A változás ára

102 13 3
                                    

Sunoo

Nem mondom, hogy egy kicsit meglepődtem, amikor Soobin elhívott egy házibuliba amit a fiúja barátai rendeznek. Nem szoktam bulikba járni így egy kicsit félek tőle.

Gyorsan felöltöztem majd útnak indultam. Társaságunk egyszerre érkezett meg a megadott címre. Bent hamgosan szólt a zene, rengeteg ember táncolt vagy éppen ordítva beszélgetett egymással, egy pohár alkoholtartalmú itallal a kezében. Csapatunk szét oszlott. Voltak akika konyhát célozták meg, de volt aki egyből táncolni állt be de olyan is akadt akik az emelet felé indultak meg. Én inkább a nappaliban lévő kanapét vettem be és kissé feszengve ültem le. Pár percig ülhettem ott egyedül mikor egy srác le vágódott mellém a combomra simítva.

-Szia szépség! Egyedül vagy?
-Nem.. Nem egyedül jöttem.
-Hol vannak a barátaid? Miért nem táncolsz? Gyere táncolj velem.
-Nem akarok, bocsi.
-Na gyere már. Ne legyél buligyilkos.
-Azt mondta, hogy nem akar táncolni, szóval légyszíves engedd el és menj el innen.

A srác fel nézett Rikire, majd motyogott magában valamit és elment. Riki a helyére le ülve fordult felém.

-Jól vagy? -néz rám aggódó szemekkel.
-Jól vagyok, köszi, hogy elküldted.
-Nincs mit. Miért ülsz itt egyedül?
-Jay ék leléptek valahova.
-Értem. Nem megyünk fel inkább az emeletre? Ott kicsit halkabb a zene.
-Nem is tudom. -néztem a szemeibe.
-Ha nem szeretnél, akkor nem kell. Megértem, ha nem akarsz velem veszélgetni.

Egy kicsit elgondolkoztam azon, hogy felmenjek-e vele. De már egy ideje próbál jól viselkedni, és nem csinált semmi olyant amivel bántana másokat. Így bele mentem.

-Tényleg köszönöm, Riki.
-Ugyan. Szerinted hagytam volna,hogy rád hajtson?
-Ah.. Igaz is. Te... Szeretsz engem..
-Igen. Szeretlek.
-Kitartó vagy.
-Érted megérte.
-Miből gondolod, hogy megérte értem várni?
-Mert számomra tökéletes vagy.
-Ch..
-Seonwoo..
-Riki...

Lassan közelebb lépkedett kozzám, majd arcomra simított.

-Szabad?

Pár másodperc után, aprót bólintotta, így ő ajkait az enyémekre tapasztotta.
Csókja mézédes, szinte már függőséget okozott számomra. Levegőért kapkodva, maj újra ajkaira hajolva vesztem el.
Soha nem gondoltam volna, hogy Nishimura Riki ajkait ennyire fogom kívánni.

-Sunoo.. Lennél az, akiért minden reggel felkelek, az akit mindennél jobban szeretek, az akit felvidíthatok, ha rossz a kedve. Lennél a barátom?
-Én nem is tudom, hogy mit mondjak.... Igen.

Örömében felkapott  majd megforgatott a levevegőben.

-Köszönöm. -csókolt meg újra.
-Ne köszönd,csak élvezd.



______________________________

Hosszú kihagyás után, és egy kicsit (nagyon) rövid részt hoztam nektek. Remélem azért tetszett nektek.

𝐈'𝐦 𝐧𝐨𝐭 𝐚𝐥𝐨𝐧𝐞/ Jaywon. ff. Where stories live. Discover now