyd, Mol, biztos valami állat.

- Mi van, talán megijedtél? - vihorászott Pruitt, a lány előtt táncikálva. - Az egyik bokorban ott lehet a Névtelen, vigyázz!

Tusé.

- Jaj, csak gyertek már! - Stanley karon ragadta mindkettőt, mint valami óvónő. Érezhető volt, hogy ő a legértelmesebb abban a mit sem sejtő kis körükben.

- Mi van, Darcia, miért sietsz? Randid lesz? Vagy bálba mész?

- Egy tetthelyen vagyunk, Winston! Itt nem lehet csak úgy ökörködni, mint bárhol máshol, különben meghallanak minket, és nekünk konyec, világos?

- Ne légy már ilyen paranoiás, Dary! Semmi okod rá. Nincs itt senki rajtunk kívül. Egy árva lélek sem.

Azt kétlem, Pruitt.

- Azért nagyon remélem, hogy eljöttök majd a bulimba pár hét múlva - Raegen témát váltott. - Anya házon kívül lesz, és az egész ház az enyém. Mit szóltok?

- Ki nem hagyom! - kiáltott fel Pruitt. - Csak ne nekem kelljen a részegeket fuvarozgatnom, mint múltkor.

Jaj, te szegény!

- Darcy?

- Attól függ, kik lesznek ott.

- Csak a szokásosak. Miért, kit hívjak még?

- Jay is ott lesz?

- Ott. De Dary, ezt nem hagyhatod ki csak miatta!

- Jó, Mol. Még meggondolom.

- Légyszi!

- Oké, ott leszek. Csak tarts távol attól a rohadéktól, mert ha találkozunk, akkor...

- Mi lesz, Stanley? - Pruitt furcsán vonogatta a szemöldökét. - Egyéjszakás kaland? Engedd már el magad végre! Amióta Claryék eltűntek...

- Őket ne keverd bele. Nem érdekel, hogy mi van Powellsszel - fintorgott. - De most, hogy ezt így megbeszéltük, ideje menni, nem? Nincs kedvem tovább itt álldogálni.

Néztem, ahogy a hármas eltűnik az egyik épület mögött, és elégedett mosollyal kiléptem a konténerek takarásából.

Még mindig egy jóravaló és határozott lépéssel előttük járok.