S I D E - E F F E C T

▪︎19▪︎

T U L I P Á N

Douggal egy étteremben ebédeltünk azután pedig állatkertbe mentünk.Olyan jól éreztem magam vele.Annyira boldog vagyok vele.Soha senkivel nem voltam ilyen boldog.Az állatkert után kézen fogva sétáltunk a Central parkban.Minek kereste őt az szemétláda?Semmi joga ahhoz,hogy csak úgy beállítson az életébe huszonnyolc év után.Ez az ember elmebajos.Ajánlani fogom Dougnak,hogy szóljon a biztonságiaknak.Ez az ember az épület közelébe se kerüljön.A saját apámat sem értem.Minek ment Doughoz?Miért akart vele beszélni?Elég volt az a szörnyű veszekedés amit akkor letoltunk,nekem több veszekedésre nincs szükségem...Felnéztem az égre.A nap süt és minden varázsos.
Kimondottan jó idő van ma.
-Nem fázol?
-Nem.-mosolyodtam el.-Jól vagy?-öleltem át.
-Persze.Szeretném,ha nálam aludnál.
-Nálad alszom.-csókoltam meg.Szorosan tartott magához miközben csókolt.-Előbb haza kell mennem.Mit szólnál,ha...eldobnál aztán haza mennél és főznél nekem valami finomat.Na?
-Jó.-vigyorgott.
Így is tett.Haza vitt engem és ő is haza ment.Otthon összepakoltam pár dolgomat aztán lefelé készültem.Az apám épp kijött a konyhából.
-Hova mész?
-Ott alszom egy barátnál.-bólogattam.Bólintott és közelebb jött.Meglepődtem mikor átölelt.A hátamat simogatta közben.
-Ugye megbocsátottál nekem?
-Igen.-néztem fel az arcára.Bólintott.
-Nem akartam....csak....elragadott a hév.Már nem vagy gyerek én pedig még mindig beleszólok az életedbe.Sajnálom.De...voltak nézet eltérések a fiú apjával.Ő egy szemét féreg.George volt az ügyvédje de lelépett.Engem is megakart szerezni,de persze én nemet mondtam ami miatt olyan perpatvart csinált,hogy az förtelem.Az apja egy megrögzött bolond.Nem tudtam ,hogy ő....nem ilyen.Azt gondoltam,hogy ő is egy pénzéhes szemétláda.Sajnálom.
-Utálja az apját,nem is tartja annak.Hogy gondoltad,hogy ő is ilyen?
-Fogalmam sincs.Ma elmentem hozzá.-suttogta.-Csak...miattam...elveszítetted és...én sajnálom.Megőrültem volna,ha az anyádat elveszítem egy hülye apa miatt.
-Apu hagyjuk jó?-tettem le a táskám a földre.
-De...tudom,hogy szereted.Tulipán!
-Igen.De most mennem kell.-elvigyorodott és megrázta a fejét.-Mi az?
-Mióta vagytok titokba együtt?-meglepődve néztem rá.-Ugyan...én tuti,hogy ellen szegültem volna a szüleimnek.Te pont olyan vagy mint én....szóval...mióta?-megráztam a fejemet.
-Most megyek.
-Használjatok legalább gumit.Nem illik rám a papa szerep.
-Jézusom apa.Nem oda megyek.Egy baráthoz megyek.
-Én pedig Oprah vagyok.-felnevettem és miután elköszöntem sietősen mentem Doughoz.Egyenlőre nem akarom,hogy az apám biztos legyen abban,hogy Doug és én együtt vagyunk.Lehet,hogy sejti de nem tudja biztosra.Egyenlőre nekem jó így.Sőt...ez tökéletes így.
Hamar odaértem Doughoz és mikor beléptem a lakásba jó illatok csaptak meg.
-Isteni illat van!-mosolyogtam és közben levettem a cipőm meg a kabátom.
-Ugye?
-Nagyon jó!-léptem beljebb és megláttam a félmeztelen szerelmem.Azonnal oda mentem és megcsókoltam.-Az apám sejti,hogy együtt vagyunk....nem zavarja.De,nem mondtam el.Tetszik,hogy titokban vagyunk együtt.Olyan...romantikus.
-Valóban az.-vigyorodott el.-Mit mondott az apád?
-Hogy sajnálja nagyon,hogy megítélt téged...mert te nem vagy olyan mint az apád és hasonlók.
-Elnézést kért tőlem is.
-Meg azt mondta használjunk gumit mert nem illik rá a papa szerep.-Doug felnevetett és megsimogatta a fenekem.
-Pedig mindenképpen lesz gyerekünk.
-Mivan ha nem akarok?-hirtelen rám nézett lefagyva.
-Nem?
-Nem.
-Akkor nem,akkor kutya?-elmosolyodtam.
-Persze,hogy akarok egy gyereket az életem szerelmétől.Kettőt legalább.
-Egy mini hadsereget is szülhetsz nekem.-felnevettem és átöleltem a derekát.-Mi jót főzöl szerelmem?
-Spagetti.-súgta a fülembe olaszul amitől a gyomrom megremegett.
-Ez tetszett.Beszélhetnél hozzám így.Mindegy mit mondasz,csak mondjad.Annyira szexis.-vigyorogva újra megcsókolt miközben az egyik kezével a szószt kavargatta.
-Elviszlek tavasszal Mexikóba.Mit szólsz hozzá?Azután pedig Milánóba.Toszkánába.Párizsba.-sorolta.Elvigyorodtam és bólogatni kezdtem.Megcsókolt újra amit elmélyítettem.Annyira akartam őt,mint semmi mást sosem.-Főznöd kéne.
-Csak kéne.-kacsintott és felém tartotta a fakanalat.Belekósoltam.
-Doug ez isteni!
-Ugye?
-Nagyon jó!-bólogattam.Elmosolyodott és szedett nekünk.
A romantikus vacsora után összebújtunk az ágyban.Persze előtte lezuhanyoztunk.Öleltem és a haját simogattam.Olyan volt mint egy gyerek.Egy nagy gyerek.A szívem szakadt meg érte mikor megláttam az irodában.Láttam mennyire kivan.Tudtam,hogy szüksége lesz rám.Arra,hogy itt legyek.Az ölelésemre.Egyre álmosabban pislogott.Halkan énekeltem neki.Valamit motyogott nekem spanyolul de egyáltalán nem értettem.Lenéztem az arcára és azonnal elmosolyodtam.Elaludt.Hogy lehet ennyire szeretni valakit?Annyira szeretem őt.Azért amiért ilyen gyengéd,gondoskodó és még sorolhatnám.Mellette azt érzem,hogy minden csodálatos.Mert igaz.Minden csodálatos mellette.Sosem vágytam a szerelemre,de mellette megkaptam mindent amire vágytam.Remélem,hogy az apám egyszer elfogja fogadni Dougot,mert én nem akarok más férfit az biztos.Jobban öleltem és lassan én magam is elaludtam.
Mikor újra kinyiottam a szemem ő már a hajam simogatta.Sosem éreztem magam ennyire biztonságban.De ő mindent megtestesít amire szükségem van.Lassan lehajolt és megcsókolt.Azonnal magamra húztam és visszacsókoltam.
Imádom ahogy csókol.Annyira birtokló,de közben pedig lágy és védelmező...egyszerűen tökéletes.Végig simított az oldalamon azután pedig a nyakamat kezdte csókolgatni.
-Nem fogom tudni abbahagyni Tulipán...-motyogta a nyakamba.
-Nem akarom,hogy abbahagyd...-suttogtam neki.Nem hagyta abba...csak folytatta és folytatta...

♡Szép estét!♡