28.rész +18

1.5K 90 18
                                    

Jimin szemszöge

Az egy nap kihagyásom után, először is célom megtalálni Hoseokot, ami nem is olyan nehéz. A szekrényénél áll, nem is egyedül, hanem Taehyunggal, így jobbnak látom, ha megvárom míg elválnak útjaik, és utána megyek a bocsánatáért esedezni.
A távolból figyelem őket, és hálát adok az égnek, hogy Hoseok Tae-t választotta Yoongi helyett. Sokkal inkább összeillenek. Igaz, hogy Taehyungnak is vannak olyan időszakai, mikor magába zárkózik, de úgy gondolom, hogy Hoseok csakis jó hatással lehet majd rá.
Váltanak egy nagyon szerelmes csókot, ami után a barátom végre egyedül marad, és lecsaphatok rá. Remélem, most, hogy még a rózsaszín köd hatása alatt van, könnyebb lesz vele.
- Szia!- köszönök neki, mire felnéz és rögtön elkerekednek a szemei.
- Jimin! Szia! Minden oké?
- Hát... Nem, nem egészen. De szeretnék bocsánatot kérni, azért, hogy téged is úgy elhanyagoltalak és titkolóztam előtted- mondom, mire rám villantja szív alakú mosolyát.
- Én is pontosan ezt csináltam. És én nem is haragudtam rád emiatt. Taemin volt nagyon dühös, de miután elmondott nekem mindent, meg is értettem őt. Viszont nem tudok és nem is akarok oldalakra állni- jelenti ki, én pedig ezt elfogadom. Nem is akartam Taemin ellen állítani. Túl értékes a mi barátságunk, hogy az egészet elbasszam.
- Nem is kérem. Csak a bocsánatodért akartam esedezni, de ez könnyebben ment, mint gondoltam.
- Hidd el, ha rajtam múlik, talán még jövőre sem tudjátok meg, hogy van pasim. Szóval én tényleg nem haragszom.
- És egyébként milyen érzés?- kérdezem, habár én is pontosan tudom. Hoseokkal most tényleg nagyon hasonló helyzetben vagyunk.
- Szavakkal leírhatatlan- sóhajt fel, és le se tagadhatná, hogy fülig bele van zúgva valakibe. - Tényleg Tae annyira csodálatos. Még sosem találkoztam ilyen mély emberrel, van benne valami, ami másban nincs... Nem is tudom. Tudod az emberek győzködik magukat és mindenki mást is, mennyire egyediek, de ő ennek még a tudatában sincs- áradozik elvarázsolva. Azt hiszem, még egyszer sem láttam ilyen boldognak.
- Színész szakkörösök- horkantok fel, mire mindketten felnevetünk.
- Hát ja. És a te herceged?
- Adott nekem egy macskát!- felelem izgatottan. - Miután tegnap összevesztem Taeminnel, velem maradt, aztán elmentünk a menhelyre, és elvittük a kedvencemet. Sőt, nála lakik. Szóval nagyon szerelmes vagyok. Mindkettőjükbe.

Suli után rögtön Jungkookhoz indulunk, megérkezve pedig megszeretgetem Barnit is, aki többször is próbál szabadulni a karjaimból, egy idő után pedig már hagyom neki. Jungkook azt mondta, az egész estét végig aludta, de még mindig álmos. Félre húzódik az egyik sarokba és össze gömbölyödve elszundít.
- Lustább, mint te vagy- jegyzi meg Jungkook, mire igazat adok neki. Tényleg lusta vagyok, minek tagadjam. Ő viszont egyáltalán nem az, bár mostanában nem gyakran járt az edzésekre. Eleinte fel se tűnt, csak örültem, hogy velem van, ami még most is így van, csak nem szeretném, hogy elhanyagolja miattam a hobbiját.
- Ma nincs focid?
- De, lenne. Viszont lebeszéltem az edzőmmel, hogy a párommal leszek- húz magához, és ad egy rövid csókot. Még sosem hívott a párjának, de nagyon jól hangzik az ő szájából.
- Már megint? Nem félsz, hogy kirak a csapatból?
Jungkook erre megvonja a vállát.
- Keresek másikat.
- Hát persze, neked biztos könnyen megy.
Gondolom amint meglátják a kisportolt barátomat, nyáladzva invitálják be oda ahová pont menni szeretne.
- Igen, a magamfajta profikra nagy szükség van manapság- fényezi magát, mire elnevetem magam. Igen, Jungkook tényleg nagyon profi, szerencsére ezzel ő is tisztában van. Sok mindenben igen kiemelkedő a teljesítménye, például a bokszban, a fociban és arról ne is beszéljünk, milyen jó az ágyban.
- Így van- helyeselek, és most én hajolok rá ajkaira. - Szeretem, hogy ilyen jó vagy mindenben. Hogy csinálod?
- Jesszus, csak vicceltem! Nem vagyok jó mindenben. Ma reggel ráöntöttem Barni fejére a kajáját, és mikor leakartam takarítgatni...
Felmutatja nekem a kézfejét, amin egy hosszú karmolás húzódik végig. Még tényleg elég frissnek tűnik. Hogy nem vettem ma egyszersem észre ezt a sérülését? Pedig most jól látok.
- Oh, te szegény- csókolom meg a kezét, ami Jungkooknak túlságosan is tetszik.
- Lent is megkarmolt. Tényleg, ne nevess!- mondja ő is széles vigyorral az arcán.
- Hol lent?- térdelek elé, és először a combjaira simítok.
- Kicsit fentebb- feleli már cseppet komolyabban.
- Itt?- nyúlok be most a pólója alá, és megtapogatom a hasizmait. - Hibátlan, mint mindig.
- Ott van a fejednél- mondja, és hallom, hogy már kezdi elveszíteni a türelmét, amit megmosolygok.
- Oh!
Nem húzom tovább az agyát, rögtön rámarkolok, mire egy fasz állító nyögést hallatt. Mielőtt azonban még tovább mennék, bevonulok vele a szobájába, mivel ott azért sokkal inkább biztonságban érzem magam, és azt sem akarom, hogy Barni lásson minket. Maradjon csak ártatlan.
Az ágyra hanyatlunk, most kivételesen pedig én kerülök felülre. Jungkook a fenekembe markol, míg én kidolgozott izmain jártatom kezeimet, és mohón csókolom. Puha ajkai nedvesen nyílnak el egymástól, mikor mozogni kezdek rajta, de többet akar ennél. Felnyomja magát a matracról, és elsuttogja titkos vágyát:
- Benned akarok lenni, Jimin.
- Hogy mi?- kérdezem, pedig tökéletesen hallottam. Beszélgettünk is már erről, de Jungkook nem akarta rám erőltetni, én pedig még nem álltam készen rá. Kicsit most is félek, hogy milyen lesz utána, vagy hogy egyáltalán tudom-e majd élvezni, mert a barátomé jóval nagyobb mint az enyém, nemhiába okoz nehézséget tövig bekapnom, pedig nagyon szeretném.
- Bocsi, azt hittem, már készen állsz, de ha nem az se baj...
- Ne-nem, nem erről van szó. Csak... egy kicsit váratlanul ért- nevetek fel kínomban.
- Megértem- bólogat Jungkook, de mielőtt újra kinyitná a száját, ajkaira tapasztom a mutató ujjam.
- De benne vagyok.
- Tényleg?- motyogja meglepetten, majd nyel egyet, és közelebb húz magához. - Ígérem, vigyázok rád.
Ebben nem kételkedem. Jungkook mindentől is félt engem, és az ágyban is nagyon gyengéd, kivéve akkor ha én kérem, hogy gyorsítson. Szerintem erre ma nem kerül sor, de remélem, a következő alkalommal majd jobb lesz.
A nyakamba hajol, és nyálas csókokat hint érzékeny bőrömre, néha meg is szívogatva azt. Ez rohadtul meg fog látszódni, mégsem állítom le, túl kellemes érzés. Neki is meg akarom mutatni.
Barna tincseibe markolok, és elhúzom magamtól a fejét, majd én is megbélyegzem őt. Megszabadítjuk egymást a ruháinktól, aztán addig ujjaz, míg szerinte elég tág nem leszek hozzá.
- Így majd talán könnyebb lesz- mondja, miután magára ültetett. Nedves farka a fenekemhez nyomódik, már csak bele kell ülnöm, mint valami székbe... Egyszerre vágyom rá, és félek tőle, de ahogy Jungkook helyes arcára téved a tekintetem, elfelejtem minden félelmem. Örömet akarok okozni neki, hiszen annyira óvatos volt és körültekintő az előkészítésemnél. Lehet, nem is fog majd annyira fájni.
Párszor végig húzom a kezem Jungkook férfiasságán, és előváladékával benedvesítem magam, hátha így elviselhető lesz a behatolás.
Végig tart engem, de hamarabb becsusszan, mint gondoltam. Kissé kellemetlen érzés terjed szét az alfelemben, de nem fáj, csak feszít. Mint az ujjainál, bár annál egy kicsit jobban.
- Milyen érzés?- kérdezi lesve minden reakcióm.
- Jóh...- felelem, és komolyan így is gondolom. Körözni kezdek a csípőmmel, majd felbátorodva előre majd hátra dőlök. Ez kibaszott jó érzés!
- Nhem fájh?- kérdezi újból, mire csak megrázom a fejem. Egyre gyorsabban pattogok rajta, miközben hangosan nyögök és sóhajtozom, akárcsak Kook. Hol kockás hasán, hol combjain támaszkodom meg, de mikor felhúzza lábait és a csípőmre fogva átveszi az irányítást, fogalmam sincs miben kapaszkodjam meg. Hihetetlenül gyorsan és mélyen vágódik belém, én pedig nem is olyan sokára egy lányos sikoltás kíséretében el is élvezek.
A mellkasára hanyatlok, míg ő még lök rajtam párat, majd belém robban.
- Ahh, Chim... Ez elképesztő volt- sóhajtja engem ölelve.
- Igen. Akarok még.
- Előttünk az egész délután- kuncog, majd az ajkaimra hajol, és eléri, hogy ismét készen álljak rá. Remélem elég lesz erre csupán a délután.

Köszi, hogy elolvastad!  ❤️❤️❤️

TitokWhere stories live. Discover now