Falling in love~

1. Fejezet

Kimerülten baktatok az úton magam mellet tolva a biciklim. Egy kimerítő edzést tudhatok magam mögött. Nyitást és a fogadást gyakoroltuk, ami nekem igazáncsak gyengén megy ezért örömmel fogadtam ezt az alkalmat a fejlődésre. Csak csendben megyek céltalanul, igazából azt se tudom hova, csak visznek a lábaim. Teljesen ismeretlen területre érkeztem, az ég koromfekete már, csak a csillagok halvány ragyogása világította meg az utat. Körbepillantottam és feltérképeztem a területet már amennyire engedte azt a jelenlegi világosság. Egy hatalmas rét tárult elém megannyi virággal. Csak mentem és mentem előre, szükségem van most erre, kicsit gondolkodni, kitisztítani a fejem. És talán megfejteni a szívemben tátongó ürességet amiről fogalmam sincs mi is töltheti be. Jó életem van, vagyis mindenki azt hiszi, de hadd mutassam be nektek az igazi Hinata Shoyo-t, azt ami a lelkemben uralkodik és felemészt.

Keserűen felnevetek majd minden mindegy alapon belevágódok a puha fűbe, hogy fekvő helyzetből tudjam csodálni a csillagokat. Mi ez az üresség, bennem és mi töltheti be? Elnyomott az álom a nagy gondolatmenetem közepette. Hirtelen egy nagy semmiben találtam magam, nem volt talaj se mennyezet, minden fehér és békés. Várjunk most én... én most komolyan ott vagyok? Hallottam róla legendákat és, hogy ez mindenkivel megtörténik mielőtt megtalálná a lelkitársát, de egy ostoba mesének tartottam. Hadd meséljem el miről is szövegelek most. Mindenki életében eljön az a pont amikor átkerül az Asoko-ba, ez a hely maga a tökéletesség, nincsenek rossz érzések amíg itt vagy, egy idő után egy jelenet rajzolódik ki ami az egyik legfontosabb pillanatod játsza le a lelkitársaddal ám a felvétel el van mosódva és hang sincs, csak alá van írva egy szöveg amit életed szerelme mond neked, viccesnek hangzik mi? De így, hogy megtörténik velem is elkap a varázsa, pár pillanat és megtapasztalhatom ezt amibe sose hittem. Visszafojtott lélegzettel várok. Hallom már a szívemnek a lüktetését, összenyom az izgalom.

Hol a fenében van már, szétvet az ideg, komoly én vagyok az egyetlen ilyen szerencsétlen akinek nincs ilyen jelenete és talán lelkitársa se. Mérgelődésem közepette hirtelen elkezdett egy ponton egy négyszögben sötétedni az alapból hófehér terület. Itt van végre, örömömben felkiáltok és ugrok egyet, ez az érzés olyan gwaaahh, no de koncentrálok. Árgus szemekkel figyelek. Amennyit ki tudok venni ebből a homályból egy pokrócon fekszek egy nálam magasabb emberrel, haja éjfekete és.....és....rövid haj, ki lehet az, melyik lánynak van rövid haja azok közül akiket ismerek? Szép lassan kirajzolódik alul a felirat kézírással, nem ismerős, nem tudom ki ír így de az már biztos, hogy még nem ismerem. Az utolsó szó is megjelent végre.

„Gyönyörű vagy ugye tudod"

Hogy tessék? Melyik lány mond ilyet egy fiúnak, férfi lelkem most megsértődött mégis izgalommal tölt el, már vagy 20× -ra elolvastam.

Eltűnik a körölüttem lévő béke és fehér tér, csak zuhanok illetve az érzékelésem elveszett,tehát meglehet csak lassan szállok, hirtelen egy csapás a fejembe és felriadok, gyorsan felugrok és hagyom, hogy szétáradjanak bennem az érzések. Jesszus ez mi volt? Szerintem pont ideje volna megkeresni a hazafele vezető utat. Nagy nehezen 1 óra alatt hazataláltam. Nem volt kedvem már semmit se csinálni csak fürödtem fogat mostam és bevágódtam az ágyba. Az álom könnyű felhőként szállt le szemeimre, hisz teljes kimerülésben voltam egy ilyen nap után. 

Reggel úgy keltem mintha ólomsúlyokat helyeztek volna rám, legkevesebb kedvem se volt kiszállni az ágyból de az ébresztőm hangja húz vissza a valóságba és eszembe jut, hogy suli van ma. Nagyszerű, azt még nem tudom, hogy élem túl de igyekeznem kell. Komótosan kikelek, felöltözöm és leszaladok a konyhába ahol a kishúgom fogyasztotta a műzlijét. Nagyon szeretem őt, nem tudom mit csinálnék ha ő nem lenne nekem. Köszönünk egymásnak és én is előkészítem a magam reggelijéhez a hozzávalókat ami az egyszerűség kedvéért gabonapehely és tej. Nem bonyolítom túl. Csak eszegetek csendben míg úgy nem érzem, hogy jóllaktam. Felkapom a táskám és az edzőscuccom aztán fel is pattanok a bringámra és suhanok az iskolám felé. Nem telik sok időbe míg megérkezek, lezárom a tárolóban kétkerekűm és megyek is az osztályom felé. Belépve köszönök egyet felvéve az arcomra azt a tipikus Hinatás vigyort, adjuk meg azt amire az emberek vágynak, az édes álca már-már hozzámnőtt ugyanis minden egyes nap rajtam van, van, hogy még én is elhiszem, hogy én sose vagyok letört. Emberből vagyok, vannak hibáim, gondjaim és titkaim, mint mindenkinek, ám mikor hallom sokadszorra, hogy én hogy lehetek ennyire gondtalan vidám összeszorul a szívem. Nem terhelhetek senkit a saját problémáimmal, megoldom magam.

Gondolatmenetemből az érkező tanárúr szakít ki. Ideje egy rendkívül unalmas törihez. Szerintem rám kell nézni és látni, hogy nem a tantárgyakban jeleskedek, annál inkább a röpiben, viszont valami nekem hiányzik onnan, az ütéseim erősek de nem tudom megmutatni a tehetségem teljes méretét hiszen Sugawara-senpai ugyan kiváló feladó de nem tud annyira pontosan passzolni, hogy végrehajthassak egy tökéletes gyorsat, hiányérzetem van de nem tudom mi kellene nekem ide. Talán alkalmazkodnom kéne csak és éjjel-nappal gyakorolni továbbra is, ha a legjobb akarok lenni muszáj. Célom, hogy én legyek az ász, ahogy a Kis óriás is volt, lenyűgöző amilyen talán én soha nem lehetek de nem tudhatom le magamban ennyivel, hanem azért is a végsőkig küzdök, ha más jó nincs is bennem legalább a kitartásom az. Lehajtom a fejem a padra majd az álom édes mámorának engedve elszundítom. Csengő hangjára riadok fel, nocsak hamar elment ez az óra is, majd a nap további részében is folytattam ezt a tevékenységet, így úgyahogy ki lehet bírni ezt a nyomást. Ennek hála a délutáni edzésre olyan fitt voltam mint még soha. Az állóképességem mindig kiváló volt de most pörögtem ezerrel, a röplabda mindig feldob, más értelme nincs is az életemnek.

Leütéseket gyakoroljuk majd játszunk párat 2 csapatot alkotva. Az én csapatomban foglal helyet Suga-san, Noya-san, Tsukkishima, Asahi-san és Yamaguchi. Nemrossz felállás, a szettet 22-25-re megnyertük. Ismét egy tartalmas jó edzést tudhatunk magunk mögött, de mivel én még közel sem vagyok kimerült ezért ittmaradok és gyakorlok a falnak passzolgatva, mikor végeztem átöltöztem és komótosan indultam hazafelé. Otthon elővettem a nekem meghagyott adag ebédet és elfogyasztottam miközben a telefonom böngésztem. Elugrottam fürdeni aztán irány az ágy, tanulást meg csak hagyom. Betakargatom magam és hagyom,hogy újra elkődösítse a szemeimet az álom.