The Heart Wants What It Wants [Befejezett]

Chapter 2

- Hánykor végzel? - kérdezte Demi a kapuban. - Mert..

- Lányok! - mosolygott Jai és óvatosan meghajolt, majd átpréselte magát Demi mellett a kapun. A nyomában Luke csak lazán átvágott.

- Túlórázom, szóval ne várj me..- próbáltam magamra vonni Demi figyelmét.

- Ú-úristen. L-láttad?? - ragadta meg a vállam. - Rám mosolygott! Meghajolt!

- Demi! Térj észhez! Haho!

- Ahh..meg volt a napi beszélgetésünk..

- Mindegy. - sóhajtottam, majd faképnél hagytam a még mindig magaelé bámuló lányt.

- Hé! Várj! Mit is mondtál? Várjalak meg vagy... - kiabálta.

- Ne!

- Oké! Puszi! - ehjj..

- Megjöttem! - jelentkeztem le a pékségben.

Luke POV

- Lányok! - udvariaskodott Jai már megint. Aztán megláttam, hogy kik állnak a kapuban. Épp egy beszélgetés közepén voltak. Miután elhaladtunk mellettük örömmel nyugtáztam, hogy csak a magasabbik lány térde remeg meg Jai "csábításától". Selena ugyanolyan közömbös fejjel nézi végig a jelenetet, ahogy én. Ő az első.

Mikor már a kocsinál vagyunk, még hallom ahogy a lány próbálja magára vonni a másik figyelmét. Azt mondja túlórázik. Nem néztem volna ki belőle, hogy olyat is tud. Bár a vitáinknál elég nagy a szája... Mért is érdekel ez engem? Megrázom magam és beülök Jai mellé. Brr ez az esküvő dolog furcsa dolgokat művel velem. De Isten ments, hogy ilyen feleségem legyen! Inkább a Pokol!

Selena POV

Csendben bezártam a boltot. Este tíz is elmúlt. Veszélyes már ilyenkor errefelé kint lenni, de aki nem fél, annak mindegy. Ugyanolyan mint máskor.

Egyszercsak egy koszos, fehér kisméretű kutya rohan a lábamhoz. Úgy tűnik azt akarja vegyem föl. Oo mért esik meg a szívem mindig az ilyen tehetetlen kis állatokon? Gyorsan felemeltem a reszkető jószágot. Aztán hirtelen két fickó fordul be a sarkon.

- Hé kislány! Van nálad valami, ami a miénk! - értek elém. Egy másik fekete kocsi fékezett az úton, de senki nem szállt ki belőle. Mit akarnak ezek egy kutyától?

- Te..Selena Gomez?! - kérdezte az egyik férfi. Jobban szemügyre véve...

- Mark? - döbbentem le. Most szabadult azt hiszem nem olyan rég. Egy időben próbálkozott anyámnál, de Nagy G-ékkel megoldottuk a helyzetet. Meg különben is, itt mindenki ismer mindenkit szinte. Ha másról nem, akkor a híréről...

- Mit akartok ezzel a szegény kutyával? - kérdeztem a késükre pillantva.

- Szegény a fenét! Eddig olyan élete volt ennek a kis dögnek...- mondta a másik pasas.

- Hallgass! - szólt rá Mark. - Csak egy kis pénzt keresni..

- Nem tudom miben mesterkedsz már megint, de terjesztés oké, te dolgod... Viszont képes lennél ezt bántani?! - emeltem fel a hangom a kutyára célozva. Mintha tudta volna, ki a jó, közelebb bújt hozzám és eldugta az arcát.

- Ne szólj bele abba, amibe nem kéne! - villantotta ki a kést a másik fickó.

- Ja az! - csináltam úgy,mint aki méregeti. Próbáltam nyugodt maradni és húzni az időt. Most mi a franc legyen?! - Csinos darab! - fussak el? Áh, utolérnek. Akkor... - Nekem is van egy hasonló! Tegnap éleztem, biztos ami biztos alapon. - húztam ki a csizmám szárából. Egy pillanatra hátrahőköltek, de nem adták fel.

- És mit akarsz azzal kezdeni? Tudom, hogy jól bánsz vele, de két férfi, egy kislány...ijjj..

- Ooo..semmi ilyesmi! A kutya torkát vágom el. - rántottam meg a vállam. Remélem hihető az alakításom.

- Mi? - döbbentek le.

- Van annyi eszem, hogy tudjam, drága kutya ez, de csak élve. - hadonásztam a késemmel. - Eddig ugyan megmentettem volna, de egy ilyen patthelyzetben, nos a saját életem fontosabb. Szóval vagy itt hagyjátok a kutyát velem élve és én majd visszaadom a gazdájának vagy kinyírom és akkor az rajtatok lesz leverve. Szóval?

- Ahss!

- Igaza van..- méregetett Mark. Bár még mindig nem mozdultak. - Miért?

- Mit miért? - kérdezem. Alig bírom visszatartani, hogy ne remegjek.

- Miért érdekel egy hülye kutya?

- Mert nem szeretem az igazságtalanságot és téged jobb tudnálak a dutyiban, mégsem küldelek oda.

- Hogy érted?

- Azt hiszed a lecsukásod utáni bizniszeid nyomtalanok? Mert akkor most szólok...nem csak én tudok róluk.

- Tényleg? De...

- Döntenél?!

- Oké-oké! Leléptünk! - kezdtek el hátrálni, majd futásnak eredtek.

- Huhh! - fújtam ki a levegőt, majd visszacsúsztattam a kést. - Jól vagy kutyi? - emeltem ki magam elé. - Mert én közel járok egy ájuláshoz!

- Sir Lance! - kiáltott egy nő az utca másik oldaláról. A sötét kocsi! Nyúltam volna megint a késért, de csak egy jól öltözött öreg nő volt nagyon ismerős arccal. Megkönnyebbülve kapta ki a kezemből a kutyát,ezek szerint Lancet. - Lance kiskutyám! Mondd jól vagy? Nem bántottak? - gügyögött kedvesen a nő. - Oo jajj hol hagytam a jó modort? Jól vagy kedvesem? - fordult felém. Meg sem bírtam szólalni. Ritkán beszél hozzám valaki ilyen kedvesen, elítélés nélkül.. Szinte már reflexből magam mögé lesek, hogy biztos nekem mondta e. De nincs ott senki, szóval...

- Szálljunk be inkább! - lépett oda egy magas, fiatal férfi. - Itt elég veszélyes.

Fogalmam sincs, hogy miért bíztam bennük. Talán az idős hölgy miatt, de beültem a kocsiba. A férfi a vezető ülésre ült és beindította a kocsit.

- Hogy hívnak kedves? Fogalmam sincs, hogy háláljam meg, hogy megmentette Sir Lancet. - a kutya közelebb bújt hozzá.

- S-Selena Gomez vagyok. De megkérdezhetem, hogy mi volt ez?

- A királyné kutyáját, Sir Lancet elrabolták. Biztos vagyok benne, hogy pénzt kértek volna érte...- magyarázta a férfi.

- A királyné? - néztem furán. Majd leesett, hogy a személy,aki mellettem ült nem más, mint Margaret királynő!