𝐈'𝐦 𝐧𝐨𝐭 𝐚𝐥𝐨𝐧𝐞/ Jaywon. ff.

Változzak meg?

Yeonjun

-Nekem mondod hyung? Kilencedik óta bele vagyok zúgva Beomgyu ba de ő egyfolytában csak Huening-el lógott. Miután meghalt azt hittem lesz esélyem, de most ez.
-Hidd el én sem örülök neki Taehyun. És én most már nem is segíthetek nektek kordában tartani ezt az egészet. Nem bánthatom Jayt, ahogy mást se.
-Nem a te hibád Riki. Majd mi megoldjuk.
-Mit oldotok meg?

Csatlakozott köreinkbe Soobin.
-Azt, hogy a hülye öcséd és Jongseong ne szeressenek egymásba!
-Nem szükséges ezzel kapcsolatban semmit megoldanotok. Az öcsém törhetetlenül szerelmes Kai ba. Nem fogja őt elfelejteni még egy jó ideig.
-Azért majd beszélnék vele. És ebbe most nem szólhatsz bele Soobin! Mindig csak véded azt a taknyost. Bántani úgy sem bántanám csak tudatni akarom vele, hogy hol van a helye.
-De Jun ah!
-Ne most Jun ah-z nekem! Azt majd otthon azt ágyban. Ha bele mersz szólni mikor beszélek vele, meg foglak büntetni, de annak nem lesz jó vége.

Félelemmel teli csillogó szemekkel nézett rám. Ez az, amit szeretek benne. Félelemben tudom őt tartani, de nem olyan félelemben, hogy a közelembe se akarna jönni. Sőt. Van, amikor ő csinálja magának a bajt, azért, hogy megbüntessem. Büntetem azért, mert nem fogad szót, és büntetem azért, mert hülye és olyanba szerelmes, akibe nem kéne, hogy az legyen. A mi kapcsolatunk egészen furcsa lehet másoknak. Legjobb barátok vagyunk már régóta. Ő ismerte azt a személyt, aki régen én voltam. De ma már nem ugyanaz vagyok. Megváltoztam. Fáj beismerni, de a rossz irányba, de ő így is mellettem maradt és hűséges barát. Mostanra a legjobb barát kapcsolatunk fejlődött a barátság extrákkal ra, hiszen én egy olyan fiú után vonzódom, aki sosem lehet az enyém mert utál, főleg azok után, amiket tettem vele, Soobin meg hasonlóan csak, hogy ő nem vonzódik, hanem szerelmes is. És mivel szükségleteink vannak, egymásra támaszkodunk. Csúnyán kifejezve kihasználjuk egymást.

Gondolom felmerült bennetek a kérdés, hogy miért változtam meg. Nos hát ez egy igen egyszerű dolog mégis nekem nagyon sok stresszt okozott és okoz is. Nem tudom Soobin, hogy bírja idegekkel hiszen az a probléma náluk is megvan. Két szót mondanék. Szülők, és veszekedés. Csak, hogy nálunk már odáig fajult, hogy apám egyszer már késsel is rátámadt anyámra. Volt már, hogy annyira, kellemetlenül éreztem magam otthon, hogy apám kocsikulcsát elcsórtam és elmentem a városból egy kicsit. Persze visszajöttem mert Soobin nak szüksége volt rám. Semmi pénzért nem hagynám őt magára. Nem akarom, hogy öngyilkos legyen.

Néha gondolkozom azon, hogy bocsánatot kérjek e mindenkitől, akit bántottam. Nem helyes az, amit tettem velük. A bántalmazás és a zaklatás nem vezet engem sehova, és csak mások életét teszem vele tönkre. De akkor mégis ott van bennem az az érzés, hogy bántani akarok valakit, vagy legalább csak éreztetni, hogy magasabb rangú vagyok, pedig nem. Túlságosan is szeretek dominálni. Na mindegy. Talán egyszer megjavulok, de az nem most lesz.

Óráink végezetével mindannyian Soobinék házába mentünk és vártuk, hogy Beomgyu haza jöjjön.
Taehyun és Soobin is mondták, hogy ne bántásm, amit meg is ígértem nekik, viszont én meg megkértem őket, kivéve Rikit, hogyha haza ér menjenek fel.
Egyszer csak hallottam a zárban kattanni a kulcsot, majd azt, hogy a fiú beljebb jön a házba.

-Látom, jól elvoltatok Jay-el szünetben.
-És ez most miért fontos...?
-Hát, ha te is úgy akarsz járni, mint ő, akkor nyugodtan lógj vele... Végül is jó dolog, ha szétvernek, nem? -neveti el magát Riki.
-Nem annyira, úgyhogy leszállhatnátok róla. Semmit nem tett ellenetek.
-Hogy kinyílt a szád... Hiába ígértem meg Soobinnak, hogy egy ujjal se érek hozzád, még a végén megindul a kezem. -közelítettem felé. Ő hátrált, mígnem az ajtóig nem ért, onnan már csak a hátán csúszott le a földig, Soobin megjelent, és megállított abban, amit csináltam. Eszem ágában sem volt őt megütni, csak fenyegetésből emeltem rá kezet.

-Megmondtam, hogy Beomgyu-t hagyd békén.
-Semmi közöd most ehhez, Soobin.
-Dehogynem, mert az öcsémet akarod bántani. Megígérted, igaz? Akkor kérlek hagyd békén, nem érdekel, hogyan vonzódsz Jay-hez, de Beomgyu-t még fenyegetni se merd többé.

Kicsit idegesen sóhajtottam egyet, majd ki mentem a ház elé. Miután hallottam, hogy már a testvérpár nem beszélget, rá írtam Soobinra, hogy 10 percet kap arra, hogy nálunk legyen. Szerencsémre a szomszéd házban laktam így gyorsan haza értem. De miért is adtam neki akkor tíz percet? Tudom, hogy szokása ilyenkor mindig le zuhanyozni, ami őszintén nem is zavar. Ha pár percet késik is miatta nem szoktam szólni érte. Tizenöt perc múlva kopogtatott ajtómon majd miután megadtam az engedélyt arra, hogy bejöjjön, belépett a szobámba. Én idegesen hozzá sietve ragadtam meg karját majd az ágyamra löktem, s fölé is másztam.

-Nem meg mondtam, hogy meg ne próbálj megállítani?
-néztem rá vérben forgó szemekkel.
-De, de mégis az öcsém! Nem hagyhattam! Főleg, hogy amúgy is szar a lelki állapota. Én mondtam neki, hogy keressen barátokat, de arra nem számítottam, hogy pont az a társaság lesz neki szimpatikus.
-Most az egyszer elengedem ezt. De meg egyszer ne merj nekem ellent mondani Binnie.
-Úgy lesz Jun ah.