Falling in love~

4.Fejezet

Eszméletlenül feküdtem jó ideig úgy hiszem. Egyszer csak elkezdtem ébredezni. A világosság szúrós tüskeként ékelődött be a szemembe.

Fejem borzasztóan fájt, fel is szisszentem amikor élesen belenyilalt egy mozdulat következtében a fájdalom. Lassan tisztult csak ki a látásom. Egy hideg kórteremben fekszem. A fehér falak vakítanak. Nem emlékszem igazán semmire miért vagyok itt, utólsó emlékem, hogy elsötétül minden, de azelőttről semmi.

Erősen törtem a fejem egy ideje mikor megpillantottam az ágyam mellett egy alvó fiút. Nem tudom ki volt az ha ismertem is nem emlékeztem rá. Éjjeli sötét ég színét viselte a haja. Lassan felültem már amennyire azt engedte a fájdalom.

Odahajoltam hozzá és megfogtam a vállát remélve, hogy felébred erre. Célomat el is értem szép lassan elkezdte nyitogatni a szemeit. Mikor kicsit magához tért felpattant és egy nagy... Vicsorgásféle jelent meg az arcán.. Fura szerzet.

-Hinata esküszöm ha jól leszel első dolgom lesz jól fejbevágni téged.
Mondta izgatottsággal a szemében.
-ki a fene vagy te jóember?
Mondtam értetlenül. Nekem ez sok ha valaki így fenyegetőzik nekem mégha megvan az esély arra, hogy ismerem már.

Csak néztünk szótlanul egymásra, a kínos csendet egy nővér szakította meg aki most érkezett.

-Nagyszerű Hinata-san ahogy látom fel is ébredt.
Közelebb jött hozzám. Elővett különféle orvosi eszközöket amikkel meg akar vizsgálni de először pár kérdést tett fel.

-Mire emlékszik a múlt hétről?
-1 hete itt fekszem??
Keltem ki magamból
-igen de nagy szerencsére most már ahogy látom sokkalta jobban van, ennek igazán örvendek.
Mosolygott rám.
-semmire, igazából még a nevem se dereng
Megfagyott a levegő a térben.
Fél perc néma csend, ijedt arcok.
A nővér köhécselése szakította meg ezt.
-Egy pillanat, rögtön visszajövök.
Azzal ki is suhant az ajtón.

Nem értem mi történik és, hogy ki vagyok. Zavaros minden, próbálok felidézni bármit is de nem megy.

Hangosan zihálok idegességemben, elkap a remegés, mi folyik itt. Zavaros minden. Hirtelen egy nagy meleg kéz simította végig az arcom majd megállapodott a vállamon pár másodpercre, hogy utána lecsússzon a  kézfejemig amit összekulcsol a sajátjával. Pánikom alábbhagy, jéghideg testemnek jól esik ez a gesztus amivel kicsit felmelegítí mind a tenyerem mind a szívem.

Nem szóltam, bűn lett volna ilyen tiszta pillanatot megszakítani. Mélykék tekintetébe fúrtam a saját barnám.

Játékos, vidám csillogást véltem felfedezni íriszeiben, noha arca érzelemmentességet igyekezett láttatni, de a szem sose hazudik. Mindig is vallottam a szem a lélek tükre, ezt még az ilyen kiváló színészek mint én akik a mindennapjaikban csak megjátszák vidámságuk sem tudják tagadni. Ha minden ember kicsit mélyebbre látna mint a csábító álca melyet szeretettel épít maga köré mindenki, szebb hely lenne ez a világ.

Talán percek vagy órák teltek el így, fogalmam sincs de nem is érdekelt, érezni akartam őszintén ezt a közelséget ezt a tiszta érzelmet, ugyan nem tudtam mi közünk van egymáshoz de mégis éreztem a köteléket.

Végül egy doktor és a mögötte jövő nővér zavarta meg tevékenységünk. Morogtam egyet magamba amiért eltünt a szobát körbeölelő varázs de ha jól gondolom most idegörlő vizsgálatok és értelmetlen kérdések következnek.

Jól gondoltam..