Vágyálom - Carter

37 fejezet

Elizabeth szemszöge

Eltűnnék, a világ végére menekülnék. Nem értem, hogy tehette ezt meg velem Carter. Régebben tudtam, hogy milyen dolgokat is tett másokkal. De amikor velem volt más volt. Oké klisés szövegnek hangzik, de tényleg más volt legalább is azt hittem. De csak hittem. Hülye voltam, hogy megbíztam Carterben. Hallgatnom kellett volna Magre amikor azt mondta vigyázzak vele. Még figyelmezettet is erre az egészre. De soha nem gondoltam volna, hogy rá is figyelnem kellett volna, hiszen gyerekkorunk óta barátok vagyunk mindent megtudtunk beszélni nem értem ezt a hirtelen fordulást. Ellenem fordult a legjobb barátnőm vagy is a volt legjobb barátnőm el sem hiszem. Hogy fogok ezek után a szemükbe nézni? Nem tudnék így iskolába menni.. Nem tudom mi lesz ez után.

- Figyelsz rám? –szakítja félbe a gondolkodásom Alex. El is felejtettem, hogy itt van. Azt sem értem miért van itt, hiszen nem is ismerem.

- Ne haragudj csak ..

- Igen tudom ne is mondj semmit egy igazi pöcs a csávó. – szakít félbe.

- Nem kifejezés. – akaratlanul is lecsordul a szemem sarkából egy könnycsepp. Alex észre vette.

- Kérlek, ne sírj. – fogja meg az arcom és a hüvelykujjával letörli a könnyem. Hirtelen megöleltem őt.

- Fogalmam sincs ki, vagy és hogy miért pont ma találkoztunk, de örülök, hogy valaki támogat.

- Én is örülök neki, örülök, hogy ma végül eljöttem.
- Na, ne búslakodj, meséljek magamról és a szerencsétlenségeimről?

- Igen jó lenne.

- De előtte hadd kérdezzem meg merre is megyünk? Mert ezt a környéket rohadtul nem ismerem. –erre csak felnevettem.

- Ha itt végig egyenesen megyünk, akkor ki érünk a külvárosból.

- Ó te jó ég! Külváros? Én a város másik végében lakok a kampuszon.

- Elkísérhetlek, ha szeretnéd.

- Ezt a kérdést nem nekem kellene feltennem? – nevet fel.

- De lehet. –nevetek vele együtt. Egy másodpercre jó kedvem volt látom, rajta próbál felvidítani ez az idegen nem is tudom, hogy köszönhetném meg neki.

- Na, mindegy is! Szóval én és a szerencse nagyon messze állunk egymástól például tavaly egy bonyolult kísérletezés során felrobbantottam a labort. Mármint nem inkább véletlenül kreáltam egy bűzbombát még füstölt is látnod kellett volna Mr. Gray arcát, mint egy paprika! Egy hét eltiltás. –nevet fel. Olyan jó lenne, ha én is tudnék így nevetni.

- Ne szórakozz tényleg? De ahogy látom megmenekültél.

- Még szerencse.

- Na azért nem áll olyan messze tőled a szerencse. – mondom. Majd egy pillanatra rám nézz és elhallgat. Majd az útra mered.

- Igen azt hiszem, kezd mellém állni.

Majd az elmúlt egy órában csak gyalogoltunk és gyalogoltunk. Carter többször is keresett. De Alex kikapcsoltatta velem a telefonomat és addig nem adta oda még haza nem értem. 

Sziasztok! Hoztam egy kis rövid részt remélem tetszik!
Ja és igen, mindenkinek kívánok boldog karácsonyt és boldog új évet! Remélem csodásan alakul a szünet mindenkinek! <3