𝐈'𝐦 𝐧𝐨𝐭 𝐚𝐥𝐨𝐧𝐞/ Jaywon. ff.

Fent a tetőn

Yeonjun

Soobin kért, hogy engedjem el Jay. Elengedtem. De most őt is el kell engednem, hiszen talált magának valakit akivel össze jöhetnek a dolgok. Miután, eltolt magától, és mesélt Hyunjinról rájöttem, hogy nem folytathatjuk azt amit eddig csináltunk. Vége a barátság extrákkal nak. Nem ártana nekem is találnom valakit. De sajnos ez nem ilyen egyszerű. Igaz a suliban epedeznek értem de csak a lányok. Vagyis hát nem tudok róla, hogy fiú is lenne köztük.

Másnap a suliban nagyon lehangolt voltam. Úgy döntöttem, hogy fel keresem azokat akiket bántottam. Meg is láttam az egyik lányt akit piszkálni szoktam. Megindultam felé mire ő megfordult és már futott volna el de gyorsabb voltam és óvatosan megfogtam a csuklóját.

-Figyelj Aein... Nagyon sajnálom, hogy bántottalak téged.
-Öhm... Yeonjun te beteg vagy? Nem vagy lázas?
-Nem. Csak megbántam amit tettem. Én nem ilyen voltam. Igaz nem mentség, de volt egy kis probléma a családomban és azért voltam olyan amilyen. Tényleg nagyon sajnálom.
-Elfogadom a bocsánatkérésed Yeonjun de nem fogok benned bízni.
-Nem is kell bennem bíznod. Csak bocsáss meg.
-Megbocsátok neked.
-Köszönöm. Na én megyek, mert még sok embertől kell bocsánatot kérnem.

Sok embertől kértem bocsánatot szinte mindegyik úgy reagált mint Aein, legvégére hagytam azt az embert akit a legtöbbet bántottam. Jay...

Mindenhol kerestem őt majd a büfénél végül meg is találtam a baráti körével együtt.

-Jay.. Beszélhetnénk négyszemközt?
-Bocsi de én nem akarok veled beszélni.
-Akkor mondom így. Nézd én nagyon sajnálom amit veled tettem.. Tudom ezt nem lehet csak úgy megbocsátani de remélem egyszer meg tudsz nekem bocsátani.
-Miért higgyem el ezt? Honnan tudjam, hogy nem bántasz többet?
-Jay én tényleg nagyon sajnálom..
-Ez nekem nem elég Yeonjun. És most menj el!

Szomorúan megfordultam és megindultam a tetőtér felé. Még annyit hallottam, hogy valaki mondta Jay nek, hogy túl kemény volt velem. Bár megérdemlem, akkor is jól estek annak a valakinek a szavai.

Úgy döntöttem, hogy nem megyek be a többi órámra. Fent a suli tetején ültem a perem szélén. Persze nem akartam öngyilkos lenni. Csak innét szebb a kilátás.

***

Következő szünetben nem mentünk sehova csak az osztályban ültünk és beszélgettünk. Egyszer csak Soobin rontott be az osztályba, majd sürgősen Rikihez lépett. Nem akartam hallgatózni de elég hangosan beszélt így tisztán hallottam miről van szó.

*-Riki, nem láttad Yeonjunt? Nem jött be az órára.
-Nem láttam. Biztos valahol valakit erőszakol vagy mit tudom én.
-Nem, biztos, hogy nem. Yeonjun meg akar változni, vagyis inkább vissza térni a régi énjéhez. Ha látod írj nekem légyszi*

Ezt hallva, bocsánatot kértem a srácoktól, mondván, wc re megyek. Persze ez hazugság volt. Én pontosan tudtam, hogy Yeonjun hova ment.
Felmentem én is a tetőtérbe majd hang nélkül mögé osontam. Karjaimmal átöleltem hasánál majd kicsit megemelve levettem a peremről.

-Heeseung? Te mit keresel itt.
-Utánad jöttem mert Soobin égen földön téged keres.
-Miért keres?
-Mert nem mentél be órára.
-Jah érthető...
-Kérlek ne haragudj Jay re.
-Nem haragszom. Megérdemeltem azt a bánásmódot.
-Lehet, hogy megérdemelted de akkor sem kellett volna. Látszik rajtad, hogy meg akarsz változni. Hallottam, hogy rengeteg embertől bocsánatot kértél.
-Az lehet de én sem bocsátanám meg azt amit vele tettem. Próbálom őt elengedni. De olyan magányos lettem. Most már Soobinnal sem olyan a kapcsolatom amilyen volt, hiszen talált magának valakit. Én utánam meg csak a hülye ribanc lányok futnak.
-Honnan veszed ezt?
-Hogy a lányok futnak csak utánam? Úgy, hogy még egy fiú sem próbálkozott nálam..
-Lehet, hogy oka volt annak, hogy nem próbálkoztak nálad.
-Ezt, hogy érted?
-Lehet, hogy bejöttél valakinek de nem mert vallani neked mert félt, hogy bántani fogod őt.
-Lehet... de nem hiszem.
-Pedig el kéne hinned.
-Miért?
-Ezért..

Hajoltam ajkaira. Kicsit bátortalan voltam, hisz azért mégis csak Yeonjunról van szó aki éveken keresztül bántalmazott embereket, de ha meg sem próbálom akkor lehet többet veszítek mintha megteszem.

Ő egy kicsit lefagyott, de nagy meglepetésemre visszacsókolt. Lágyan derekamra fogott, és közelebb húzott magához. Mikor eltávolodott tőlem arcára néztem, amiről könnyek szánkóztak le.

-Sajnálom Yeonjun... lehet nem kellett volna ezt...
-Dehogy! Ezek örömkönnyek Hee. Végre éreztem azt amit a romantikus könyvekben szoktak írni. A pillangókat és a gyomor liftezést.
-Jó ezt hallani. Azt hittem, hogy el fogsz lökni magadtól.
-Inkább vissza húzlak magamhoz.

Úgy is tett, ahogy mondta. Visszahúzott magához egy érzelmes csókra.

-Heeseung..
-Igen?
-Eljönnél velem egy randira?
-Még százra is.