A Kezdet || PSH [fordítás]

27. R É S Z

- Van valami az arcomon? - kérdezte tőlem vezetés közben.

Gyorsan félre is néztem, mikor rajta kapott engem, hogy őt bámulom már hosszú percek óta. Nagyon kínos volt, így az égő arcomat úgy rejtettem el, hogy a telefonomat kezdtem nyomkodni.

Hirtelen a telefonja csörögni kezdett, amitől mindketten felriadtunk.

- Fel tudnád venni nekem? - mondta Sunghoon és oda adta a telefonját, hogy felvegyem. Amikor elvettem, meglepetten néztem, hogy Minji hívja.

- Minji az... - mondtam idegesen, de nem foglalkozott vele. Sóhajtottam egyet, megköszörültem a torkomat, majd felvettem.

- Sunghoon, hiányzol. Merre vagy? Találkozzunk nálam ma. Elkészítem neked a kedvenc zabkásád! - mondta a telefonba Minji.

- Minji, Sunghoon épp vezet - mondtam.

- Rona? Miért vagy Sunghoonnal? - kérdezte.

- Épp... - gyorsan le is tette a telefont elköszönés nélkül. Teljesen megváltozott a hangja, mikor rájött, hogy Sunghoonnal vagyok, mintha le akart volna szidni.

- Le kellene nyugtasd őt... - adtam vissza a telefont Sunghoonnak, de megint nem foglalkozott velem.

•••••

- Köszönöm a mait. Ez egy jó nap volt számomra - mondtam neki mosolyogva, majd beszállt az autójába.

- Várj... az az autó - mutogatott egy kocsira, ami a kapum előtt parkolt.

- Végre itt vagy - hallottam, ahogy valaki köszönt nekem hátulról, amitől azonnal megfordultam és vele szembe kerültem.

- Haruto, mit keresel itt? - kérdeztem meglepetten.

Úgy éreztem, hogy a szívem kiugrik a helyéről, mikor hirtelen ott termett mögöttem egy fekete pulcsiban. Majdnem azt hittem, hogy egy tolvaj.

Sunghoon hirtelen leállította az autó motorját és kiszállt, majd közelebb sétált hozzám és ok nélkül magához húzott.

- Már megint te? - Haruto egyre dühösebb lett, mikor meglátta Sunghoont.

- Menj be - mondta nekem Sunghoon és lassan a kapu felé tolt.

- Kim Rona, beszélni akarok veled - ragadta meg a karomat Haruto és magához húzott. Szorosan fogott, amikor Sunghoon ki akarta venni a kezem az Haruto kezei közül.

- Mit keresel itt? Törődj a saját dolgoddal és menj haza - mondta Haruto mérgesen Sunghoonnak.

- Sunghoon, semmi baj. Haza mehetsz - mondtam neki mosolyogva, jelezve, hogy nem lesz baj.

Sunghoon megforgatta szemeit, a kocsijához ment és haza vezette.

•••••

- Haruto, mit keresel itt? - kérdeztem.

Az arcán lehetett látni a fáradtságot, ajkain pedig egy seb volt.

Lassan megérintettem az ajkait és közelebb hajtottam hozzá a fejem.

- Mi történt veled? Fáj? - kérdeztem tőle lágy hangon és udvariasan az ajkait megérintettem.

Várjunk, mit csinálok?

Gyorsan elrejtettem a kezem, de hirtelen visszahúzta a kezem és megcsípte az arcomat.

- Már régóta rád vártam... - mondta, majd karjai közé húzott.

Egy pár másodperc múlva ellöktem magamtól és hátrébb léptem, mivel lefagytam a hirtelen ért cselekedetétől.

- Kim Rona, mi a válaszod a tegnap esti kérdésemre? - kérdezte meg újra.

- Haruto... - Kíváncsian nézett rám. - Sajnálom.

Hirtelen megölelt és a fejemet megsimogatta. Meglepődtem, mikor könnyek hullottak a vállamra.

- Kérlek, ne legyél ilyen... Adj egy kis időt, hogy elnyerhessem a szíved... Kérlek, ne tedd ezt velem, Rona.