S I D E - E F F E C T

▪︎21▪︎

T U L I P Á N

Mikor reggel felébredtem úgy döntöttem,hogy ma mindenképp egy családi napot kell csinálni.Persze egy olyat amin Doug is részt vesz.
Felöltöztem,sminkeltem majd lesiettem.Az apám az anyámat ölelte és a hátát simogatta.Úgy szeretem őket.Egymásnak vannak teremtve.
-Jó reggelt!-szaladtam oda és átöleltem a szüleimet.Szinte egyszerre nevettek fel.Magukhoz szorítottak.
-Neked is hercegnő.
-Mi ez a jó kedv?-kérdezte anya.
-Nem csinálunk ma együtt valamit?
-De.-mosolyodott el apa.A hajamba csókolt és átkarolta a vállamat.-Ezen az eseményen Douglas is jelen lesz?-kuncogott.
-Nos szeretném.-mosolyogtam rájuk.
-Persze.Menjünk a Long-Island-i házhoz.Mit szóltok hozzá?-mosolygott anya.
-Nagyszerű ötlet szerelmem.-apa nyomott egy csókot anyu szájára aztán folytatta.-Átöltözöm Audrey cica.Tuli te meg hívd fel a....a....khm a barátodat.-bólogatott.Mosolyogva bólintottam.Az apám felment,anyu pedig elkezdett kaját csomagolni.Én a nappaliba mentem és hívni kezdtem Dougot.
-Szia hercegnő!-mosolygós hangjától még jobb kedvem lett.
-Szia.Volna kedved eljönni velem és a családommal Long-Islandre?
-Most?
-Érted megyünk.
-Egy pillanat.-hallottam ahogy kutakodik.-Okés.Mehetünk.
-Ezaz!Akkor egy fél óra múlva találkozunk.-vigyorogtam.
-Rendben hercegnő.
Miután bontottuk a vonalat átöltöztem egy kényelmesebb ruhába.Melegítő nadrág,over size pulóver.Tökéletes.
Az ég beborult mire Doughoz értünk.Ő ott állt és a telefonját nyomkodta miközben ránk várt.
Lehúztam az ablakot és mosolyogva néztem őt.
-Hé Mr.Nagy ő szálljon be!-vigyorogtam.Felkapta a fejét a hangomra és mosolyogva lépett az autóhoz.Alrébb ültem.Beszállt és mellém huppant.
-Jó napot Mr.és Mrs.Precott!
-Szia!-mosolygott anyu nagyon apa biccentett és elindult miközben Doug bekötötte magát.Megfogtam a kezét és vigyorogva bámultam őt.
Nyomtam egy csókot a szájára mire elmosolyodott és a homlokát az enyémnek nyomta.
-Hogy vagy?-suttogtam és közel maradtam hozzá.
-Hiányoztál.De jól.Te szerelmem?-mosolygott rám.Az utolsó mondatát spanyolul kérdezte.A hangja csiklandozta a bőröm.
-Tökéletesen.-mosolyogtam.
-Honnan tudsz ilyen jól spanyolul?-pillantott hátra anyu.
-Az édesanyám nagyobb részben spanyol volt.-mosolyodott el büszkén, néztem a férfi arcát akihez azonnal feleségül akarok menni.
-Oh...csak...volt?
-Meghalt.Nagyon kicsi voltam.
-Oh de sajnálom.Hol nevelkedtél?
-Egy ideig a nénikémmel.Aztán ő is meghalt sajnos...szóval az árvaházban.
-Oh...-az anyám az apámra nézett.Apa pedig anyára.Megfogta a kezét és nyomott egy csókot a kezére.
-Sosem leszel egyedül többé Doug,mert én rajtad fogok lenni mindig.-kezdtem nevetni mire anyukám is.
-Ez biztos.-bólogatott anyu.
-Akkor megnyugodtam.-kuncogott Doug és megcsókolta a kéz fejem.
Zenét hallgattunk az út további részében.Végig énekeltem az útat amin Doug meglepődött.Nem látott ennyire önmagamnak sosem.
Ahogy megérkeztünk hátra húztam Dougot a gyönyörű part részre.
A nap is kisütött közben.
-Annyira szép!
-Te szebb vagy.-csókolt meg amit azonnal el is mélyített.Belemosolyogtam és jobban átöleltem.-Szeretlek.
-Én is téged nagyon.-mosolyogtam.Lenézett rám és megsimította az arcom.
-Kicsit hideg van.Menjünk be.-húzott maga után a ház felé.Bólogatni kezdtem és követni Dougot.Bent az anyukám már főzött az apám pedig segített neki.
-Lehet,hogy esni fog.Most arra áll az idő.-motyogta apa.-De főzünk és vannak társasok szóval...kitalálunk valamit.-biccentett.
-Ez egy remek ötlet Jon.-pillantott rá anya.
-Ugye milyen remek ötleteim vannak?-kuncogott fel apa és a zöldségeket át nyújtotta anyának.
-Segítsünk?-szólaltam meg.
-Nem.Vezesd körbe Dougot.-bólintottam és megfogtam a magas fiú kezét.Megmutattam neki lent a nappalit azután pedig a szobámat.
-Fáradt vagyok.-dőltem be az ágyba.
-Aludjunk egy picit.-mosolyodott el és mellém bújva átölelt.Szorosan öleltük egymást.Nekem sem kellett sok,hogy elaludjak.Mikor felébredtem Doug már rajtam feküdt és a nyakamba szörcsögött.A tarkóját kezdtem simogatni és csókot nyomtam a hajába.Szorosan öleltük egymást.Annyira szükségünk van egymásra.Sosem gondoltam volna,hogy valaha ennyire szükségem lesz valakire.Nos ő az az ember.Egy darabig még csak pihentem vele de hamarosan az anyám halkan benyitott.
-Kész a kaja.Nem akartok lejönni?-suttogta.
-Megvárom,hogy Doug felkeljen.
-Jólvan.-mosolyodott el.Kiment én pedig behunytam a szememet.
A három órás kis pihenőnk után lementünk enni.
Egy asztalnál ültünk a családommal.Hát ez is egy olyan úh dolog amit eddig nem tapasztaltam meg.
A csend kiabált,én pedig nem bírtam szótlan maradni.
-Khm na és apa miújság?-mosolyogtam,sőt inkább vicsorogtam.
-Mi lenne?Zajlik az élet Tulipán.-bólogattam.Ránéztem Dougra aki meg sem szólalt és még csak hozzám sem ért.-Remek.
-Az este álmomban Tulipán újra kisbaba volt Jon.Olyan furcsa volt.-újságolta neki anya nagy vigyorogva.Elmosolyodtam.-Tulipán nagyon sötét hajú baba volt.Jó sok hajjal.Doug el sem tudod képzelni azt a hajat amennyi neki volt.Majd megkeresem az albumot.Annyi képet készítettem.Amúgy is a recept könyveimbe is kellettek képek és megszerettem fotózni.Mondhatni hobbi fotós lettem.
-Ez nagyszerűen hangzik Mrs.Prescott.Az étel pedig isteni finom.-mosolyodott el a fiú aki miatt naposabban látom a világot.
-Örülök neki.-vigyorgott anya.
-Hány éves voltál mikor a nénédhez kerültél?-apa kérdése Doughoz szólt.
-Pár hónapos.-Az apám bólintott.
-Tudja ki volt a nénikéje ügyvédje?-Doug megrázta a fejét.Furcsán néztem az apámra.Miért itt akarja ezzel csesztetni Dougot?
-Apa befejeznéd?Nem azért jöttünk el,hogy munkáról beszéljünk.
-Te nem sok munkát tudsz felhozni Tulipán Audrey Prescott,szóval maradj csendben!-apám fegyelemző hangja ordítás volt az étkezőben...Doug rám nézett és megfogta a kezemet.Persze nem szólt az apámnak.Mit mondhatna?Éppen próbál jóban lenni vele,nem kell neki még az is,hogy engem bevédjen.Persze valahol szar érzés...de az egész mélyen van.
-Nem tudom Mr.Prescott.Ki volt az?-az apám hátra dőlt a székben majd szólásra nyitotta ajkait.
-Én voltam.

Szép jó reggelt mindenkinek!Ha tetszett ez a rész is kérlek csillagozz!😊🌟🌟🌟