stress ~ jikook ✔️

𝙩𝙬𝙚𝙣𝙩𝙮-𝙛𝙤𝙪𝙧𝙩𝙝

Ennél jobban már nem is alakulhattak volna a dolgok.

A jó hírektől felspanolva hívtam is Taemint, hogy mindent elújságoljak neki.

– Mi az Minie? – fogadta szinte azonnal a hívásom.

– Te nem dolgozol éppen? – érdeklődtem mikor eszembe jutott, hogy már egy órája elkezdődött a műszakja.

– Ezt én is kérdezhetném – felelte pimaszul. – Mi az, ennyire nem félsz már attól a szeméttől, hogy munkaidőben telefonálgatsz? – kérdezte kimértebben.

– Hm... igazából jelenleg nincs itt senki, akitől félnem kéne – közöltem vele mosolyogva.

– Hogy érted? – kérdezett vissza értetlenül. – Talán kiugrott egy pisiszünetre?

– Nem – nevettem fel. – Annál azért hosszabb időre marad távol – tájékoztattam.

– Komolyan? – lelkesült fel ő is.

– Igen – erősítettem meg. – Mr. Jeon Japánba utazott és két napig ott is marad

– Wow! Ennél jobb hírt nem is mondhattál volna – örült meg ő is. – Viszont hányszor kérjelek még, hogy azt a gyökeret nekem csak a „rohadék" és „pszichopata" szinonimáival emlegesd? – mordult rám, mire csak a fejemet ráztam, hiába nem láthatta azt.

– Na mindegy, most mennem kell – mondtam. – Attól még sok dolgom van, hogy ő nincs itt

– Uhum... terelj csak – motyogta, mintha én nem hallanám.

– Szia, Taeminiee – nyújtottam el egy kicsit a nevét, mert tudtam, hogy szereti, ha így ejtem ki.

– Hm... izé, szia – mormolta, majd bontotta a hívást én pedig mosolyogva tettem le a telefont az asztalomra, mert tudtam, hogy egyáltalán nem haragszik.

***

– Te komolyan... Még mindig nem hiszem el, hogy ennyi piát vettél – fogtam a fejem hitetlenkedve miközben letelepedtem a padlóra a temérdek alkoholos ital elé, ami a dohányzóasztalon volt felsorakoztatva.

– Örülj neki, hogy belementem, hogy itthon maradjunk – szólalt meg fennhangon a fekete hajú barátom és már le is húzott egy újabb korty italt.

– Jobb, ha vigyázunk – vontam vállat.

– Na igyál! – nyomott a kezembe egy poharat, amiben whisky cola volt.

– Hé, én nem úgy gondoltam, hogy leülünk a padlódra, mint valami visszaeső alkoholisták és beveszünk fejenként két retesz piát, hogy reggel a hányásunkban és a vizeletünkben fetrengve ébredjünk – akadtam ki.

– Ez egy kicsit erős volt – tettette a megbántottat. – Hát jó, akkor mit játszunk? – billentette oldalra a fejét. – A piás játékokat úgyis szeretem – mosolygott.

– Hm... – gondolkoztam el és belekortyoltam az italba, mivel a whisky cola ízét igazából még szerettem is. – Legyen az, hogy feltételezéseket és kérdéseket teszünk fel egymásnak és meg is tippeljük a választ, aztán ha a tipp nem helyes innod kell – álltam elő egy ötlettel.

– Hát azt hiszem annyi módosítást tehetnénk, hogy akkor iszunk, ha helyes, mivel túl jól ismerjük egymást – fűzte közbe, mire megadóan bólintottam – hadd örüljön.

– Akkor kezdem – tettem le az asztalra az italt. – Még mindig képtelen vagy egyedül horrort nézni – feltételeztem, mire megforgatta a szemét én pedig elvigyorodtam.

– Igyál! – biccentett ezzel igazat adva nekem, én pedig le is húztam az egész pohár tartalmát.

– Te jössz – intettem neki.