A család hatalom✔️[Derek Hale ]

10. fejezet

New Orleans

Amikor meghallották a láncok csörgését az egész család visszarohant a szobába, ahol értetlenül kémleltek körbe. Klaus élettelen teste a földön feküdt, Lizzie-nek hűlt helye volt, Derek pedig maga elé meredve állt a falnál.

— Hol van? — kérdezte Finn és az ablakhoz rohant.

— Elment. — válaszolt Derek szűkszavúan és Klaus-ra pillantott. — De ő volt az, nem pedig Inadu. — mondta, mire mindenki értetlenül nézett körbe.

— Öhm... Mintha azt mondtad volna, hogy ő volt, ugye? Igen, jó akkor nem vagyok süket. — biccentett Kol, majd felhúzott szemöldökkel fordult Derek felé. — Akkor, hogy a retkes bagolyfaszos Istenbe lehet, hogy az unokahúgom saját maga, de nem maradt itt? — tárta szét karjait Kol mire Derek sóhajtott egyet. — Mégis milyen elcseszett élet ez?

— Azt mondta "Emberség nélkül minden egyszerűbb. De ne aggódj ha már ennyi évet pazaroltam a Sivárra nem hagyom nyerni." — idézte Lizzie-t, majd mielőtt bárki válaszolhatott volna Klaus magához tért.

— Hol van? — kérdezte, mire a család őt is beavatta abbaz ami eddig tudtak. — Azt akarjátok mondani, hogy kikapcsolta? — kérdezte és őszintén rettegett a tudattól, hogy a lánya egy érzelemmentes tribridként járkál New Orleans utcáin miközben egy ezerötszáz éves boszorkány szelleme van benne. — Hát ez csodálatos...

— Nyugalom Niklaus. Meg találjuk őt, ne aggódj. — tette Klaus vállára a kezét Elijah.

— Abból amit láttam pontosan tudja kik vagyunk, csak valamiért nem akar velünk lenni. Talán az embersége kikapcsolása miatt. — tűnődött el Derek a láncokra meredve.

— Itt az ideje beavatni Hope-ot is! — sóhajtott Rebekah, mire Klaus megrázta a fejét.

— Nem. Nyugodt élete van és talán...

— Klaus! — csattant fel Freya, mire mindenki a szőke boszorkányra kapta a tekintetét. — Hope már nem gyerek! És megértem, hogy meg akarod óvni hisz mindannyian ezt akarjuk. De mivel ő is a családunk része joga van tudni a dolgokról. — magyarázta Freya, mire Klaus lehajtotta a fejét. — Joga van tudni mi történik a nővérével...

— Először meg kell találnunk Lizzie-t... — szólt közbe Marcel, mire mindenki bólintott csak Derek fújtatott idegesen.

— Amióta varázslatos módon kikerült abból a nyamvadt koporsóból mindenkinek az a második mondtata, hogy "meg kell találnunk Lizzie-t" és az, hogy "meg fogjuk találni őt, ne aggódj"! — mondta, majd tanácstalanul széttárta a karjait. — Ha ő nem akarja, hogy megtaláljuk akkor biztosan nem fogjuk. Tudjátok miért? Mert ismerem. Mert tudom, hogy milyen úgy élni amikor nem sok mindenkid van. De legfőképpen azért tudom, mert a társam. — mordult fel. — Most pedig mivel tudom, hogy nem fog visszajönni hazamegyek Cora-hoz és Peter-hez, majd velük és Lydia-val visszajövök, hátha valamit tudunk is tenni. — emelte a hangját Derek, majd kiviharzott a szobából.

Útja a Lizie-vel közös szobájukba vezetett ahol megfogott egy sporttáskát ami a ruháival volt tele, majd elindult a garázs felé. Onnan elvette az ő fekete Camaro-ja kulcsát és mikor bepattant egyenesen Beacon Hills felé vette az irányt.

Ideje hazatérni...