11 fejezet

2.4K 64 0
                                    

- A francba, egy pillanat. –a képernyőre pillant, a homlokát ráncolja és küld egy másik üzenetet.
- Sajnálom, mit mondtál?

A következő húsz percet azzal töltjük, hogy átmegyünk a tételek többi pontjain. Majd a kidolgozással kapcsolatban adok nyelvtani tanácsokat.

Carter kb. öt üzenetet küld ez idő alatt.

- Ó, Istenem! –török ki.
- El kell koboznom azt a telefont?

- Sajnálom. –mondja milliomodik alkalommal. Ami nem ér semmit, mert otthagyja a telefont az olvasmányon, és az a szar világít minden alkalommal, amikor új üzenet érkezik.

- Tehát, alapvetően...– megállok, mert a telefon képernyője újra villog.
- Ez nevetséges. Ki küld SMS-ket?

- Senki. –vágja rá.

- Na persze. -megragadom a telefont és az üzenet ikonra kattintok. Nincs név, csak egy szám, de nem kell tudósnak lennem, hogy kitaláljam, egy nő küldte. Hacsak nincs olyan srác, aki "Cartert végignyalni" akarja.

- Te szex sms-zel a korrepetálás alatt? Mi bajod van? –erre csak felsóhajt.

- Én nem szex sms-ezek. Ő teszi. –ez remek nem elég, hogy szex sms-ezik, de mikor ide jöttem akkor csinálta is, most meg hazudik.

- Hibáztassuk őt, jó?

- Olvasd el a válaszaim –ragaszkodik hozzá.
- Folyton mondom neki, hogy elfoglalt vagyok. Nem az én hibám, hogy nem érti a célzást. –legörgettem a beszélgetést és felfedezem, hogy igazat mond. Az összes üzenet, amit ő küldött az elmúlt harminc percben, az elfoglalt, tanul és a később beszélünk szavak voltak. Sóhajtva hozom fel a billentyűzetet, és kezdek el gépelni. Carter tiltakozik és megpróbálja magához ragadni a telefont, de már késő. Már lenyomtam a küldést.

- Így –közlöm.
- Minden elintézve.

- Istenre esküszöm, ha... – elhalkul, ahogy elolvassa az üzenetet.

„Itt Carter tanuló társa. Idegesítesz. Tizenöt percen belül végzünk. Biztos vagyok benne, hogy addig fenn tudod tartani a nadrágod cipzárját és ne izgulj, csak tanulunk tiéd a pálya."

Carter tekintete találkozik az enyémmel, és olyan hangosan nevet, hogy nem tudok segíteni rajta, de elmosolyodom.

- Ennek hatékonyabbnak kell lennie, mint a béna hagyj békénnek, nem gondolod? –újra kuncogni kezd.

- Ezzel nem lehet vitatkozni. Remélhetőleg ez leállítja a barátnődet egy időre.

- Nem a barátnőm.

- Mindenesetre segít neked, hogy jobban aludj az éjjel... –az olvasmányért nyúlok.
- Menjünk tovább.

Utána kikérdezem a két tételről, amikről beszéltünk ma este, és elégedett vagyok, amikor minden válasza helyes, még a foci labda is, amit rádobok. Rendben. Talán Carter Scott nem olyan hülye, mint hittem. Mire letelik az óránk, biztos vagyok benne, pontosan memorizálta az információt.

- Oké mára végeztünk. Ezeket tanulgasd át. –mutatom a jegyzetemben lévő ábrákat, évszámokat, és egy-egy fontosabb személyt illetve eseményeket.

- Rendben tanárnő. –nevetni kezd.

- Nagyon vicces vagy ma Carter. –kezdek gúnyolódni.

- Te is, nagyon tetszett a mai kis üzeneted. –nevet fel.

- De a kis barátnődnek nem hiszem. Vissza írt azóta? –remélem a válasz nem bár ezt nem mondtam hangosan. Előveszi, a telefonját majd megnézi.

- Nem. –nevet fel.

Majd egy kis néma csend után így szólok: 

- Carter lenne hozzád egy kérdésem. –kicsit elcsuklik a hangom, de megpróbálok magabiztosnak tűnni.

- Mi lenne az?

- Te.

Vágyálom  - Carter Where stories live. Discover now