Vágyálom - Carter

19 fejezet

A filmnek vége lett és egész jól éreztem magam. És a film is tetszett először nem voltam biztos benne, hogy tetszeni fog egy ilyesmi film, de rohadt jó. Nyitottabbnak kell lennem és nézni ilyen filmeket.

- Kérsz valamit inni? Van még sör, ha kérnél azt. –sör? Miért ne?

- Oké az jó lesz.

- Hűtve? –kérdezi Carter. Mire csak bólintottam. Carter felkelt az ágyból és ki sétált az ajtón és becsukta. És csak most eszmélek rá, hogy Carter szobájába vagyok. Igaz második alkalommal, de itt vagyok. Fura ki gondolta volna nem?

Pár perc múlva Carter kért sörrel tér vissza. Kezembe adja, az egyiket a másikat megtartja magának és bele kortyol. Én is bele kortyolok, és meglepőmódon jól esik és nyugalom járja végig a testem minden részét, érzem, ahogy a hideg sör végig áramlik üdítő érzés.

Carter

Újra kényelmesen elhelyezkedünk az ágyon, én a hátamon, három párnával a fejem alatt, Eli a hasán az ágy lábánál. A következő rész intenzív, és ha egyszer ez kész, szívesen nézzük mind a ketten a következőt. Mielőtt felismerném, végzünk az első három résszel és jön a negyedik. A film folytatásai között megbeszéljük, hogy mit láttunk éppen,  és őszintén? Nem volt ilyen  szórakozásom egy lánnyal... nos, soha. Fura, de jó érzés azt hiszem.

- Szent szar! –kiáltom. Végeztünk az első öt résszel. Eli az ajkába harap, és egy pillantást lop az órára. Majdnem tizenegy óra. Öt részt néztünk meg, szünet nélkül. Azt várom, bejelenti, itt az ideje, hogy menjen, de helyette sóhajt.

- Nézzük még tovább? –nem tudom kontrollálni a nevetésem.

- Tovább akarod nézni?

- Ez után a finálé után? Hogyan is ne? –ez egy jó pont neki.

- Te nem akarod látni, hogy mi történik?

Totálisan, így nem ellenkezek, amikor felkel, hogy betegye a következő lemezt.

- Kérsz valami harapnivalót vagy valamit? –ajánlom.

- Persze.

- Megyek, megnézem, mi van.

Két zacskó  popcornt találok a szekrényben, mindkettőt kipattogtatom, és visszamegyek az emeletre két tál pattogatott kukoricával a kezemben. Eli ellopta a helyemet, sötét haja legyezőszerűen terül szét a halom párnámon, lábai kinyújtva előtte. Vigyorogni akarok.

- Azok egyike az enyém? –int a kezemben lévő tálak felé.

- Aha. –odaadom neki az egyiket, felül és beledugja a kezét. 

Ezúttal leülök mellé, de még mindig két láb van közöttünk. Összezavar, hogy mennyire élvezem ezt. Csak lógni egy lánnyal anélkül, hogy aggódnék, hogyan fogok megszabadulni tőle, vagy elkezd követelőzni tőlem. Folytatjuk tovább a filmet és arra leszünk figyelmesek, hogy már hajnali egy óra is elmúlt.

- Ó, a szarban, ennyi az idő? –böki ki Eli. Ahogy hangot ad a kérdésnek, ásít egyet. Megdörzsölöm a fáradt szemem, képtelen vagyok felfogni, hogy ment el így az idő, hogy egyikünk sem vette észre.

- A francba – motyogom.

- Nem tudom elhinni, hogy milyen késő van. –újra ásít, ami nálam is kivált egyet, és ott vagyunk ketten a sötét hálószobámban, nem is emlékszem, mikor kapcsoltuk le fényt.

- Mennem kell. –lebotorkál az ágyról.
- Hol a telefonom? Hívnom kell egy taxit.

A következő ásítástól majdnem leszakad az állkapcsom.

- Elvihetlek. –mondom bizonytalanul, lecsúszva a matracról.

- Semmiképpen. Három söröd volt ma este.

- Órákkal ezelőtt. –tiltakozom.
- Jól vagyok a vezetéshez.

- Nem.

Ingerültség kering az ereimben.

- Nem engedem, hogy egy taxi vigyen, haza mi van, ha valami baj történik? Vagy én, viszlek, vagy itt maradsz. –meglepetten néz.

- Nem maradok itt.

- Akkor elviszlek. Nincs vita.

Érzem a vonakodását, de látom a kimerültség vonásait is az arcán. Egy pillanat múlva leesik a válla, és kifújja a levegőt.

- Rendben. Majd lezuhanok a kanapéra. –gyorsan megrázom a fejem.

- Nem. Még mindig jobb neked, ha itt alszol. –rossz dolgot mondtam, mert a teste merevebb lesz, mint a padló itt a szobában.

- Nem alszok a hálószobádban.

- Nem aludhatsz a kanapén, azt nem engedem. –forgatja a szemeit.

- Tudod, egy úriember felajánlaná, hogy a padlón alszik.

- Úgy nézek ki neked, mint egy úriember? –nevet ezen.

- Nem.
- Rendben. Itt dőlök le. De csak azért, mert tényleg alig tudom nyitva tartani a szemem, és nem akarok várni egy taxira.

A komódomhoz megyek.

- Kérsz valamit aludni? Pólót? Melegítőt?

- Egy póló nagyszerű lenne. –még a sötétben is tudom, hogy elvörösödött az arca. Egy régi pólót adok neki, és eltűnik a fürdőszobában. Leveszem az ingem és a farmerem, majd lefekszem a bokszeremben. Amint kényelmesen fekszem, hallom a WC öblítését, a csap kinyitását és elzárását, majd Eli visszatér, meztelen lába halkan dobog a padlón. Olyan sokáig áll az ágy oldalán, hogy végül felnyögök bosszúságomban.

- Bejönnél az ágyba? –morgok.
- Nem harapok. És ha meg is tenném, már félálomban vagyok. Ezért leállhatsz a fölöttem való merengéssel és gyere ide.

A matrac kicsit lesüllyed, ahogy felmászik az ágyba. Egy rántás a takarón, zörgés és sóhaj, majd elfekszik mellettem. Nos, nem teljesen. Egészen az ágy másik oldalán van, nincs kétségem, hogy a matrac szélébe kapaszkodik, hogy ne essen le. Túlfáradt vagyok egy szarkasztikus megjegyzéshez, így csak azt motyogom.

- Jó éjt. –és becsukom a szemem újra.

- Jó éjt – motyogja vissza.