𝐈'𝐦 𝐧𝐨𝐭 𝐚𝐥𝐨𝐧𝐞/ Jaywon. ff.

Új barát

10.28

Mióta Ningning elment, nem volt erőm sem bátorságom elmenni ahhoz a házhoz, ahol mindennapjainkat töltöttük. Túl sok emlékem van ott vele és biztos, hogy elbőgőm magam, ha oda megyek. Pont ezért Kai családját se látogatom. Ning és az apukája túlságosan is hasonlítanak egymásra, ahogy a két lány testvére is. Szobámban gubbasztva gondolkodtam, hogy elmenjek-e oda a helyre.

-Szia Beom! Gyere le vacsorázni -Nyitott be a bátyám-
-Most kihagyom, de köszi Soobin.
-Múltkor is kihagytad a vacsorát Beom! Ne csináld ezt! Kai lassan két éve, hogy meghalt! Nem csinálhatod ezt az örökké valóságig! Szerintem Kai sem örülne neki, ha tudná, hogy nem eszel rendesen.
-Soobin... -Szedtem össze magam hiszen a torkomban lévő gombóc miatt nehezen tudtam megszólalni- Menj ki légy szíves!
-Rendben, de én csak az igazságot mondom Beom.
-Menj már ki! -Kiabáltam rá-

Két éve történt és mégis minden nap gondolok rá, és ha valaki szóba hozza őt kerülget a sírás vagy el is sírom magam. Magamat hibáztatom a történtek miatt hiszen én mondtam neki, hogy szálljon fel elsőnek. Nekem kellett volna, és akkor ő még most is élne.

Néha van olyan érzésem, hogy még mellettem van, de eddig akárhányszor rákérdeztem nem történt semmi így rá fogtam arra, hogy csak nagyon hiányzik nekem, bár a hirtelen hideg levegőket és az olyan érzéseket mintha megölelne valaki nem tudom hova tenni. Gondolkoztam olyanokon is már, hogy megpróbálom ki nyitni a csakrám azaz a harmadik szemem, de amiket olvastam róla nem voltak bíztatóak így hagytam a francba. Soha többet nem láthatom, hallhatom az én egyetlen Ningning-emet, csal az álmaimban és a közös videóinkon.... Amiket úgyszintén nem volt erőm ezalatt a két év alatt megnézni.

•••

Reggel a bátyámmal mentem a suliba, bár őszintén semmi kedvem nincsen be járni abba a porfészekbe, másrészt út közben csatlakoztak a haverja, akiket nem nagyon szívlelek. Soobin hiába próbálja titkolni tudom, hogy miket szoktak csinálni a mosdóban és a suli mögötti udvar eldugott részén. Múltkor sajnos fültanúja is voltam egy dolognak. Nem tudom ki az a Park Jongseong de nagyon sajnálom őt, igaz Yeonjun velem is akart olyan dolgot csinálni de Soobin rá parancsolt, hogy engem ebből hagyjon ki, vagy inkább vele csinálja, mint velem. Bin amúgy jó testvér, de mostanában egyre többször veszekedek vele, vagyis nem is veszekedésnek mondanám... Mindig felhozza azt, hogy Kai már régóta nincs velem, keresnem kéne más barátokat, én meg ezért mindig kiabálok vele.

Mivel a mai napom a szokásosnál is unalmasabb volt, minden erőmet és bátorságomat össze kaparva indultam meg az elhagyatott ház felé. Ahogy közeledtem a ház felé szívem már a fülemben dobogott, nagy valószínűséggel ezért is nem hallottam meg azt, hogy egy autó dudált amikor leléptem az útra. Pár miniméteren múlott, hogy elcsapjon a kocsi, de valaki vissza rántott a pulcsim kapucnijánál fogva.

-Egy kicsit lehetnél figyelmesebb is. Jól vagy?
-Igen, csak egy kicsit meg ijedtem.
-Jobb lenne, ha haza mennél, nem tudom, hogy alapból oda tartottál-e, de nekem nem úgy tűnik.
-Jól gondoltad, nem haza tartottam, de most már inkább haza megyek. Az univerzum küldte ezt az autót egy jelnek, hogy még nem állok készen arra, hogy oda menjek, ami a célom volt.
-Haza kísérjelek?
-Nagyon megköszönném. Egyébként, hogy hívnak?
-Park Jongseong vagyok.
-Én Choi Beomgyu. A testvérem nevében is bocsánatot kérek azért, amiket veled csinált vagy csinál.
-Yeonjun a testvéred?
-Nem,Nem isten ments. Soobin a tesóm.
-Jajj ő közvetlenül nem bántott engem, csak lefogott azért, hogy ne tudjak mozogni.
-Ennek örülök, hogy nem bántott téged, mert amúgy normális ő csak meg akar felelni Rikinek és Yeonjunnak.
-De miért akar nekik megfelelni?
-Nem is tudom, talán nem akar ő is áldozat lenni, ezért inkább beállt a rossz fiúk közé.
-Lehet, hogy igazad van.
-Nos itt lennénk. Köszönöm, hogy haza kísértél.
-Nincs mit. Legalább megnyugszik a lelkem, hogy biztosan haza értél és nem ütöttek el út közben.
-Hahaha nagyon vicces vagy Jongseong.
-Csak Jay. Viszont én most megyek, remélem majd még látjuk egymást.
-Én is remélem. Szia Jay!
-Szia Beomgyu!

°

-Téged mégis mióta kísérget haza Park Jongseong, Bepomgyu? -Támadott le az előszobában Yeonjun.-
-Semmi közöd, hozzá! Amúgy meg csak azért kísért haza mert majdnem elcsapott egy autó, és ő megmentett, majd ezután nem akart egyedül hagyni amíg haza nem érek.
-Jajj a jó kisfiútól ez de aranyos. Holnap megjutalmazom érte.
-Nem kell megjutalmaznod semmivel, főleg nem olyannal, amit te csinálni akarsz vele.
-Te neked ebbe semmi bele szólásod, pici Bomie. Vagy netalántán azt akarod, hogy veled csináljam? Áh nem, túlságosan vonzódom szexuálisan Jongseong hoz.
-Yeon most már állj le! Mondtam már neked, hogy ebből Beomgyut hagyd ki.
-Jo Jo na. Viszont neked már rég a fürdőben kéne lenned! Menj fel, én is mindjárt megyek. Na szóval. Nem akarlak még egyszer meglátni Jay közelében. Az kell még nekem, hogy beléd szeressen. Na meg Riki is rád szállna, hiába vagy Soobin testvére. Na én mentem. A helyedben fejhallgatón full hangerővel hallgatnám a zenét az elkövetkezendő egy és fél órában.
-Kössz a tippet.